Hogyan mérhető az ökológiai hatásunk? A karbonlábnyom-számítás lehetőséget nyújt a szervezeteknek arra, hogy felmérjék és számszerűsítsék kibocsátásukat, és így megismerjék környezetre gyakorolt hatásukat. Ez az első lépés a fenntarthatóság és a klímavédelem felé vezető úton. Németország kulturális intézményeiben különös hangsúlyt fektetnek a szén-dioxid-kibocsátás mérésére, hiszen csak így ellenőrizhetők klímavédelmi célkitűzéseink.
A Német Szövetségi Kulturális Alapítvány jóval ambiciózusabb célt tűzött ki maga elé az Európai Unió célkitűzéseihez képest: 2030-ig teljes klímasemlegességre törekszik! Az alapítvány nemcsak a saját tevékenységérekoncentrál, hanem 2010 óta segíti kulturális projektek és szervezetek ökobarát átalakulását. Folyamatosan fejleszti és frissíti az ökológiailag fenntartható működésre vonatkozó útmutatóját, melyet ingyenesen elérhetővé tett.[1]
Emellett létrehozta a "Zero" alapot, amely támogatja a kulturális intézményeket a klímasemleges termelési formák kialakításában. 2022 szeptemberében a független szakértői zsűri 25 projektet választott ki finanszírozásra, amelyek között múzeumok is szerepelnek.[2]
Azonban a klímasemlegességet ki is kell tudni mutatnunk. Ehhez szükséges a karbonlábnyom számítása, amely megmutatja, hogy a szervezet tevékenysége során mennyi üvegházhatású gázt bocsát ki egy adott időszak alatt. Nem csak szervezetek, de rendezvények és weboldalak karbonlábnyomát is kiszámolhatjuk. A számítás alapjait a nemzetközileg ismert Greenhouse Gas Protocol tartalmazza.[3]
A közvetlen és közvetett kibocsátási források azonosítása viszont nem olyan könnyű feladat.A Német Szövetségi Kulturális Alapítvány ebben is segítséget nyújt. Egy országos kísérleti projekt keretében 19 kulturális intézményt támogatott klímamérleg elkészítésében és saját szénlábnyomának meghatározásában. A projekt dokumentációja értékelésekkel, helyszíni jelentésekkel, intézkedési javaslatokkal és munkaanyagokkal ugyancsak letölthető.[4] A Német Múzeumi Szövetség útmutatója is ezen a munkaanyagon alapul.[5] Honlapjukon fontos információkat találhatunk, melyek segítenek átlátni a számítási folyamatot és lépésekre bontják azt.
Az első lépésben meg kell határozni, hogy mely szervezeti egységeket, épületeket, kiállításokat vagy tevékenységeket szeretnénk bevonni a mérlegszámításba.
A második lépés az adatok gyűjtése. A Német Múzeumi Szövetség az adatokat három csoportba osztotta aszerint, hogy mennyire pontosak. A legpontosabb adatokat többek között a mérőórák leolvasásával vagy a készletek változásának követésével lehet megszerezni. Az első kategóriába az égési folyamatokból származó közvetlen kibocsátás tartozik, mint a helyhez kötött fűtési rendszerek vagy gépjárművek kibocsátása, valamint a hálózathoz kötött energia vásárlásából származó közvetett üvegházhatású gázkibocsátás.
A szövetség a második kategóriába sorolja az utazási költségek megtérítésének elemzését és a célzott mintavételes felmérésekből való következtetéseket. „Jobb, mint a semmi” kategóriába a becsült értékek tartoznak, melyek más rendelkezésre álló információkon alapulnak.A csoportosítás rávilágít arra, hogy a múzeumi tevékenység környezetre gyakorolt hatása nem könnyen mérhető. A kulturális intézmények, mivel nem termelő tevékenységet folytatnak, közvetetten terhelik a környezetet. Ezek mindenekelőtt az üzleti utak éghajlati hatásai, az alkalmazottak ingázásából származó károsanyag-kibocsátás és a vásárolt áruk és szolgáltatások által okozott kibocsátások, ahol sok esetben csak becslést tudunk végezni.
A harmadik lépésben a működési adatokat CO2-egyenértékekké számítják át ún. emissziós tényezők segítségével. Az adatgyűjtéshez olyan szoftvert vagy CO2-kalkulátort is lehet használni, amelyben a kibocsátási tényezők már tárolva vannak. A Német Szövetségi Kulturális Alap az adatgyűjtés megkönnyítésére összeállított egy letölthető számoló tábla mintát, mely tartalmazza a kulturális intézményekre jellemző kibocsátási tényezőket.[6]
Az Aktionsnetzwerk Nachhaltigkeit is elkezdett dolgozni egy olyan kalkulátoron, mely a kulturális élet szereplőinek segít rögzíteni és megérteni az intézmények, helyszínek, irodák, túrák, produkciók, események vagy fesztiválok környezeti hatását.[7]
Mivel a működési folyamatok és követelmények intézményenként eltérőek, az egyes szervezetek szén-dioxid-mérlegei nem hasonlíthatók össze. Az eredményeket ezért mindig a saját célok meghatározásához és a siker nyomon követéséhez kell használni. Az adatok összesítése alapján meghatározhatók és rangsorolhatók az intézkedések, melyeknek a fontossági sorrendje a következő: elkerülés, csökkentés és kompenzáció, melyről a Német Múzeumi Szövetség honlapja további információkat is tartalmaz.
Németországban a kulturális szféra nem ül ölbetett kézzel. Az éghajlatváltozás elleni fellépés első lépése, hogy a rendelkezésre álló eszközök segítségével megértsük a környezetre gyakorolt hatásunkat. A téma már nem csupán környezetvédelmi jellegű: a szabályozások várható szigorodása és a növekvő költségek miatt egyre inkább versenyképességi kérdés. A fiatalabb generációkata jövőben nem fogja tudni olyan intézmény megszólítani, amelyik nem teszi nyilvánossá klímavédelmi törekvéseit, céljait és eredményeit.
Lábjegyzet:
[5] https://www.museumsbund.de/klimabilanzen-im-museum/
[7] https://aktionsnetzwerk-nachhaltigkeit.de/projekte/pilotprojekt-co2-rechner-in-deutschland/
Borítókép forrása: spiegel.de
