A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület 2023. május 8-án és 9-én rendezte a jubileumi X. Országos és VI. Nemzetközi Múzeumandragógiai Konferenciát Miskolcon Múzeumi tükröződés: Társadalom és környezet címmel. A szakmai program megvalósító partnere volt az EPALE Magyarország Támogató Szolgálat is, A felnőttkori tanulás elektronikus európai platformja projekt megvalósítója.
Az Egyesülettel közös idei munka folytatásaként a felnőttkori tanulás kortárs múzeumi lehetőségeit esettanulmányok, interjúk, jó gyakorlatok révén vizsgálták a múzeumandragógiai szakemberek, többféle témakörben. A közösségi múzeumi működés, a digitális tanulási környezet, a fenntarthatóság, a különböző korosztályok múzeumi megszólítása és az ő ismeretszerzési esélyeiket támogató marketing területén rövid szakmai tanulmányok, konkrét eseteket és példákat bemutató módszertani ajánlások születtek közel egy tucatnyi szerző tollából. A Magyar Múzeumok Online folyóiratban indított tematikus sorozatunkban ezekből az írásokból közlünk válogatott tanulmányokat.
A fenntartható fejlődés a 21. század egyik legnagyobb globális kihívása. Az emberiségnek szembe kell néznie az erőforrások kimerülésével, az éghajlatváltozással, az ökológiai egyensúly romlásával, a társadalmi, gazdasági és szociális egyenlőtlenséggel. A múzeumok kiemelkedő szerepet vállalhatnak a fenntarthatóság oktatásában és népszerűsítésében, illetve múzeumandragógiai eszközök segítségével hatékonyan járulhatnak hozzá a fiatalok mellett a felnőtt korosztály fenntarthatóságra neveléséhez is.
A fenntartható fejlődés
A fenntartható fejlődés egy olyan fejlődési modell, amely azt a célt tűzi ki, hogy az emberi szükségleteket kielégítse a jelenben anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk képességét arra, hogy saját szükségleteiket kielégítsék.
Ennek alappillérei a következők:
A fenntartható gazdaság arra törekszik, hogy a gazdasági tevékenységek hosszú távon fenntarthatók legyenek anélkül, hogy kimerítenék a természeti erőforrásokat vagy károsítanák a környezetet. Olyan gazdasági modell létrehozása például, amely kevésbé függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, inkább megújuló energiára és hatékony erőforrásfelhasználásra épül. Ilyen cél még a fenntartható fogyasztás és a termelés elérése, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat hozzunk létre és használjunk, amelyek kevesebb erőforrást igényelnek és kevesebb hulladékot termelnek.
A társadalmi fenntarthatóság a társadalom és az emberek jólétére összpontosít. Egyik kulcsfontosságú cél az egyenlőtlenségek csökkentése az oktatás, az egészségügy és a társadalmi esélyegyenlőség területén, de ide sorolható még többek között az emberek egészsége és jóléte vagy a közösségek erősítése is.
A környezeti fenntarthatóság célja a természeti környezet megőrzése és védelme. Ennek alapelvei közé tartozik többek között az ökológiai lábnyom csökkentése, hogy az emberi tevékenységek ne lépjék túl a Föld természeti kapacitását; valamint az élővilág sokféleségének megőrzése és a veszélyeztetett fajok védelme, vagy a klímaváltozás elleni küzdelem, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése.
A fenntartható fejlődés alapvetően a hosszú távú gondolkodás és a felelősségvállalás elveire épül. A globális kihívások, mint például az éghajlatváltozás, a természeti erőforrások kimerülése és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése miatt a fenntartható fejlődés fontos prioritás lett a világ számos országában és szervezetében. A fenntartható fejlődéshez való elkötelezettség és cselekvés segíthet abban, hogy a jelen és a jövő generációk egy élhetőbb és fenntarthatóbb világban élhessenek.
Mindezek érdekében 2015 szeptemberében 193 tagállam vezetője egyhangúan fogadta el az ENSZ által kidolgozott dokumentumot, az Agenda 30-at,[1] mely 17 Fenntartható Fejlődési Célt (FFC) fogalmaz meg, melyek további 169 alcélt tartalmaznak.
