A múzeumok jelenleg a fenntarthatósági stratégiájukon dolgoznak világszerte. Amikor egész intézményrendszerek ökológiai lábnyomáról és környezeti hatásáról van szó, hasznos lehet, ha egy-egy feladatot vagy részterületet nézünk meg közelebbről. Ezek közül kétségkívül a legfontosabb a kiállítási gyakorlat, melynek komplexitása a fenntarthatóság szempontjából valódi kihívás a múzeumok számára. A következő példatár néhány német ill. osztrák kezdeményezést vizsgál.
Egy kiállítás szövegekkel, képekkel, játékokkal, eredeti történeti tárgyakkal, multimédiás installációkkal, makettekkel stb., sokoldalúan képes bemutatni egy témát. Ezért egy attraktív kiállítás, mint az ismeretátadás és tanulás sajátos formája igen hatékony eszköze lehet a fenntarthatóság kommunikációjának, és felhívhatja a figyelmet az egyéni és közösségi cselekvés fontosságára. De nem elég csak a fenntarthatóságról kommunikálni, a kiállításnak magának is fenntarthatónak kellene lennie, ha hitelesen akarja képviselni az ügyet. A kiállítási gyakorlat alapvetően komoly környezeti terhelést okozhat, mellyel jobb minél hamarabb szembenézni. De pontosan hogyan készül egy ökológiailag semleges kiállítást? Lehetséges ez egyáltalán?
A témáról szerencsére régóta gondolkodik a múzeumi szakma, így több segédlet és publikáció is rendelkezésre áll. Az osnabrücki Etagen GmbH folyamatosan aktualizálja „Környezetbarát kiállítások – útmutató a tervezéshez és kivitelezéshez” című kiadványát, amely elsősorban a kiállítás építésére koncentrál. Az ingyen letölthető dokumentum a legnagyobb segítséget a különböző alapanyagok áttekintésével nyújtja. Az anyagok kiválasztásánál, a kiállítási elemek előállításánál a következő kritériumokra hívja fel a figyelmet: erőforrás-takarékos és alacsony kibocsátású gyártás, hosszú élettartam, az anyagok sokféleségének csökkentése, környezetkímélő szállítás, helyben előállított és tanúsítvánnyal ellátott építőanyagok, kibocsátásmentes használat, javíthatóság, könnyű cserélhetőség, energiatakarékos működtetés, újrahasznosíthatóság, ismételt felhasználás lehetősége, környezetkímélő hulladékkezelés.
Az anyagfelhasználás a kiállításépítésben igencsak nehéz téma, amikor a látogatók már hozzászoktak ahhoz, hogy minden időszaki kiállítás egyedi megjelenéssel rendelkezik. Ez esetben nem kerülhető meg az építési anyagok újrahasználhatóságának a kérdése. A beszállítóknak is partnereknek kell lennie abban, hogy újra felhasználható anyagokat gyártsanak, amire szerencsére van példa. Az ARTEX Museums Service és az osztrák múzeumi szövetség közösen egy vitrinbörzét indított el, amely egy virtuális piactér a használt kiállítási anyagok ingyenes átadására vagy tovább értékesítésére. Az ARTEX bár érdekelt lenne abban, hogy minél több új terméket állítson elő, de a vitrinbörzét is megéri működtenie, hisz az igazolja a termékei hosszúéletűségét és minőségét. Az újrafelhasználhatóság növekvő igénye új piaci szereplők megjelenését is eredményezi. A lipcsei Trash Galore nevű kezdeményezés a rendezvényekről megmentett használt anyagok további használatáról gondoskodik, és továbbadja illetve értékesíti más szervezetknek, akiknek szüksége van rá.
Ma már a kiállítástervező és -kivitelező stúdiók is követik a trendet, és komplex szolgáltatásokat nyújtanak a múzeumok számára. A studio klv a fenntartható kiállítások megvalósítását segíti. A tervezésnél a fenntarthatóság szempontjait helyezi előtérbe – támogatja környezetbarát és klímasemleges tárlatokat. Tanácsot ad környezetbarát anyagokkal és kiállítási elemekkel kapcsolatban, valamint segítséget nyújt múzeumoknak és tudományos központoknak a fenntarthatósági menedzsment bevezetésében, és elkíséri őket a fenntarthatóbb működés felé vezető úton. „Kiállítás – Múzeum – Fenntarthatóság” címmel indított blogjuk hasznos olvasmány lehet.