A 17 fenntartható fejlődési cél:
A múzeumok szerepe a fenntartható fejlődésben és a felnőtt korosztály fenntarthatóságra nevelésben
A negyedik FFC (Minőségi oktatás) 4.7-es alcélja szerint 2030-ig biztosítani kell, hogy „minden tanuló olyan tudást és készséget szerezzen, amely a fenntartható fejlődés előmozdításához szükséges, beleértve egyebek közt a fenntartható fejlődés, és a fenntartható életmódokkal, az emberi jogokkal, a nemek közti egyenlőséggel, a béke és az erőszakmentesség kultúrájának előmozdításával, a globális felelősség szemléletével, a kulturális sokszínűség és a kultúrának a fenntartható fejlődéshez történő hozzájárulásával foglalkozó oktatás révén.”[3]
Ehhez a célhoz (is) kiválóan tudnak kapcsolódni a múzeumok, ahogy arra Henry McGhie, liverpooli ökológus, kurátor is rámutatott 2019-ben megjelent Museums and the Sustainable Development Goals: a how-to guide for museums, galleries, the cultural sector and their partners[4] című kiadványában, melyben a szerző hét kulcstevékenységet[5] határozott meg, amelyekkel a múzeumok hozzájárulhatnak az FFC-k megvalósulásához, melyek közül az egyik az FFC-k megvalósításával kapcsolatos tanulási lehetőségek támogatása.
McGhie szerint „A »fenntarthatóságra nevelés« egy széles körben elterjed kifejezés, amely »lehetővé teszi a tanulók számára, hogy a környezeti integritás, a gazdasági életképesség és egy igazságos társadalom érdekében, ugyanakkor a kulturális sokszínűséget is tiszteletben tartva, a jelen és a jövő generációk szempontjából is megfontoltan döntsenek és felelősen cselekedjenek. A fenntarthatóságra nevelés az élethosszig tartó tanulásról szól, és a minőségi oktatás szerves részét képezi. Holisztikus szemléletű, átformáló oktatást jelent, amely a tananyag és a tanulási eredmények, a pedagógia és a tanulási környezet kérdéseivel foglalkozik. Célját a társadalom átformálásával éri el«.[6]
Az oktatásnak ki kell hatnia a kognitív/intellektuális szempontokra, az érintettek hozzáállására, értékrendjére, viselkedésére és cselekedeteire. Nem elég ugyanis, hogy az emberek tudnak a problémákról és a kihívásokról, azokkal foglalkozniuk is kell, és lehetőséget kell kapniuk arra, hogy részt vegyenek azok megoldásában.”[7]
Ahogy arra McGhie is utal, az Agenda által megfogalmazott célok globális elérése az emberek egyéni életmódjának megváltoztatását is megkívánja. Bár az Agenda több ponton is kitér az élethosszig tartó tanulás előmozdítására és megfogalmazza azt, mint igényt, mégsem fektetünk kellő hangsúlyt a már felnőtt generációk (X, Millenial) edukációjának jelentőségére a fenntartható fejlődés céljainak elérése érdekében, melyhez azonban kétségkívül szükség van – talán nem is jelentéktelen mértékben – azon korosztályok tagjainak edukációjára is, akik a jelent – és ezáltal a jövőt is – alakítják.
A múzeumok valóban kiváló helyszínei a gyerekek és fiatalok élményközpontú, informális oktatásának, és egyértelműen nagy szükség is van erre az edukációs formára, azonban a felnőttek fenntarthatósági nevelésében talán még nagyobb jelentőségük lehet, hiszen ideális esetben a formális oktatási intézmények is be kell, hogy töltsék az Agenda által megfogalmazott feladatokat, gondoskodva ezzel a tanköteles, illetve felsőfokú tanulmányaikat végző generációk fenntarthatóságra neveléséről. A felnőtt korú, már nem tanuló korosztályoknak azonban sokkal kevesebb lehetősége adódik ilyen irányú ismeretekhez jutni organikus módon, vagy ha el is jut, akkora információs zajban, hogy nem minden esetben tudják az emberek kiszűrni a valid információkat és összefüggéseiben látni a valós helyzetet.
Ezt az űrt töltheti be a múzeumandragógia, hiszen a múzeumok esetében a birtokukban lévő óriási kulturális és természeti örökséget képviselő gyűjteménynek és tudásnak köszönhetően minden adott hozzá. Továbbá a múzeumok a 21. század leghitelesebb intézményei közé tartoznak,[8] interdiszciplináris tudásbázisuk alapján alkalmasak arra, hogy más intézményekkel autentikus válaszokat adjanak akár a kultúrák, a vallások, a civilizációk közötti konfliktusok megoldására[9], tudományos, természettudományos, társadalmi, de akár gazdasági kérdésekre is. A múzeumandragógia ezért segítheti a felnőtt embert is abban, hogy az megismerhesse és meg is érthesse a fenntartható fejlődés alappilléreinek összefüggéseit, annak nemcsak a jelenre, de a jövőre is gyakorolt hatásait, és ezáltal ne csak ismerje, de magáénak is érezze a problémát, akarjon cselekedni, mindezt non- vagy informális keretek között, egy szabadidős tevékenység közben.
Jó gyakorlatok
Az intézmények többnyire megállnak az iskolás és óvodás, esetleg felnőttoktatásban résztvevő korosztályoknak szóló múzeumpedagógiai foglalkozásoknál, kimondottan felnőtteknek szóló múzeumandragógiai foglalkozásokat – főleg a tárgyalt témában – szinte egyáltalán nem találni, nemcsak hazai, de még külföldi viszonylatban sem.
Az EU országainak (főleg a skandináv országok) közgyűjteményeire például bár kimondottan jellemző, hogy küldetésüknek tekintik a környezettudatosságra nevelést, azonban kiemelten felnőtteknek szóló kínálatot náluk is kevés esetben találni. Ezen kevesek egyike a svédországi Mind the gap projekt.[10]
A Mind the gap a svédországi National Museums of World Culture projektje volt 2017 és 2020 között a kultúrák közötti párbeszéd, a befogadás és az egyenlőség elősegítésére a digitális történetmesélésen keresztül.
Printscreen a Mind the gap projekt honlapjáról
A projekttel egy biztonságos és sokszínű párbeszédes teret kívántak létrehozni a különböző kulturális hátterű emberek számára, hogy elősegítsék az aktív beilleszkedést, és reflektáljanak a mindennapi életünk hiányosságaira/hátrányosságaira. Abban bíztak, hogy mivel mind rendelkezünk ilyen vagy olyan hiányossággal, ez a felismerés közelebb hozza az embereket egymáshoz.
2017-ben született meg a projekt és 3 éven keresztül gyűjtötték teljesen átlagos emberek történeteit a hiányosságaikkal kapcsolatos tapasztalataikról. A forgatások zenélésre és éneklésre alapuló workshopok kereteiben történtek. Mivel számos partnerrel dolgoztak együtt az Egyesült Királyságból, Jordániából, Libanonból, Egyiptomból és a Balti térségből is, így különböző helyszíneken forgattak összesen 33 történetet, majd 2020-ban a járvány miatt áttértek a ZOOM felületére. A projekthez kapcsolódóan kiállítás is készült a göteborgi World Culture Museum-ban, mely 2022-ig volt megtekinthető.
Egy másik, felnőtteket megszólító kezdeményezés volt 2014 és 2015 között a Waste not című program Angliában. A Waste Not...[11] a Lightbox Művészeti Galéria és Múzeum[12] projektje volt. Az intézmény felkérte a helyi közösségeket, hogy adjanak fényképeket, régi eszközöket, és meséljenek róluk, kitérve régi eszközeik megőrzésére, újrafelhasználására, javítására/karbantartására. A projekt kiállítással csúcsosodott ki, melyet újrahasznosítás és hulladékkezelés témájú nyilvános rendezvények és workshopok programja is kísért. A projekt célja az volt, hogy hozzájáruljon a fenntarthatósággal kapcsolatos attitűdök és magatartások megváltoztatásához. A Waste Not... projekt a hulladék minimálisra csökkentése érdekében a dolgok élettartamának meghosszabbítására igyekezett rámutatni. Víziójuk az volt, hogy a helyi közösség, beleértve magát a Lightbox munkatársait is, jobban megismerje a korszerűsítés és a szükségtelen eszközcsere folyamatát, valamint az újrafelhasználás alternatív módszereit.
Magyar viszonylatban jó példaként megemlíteném a Soproni Múzeum Közösségek Hetére szervezett programját, melynek során a Lenck-Villa kertjébe a környezeti fenntarthatóság jegyében szerveztek nagyszabású rendezvényt, ahol palántabörze, kertészeti előadások, helyi kézműves termelők és alkotók termékeinek piaca, vegán finom falatok kóstolója, ruhacsere program és újrahasznosító kézműves workshop, kertészeti és fenntarthatósági előadások várták az érdeklődőket a Dualone elektronikus élőzenei kísérete mellett. A rendezvény rengeteg embert mozgatott meg.
Látogatók a Soproni Múzeum programján. Fotó: Milbich Andrea
Összegzés
A múzeumoknak tehát kiemelkedő szerepük lehet a felnőtt generációk fenntarthatósághoz való érzékenyítésében, annak megértésében és a gondolkodásmód elsajátításában. Nemcsak azért, mert definíciója szerint[13] feladata is elősegíteni a fenntarthatóságot, hanem azért is, mert könnyen beláthatóan kiváló színterei lehetnek a felnőttek ilyen irányú edukációjának. Különösen Magyarországon nagy szükség lenne erre, ahol az egész életen át tartó tanulás aránya még mindig erősen elmarad az EU átlaghoz képest.