Egy kiállítás készítése hosszú folyamat, melynek minden apró lépését át kell gondolni, ha a fenntarthatóság a cél. Ehhez ad támpontokat a Német Múzeumi Szövetség kiadványa a fenntartható kiállítási gyakorlatról. A kiadvány először lépésről lépésre áttekinti a kiállítás létrehozásának egész folyamatát, rendszerbe foglalva azokat. Külön fejezet foglalkozik a műtárgyak szállításával és egy konkrét példán keresztül mutatja be a szállítással összefüggő szén-dioxid kibocsátás kiszámításának módját. A csomagolással kapcsolatban is több példával találkozhatunk. Ugyancsak önálló fejezetet kapott a kiállítási katalógus készítése, ami a megfelelő partner kiválasztásával kezdődik. Az útmutató segít pontosan meghatározni és megfogalmazni a katalógust előállító partnerrel szembeni követelményeket. Az anyagokkal kapcsolatos fejezet pedig nagyban épít az Etagen GmbH fentebb már említett publikációjára, de ezen kívül sok hasznos linket is tartalmaz.
A klímasemleges kiállítás már nemcsak idea, hanem létező célkitűzés. A lipcsei Galerie für Zeitgenössische Kunst (GfZK) “Things That Were Are Things Again“ című kiállítása egy jó példa erre a törekvésre. A kurátorok művészekkel és tervezőkkel együtt olyan fenntartható stratégiákat próbálnak ki, amelyek csökkentik a GfZK energiafogyasztását és lehetővé teszik az anyagok, kiállítási elemek újrahasznosításátát. A kiválasztott alkotások – beleértve az installációkat, fényképeket, festményeket, szobrokat, videomunkákat és a GfZK kertjében történt beavatkozásokat – a források körültekintő felhasználásáról tanúskodnak.A kiállítás címét Dan Petermanegy művéből kölcsönözték, akinek ökológiailag tudatos munkamódszere a társadalmi folyamatok alakításának és az összetartás koncepciójának része.
A Things That Were Are Things Again az átalakulási folyamatokra utal. A gyűjtemény mellett német és nemzetközi művészek is szerepelnek a kiállításon, akiknek munkái a klímaváltozás technológiai, politikai, gazdasági és kulturális dimenzióit nemcsak illusztrálják, hanem új és klímasemleges technikákat és anyagokat is alkalmaznak. A kiállítást a Német Szövetségi Kulturális Alap Zero programja támogatta, melyet a klímasemleges művészeti projektek kidolgozására hoztak létre. Az intézmény első alkalommal vállalkozott egy klímasemleges kiállítás készítésére, ami csak számtalan partner és szakértő bevonásával volt lehetséges. A kiállítás az energiafelhasználással kapcsolatos információkat, módszereket és anyaghasználatot mind-mind transzparenssé teszi a látogatók számára.
Németországban a szén-dioxid kibocsátási mérleg készítése nagyobb múzeumok és projektek számára már kötelező. Nem véletlen tehát, hogy a Német Szövetségi Kulturális Alapítvány és a múzeumi szövetség is kiadványokkal segítik a kulturális szektort. Utóbbinak a segédleteit az osztrák és a svájci múzeumi szövetség is ajánlja a tagjai számára. Bár külön az egyes kiállítások CO2 mérlegének kiszámítása Németországban nem kötelező, de az intézményeknek érdekében áll, hogy saját működésüket folyamatosan monitorozzák, hiszen csak így kaphatnak képet arról, mely tevékenységek, projektek milyen mértékben növelik a szén-dioxid kibocsátást.
Nyilvánvaló, hogy az egyes intézmények nem egyforma eséllyel indulnak a klímasemlegesség felé vezető úton. Kisebb intézményeknél bizonyára nincs mindig kapacitás átfogó adatgyűjtést és számításokat végezni. De talán nem is a legpontosabb számításra van szükség, hiszen az intézmények nem egymással versenyeznek, hanem saját maguknak kell újabb és újabb célokat kitűzniük és az eredményt mérniük. Ez egy eszköz annak tudatosítására, hogy nemcsak egy büdzsével, humán erőforrással, és anyagokkal gazdálkodunk, hanem a Földünkkel és a saját jövőnkkel is.
Borítókép:
A Things That Were Are Things Again kiállításon szereplő egyik fotó (részlet).
Inga Kerber, (Cliché of a Landscape, Jungle) Vietnam, 2018
forrása: gfzk.de