Egész életen át tartó tanulás a 25–64 éves népességen belül. Forrás: KSH
A fenntarthatósági célok eléréséhez azonban nagyon is szükség lenne ezekre a generációkra is, hiszen a jövőt megcélzó döntéseket és cselekvéseket nagyrészt nekik kell meghozniuk, meglépniük. Azt belátni, hogy saját gyermekeik és unokáik érdekében, a mai felnőtt korosztály tagjainak alább kell adniuk saját komfortjukból, általánosságban egyértelmű és könnyű döntésnek tűnhet, de egyéni életekre bontva már talán nem olyan egyszerű. Így az ügy a saját gondolkodásuk átformálását, egyéni életmódjuk megváltoztatását is megkívánja, ami nem egyszerű munka.
Jegyzetek
[2] https://unis.unvienna.org/unis/hu/topics/sustainable_development_goals.html
[3] VILÁGUNK ÁTALAKÍTÁSA: FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI KERETRENDSZER 2030. 23.o.
[5] A hét kulcstevékenység: 1. A világ kulturális és természeti örökségének védelme és megőrzése a múzeumok falain belül és kívül, 2. Az FFC-k megvalósításával kapcsolatos tanulási lehetőségek támogatása, 3. Kulturális részvétel biztosítása mindenki számára, 4. A fenntartható turizmus támogatása, 5. Kutatások lehetővé tétele az FFC-k megvalósítása érdekében, 6. Belső vezetés, menedzsment és működés az FFC-k megvalósítása érdekében, 7. Külső vezetés, együttműködés és partnerség az FFC-k megvalósítása érdekében.
[6] A fenntarthatóságra neveléssel kapcsolatos globális cselekvési program alkalmazásának ütemterve (Roadmap for Implementing the Global Action Programme on Education for Sustainable Development)’ (UNESCO, 2014), http://unesdoc.unesco.org/images/0023/002305/230514e.pdf
[7]McGhie, Henry: A múzeumok és a fenntartható fejlődési célok Útmutató múzeumok, galériák, a kulturális szektor és partnereik számára. 48.o. https://pulszky.hu/wp-content/uploads/2022/04/McGhieHenry_Muzeumok-es-a-fenntarthato-fejlodesi-celok.pdf
[8] KURTA Mihály 2009
[9] KURTA Mihály 2009
[10] https://mindthegapstories.com/
[11] https://happymuseumproject.org/waste-not-2/
[12] https://www.thelightbox.org.uk/pages/search.aspx?q=waste%20not
[13] „A múzeum a társadalom szolgálatában álló nem profitorientált, állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó, elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot. Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén."
Irodalom
HANSSON, P., Öhman, J. (2021) Museum education and sustainable development: A public pedagogy European Educational Research Journal
https://www.diva-portal.org/smash/get/diva2:1623917/FULLTEXT01.pdf
KOVÁCS Dóra (2023) Múzeumok és a Fenntartható Fejlődési Célok – HOGYAN REAGÁL A MAGYAR MÚZEUMI VILÁG AZ ENSZ ÁLTAL MEGHATÁROZOTT FENNTARTHATÓSÁGI IRÁNYELVEKRE?
https://magyarmuzeumok.hu/cikk/muzeumok-es-a-fenntarthato-fejlodesi-celok
KURTA Mihály (2009) Múzeumandragógia és múzeummediáció – Innovációs törekvések a múzeumi kultúraközvetítésben. I. ORSZÁGOS MÚZEUMANDRAGÓGIAI KONFERENCIA, Széphalom
https://muzeumandragogia.pulszky.hu/wp-content/uploads/2020/04/muzandr_muzmed.pdf
MCGHIE, H. A. (2019) A múzeumok és a fenntartható fejlődési célok: Útmutató múzeumok, galériák, a kulturális szektor és partnereik számára. Curating Tomorrow, UK
SZABÓ József (2012) Múzeumandragógiai tanulmányok. Debreceni Egyetem Neveléstudományok Intézete Andragógia Tanszék
http://mek.oszk.hu/15400/15475/15475.pdf
VILÁGUNK ÁTALAKÍTÁSA: FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI KERETRENDSZER 2030 https://ensz.kormany.hu/download/7/06/22000/Vil%C3%A1gunk%20%C3%A1talak%C3%ADt%C3%A1sa%20Fenntarthat%C3%B3%20Fejl%C5%91d%C3%A9si%20Keretrendszer%202030.pdf
ABSTRACT
SUSTAINABLE DEVELOPMENT WITH THE USE OF
MUSEUM ANDRAGOGY TOOLS
The first half of the article explains the definition of sustainable development then explores the role of the museum and its potential applications in sustainability education for adults and lifelong learning. Three good practices are briefly presented as examples for such use cases to showcase potential solutions.
A cikk a Pulszky Társaság és az EPALE Magyarország projekt koordinátora, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal együttműködése révén született.
A szerző tartalomszolgáltatási és tudománykommunikációs munkatárs a Szabadtéri Néprajzi Múzeum – Múzeumi Oktatási és Módszertani Központban.
