A Szőnyi István Emlékmúzeumot 1967-ben hozta létre a magyar állam a Népművelési Minisztérium, Aczél György akkori művelődésügyi miniszter és Pátzay Pál szobrászművész kezdeményezése révén. Csak 2017-ben lett a Szőnyi István Emlékmúzeum fenntartója a zebegényi önkormányzat.
2022. december 1-én kezdtél mint intézményvezető ebben a múzeumban, azonban ezelőtt máshogy alakultak a dolgaid. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet tanszékén diplomáztál 2009-ben. 1 évvel később a budapesti Kegyeleti Múzeumban kezdtél el dolgozni, ahonnan 11 év után mentél el. Emlékeim szerint ott te voltál az utolsó intézményvezető. Ugyanakkor a diplomád megszerzése előtt egy rövid ideig a Magyar Televízióban is dolgoztál szerkesztő-riporterként kulturális műsoroknál.
Így igaz. Több mint öt évig voltam a Magyar Televízió munkatársa, újságírói tanulmányaimat a Strasbourgban, a Robert Schuman Egyetemen végeztem, ám akkor már rendelkeztem pedagógus diplomával is. A művészettörténész diploma megszerzése után a Kegyeleti Múzeumba kerültem, amelyet 2014-ben vett át az alapító Budapesti Temetkezési Intézettől a Nemzeti Örökség Intézete. A múzeum egy nagyon érdekes temetkezéstörténeti szakgyűjteménnyel rendelkezett. Annak idején, a nyolcvanas évek végén Xantus Zoltán néprajzkutató kezdte meg a gyűjtést, őt követve Hargitai Emil volt sokáig az igazgató. A Nemzeti Örökség Intézete, mint a nemzeti és történelmi emlékhelyek működését felügyelő intézet „egy csomagban” vette át a múzeumot a Fiumei úti sírkerttel, a muzeális gyűjtemény állami tulajdonba kerülve, megváltozott küldetéssel folytathatta a működését, immár Nemzeti Emlékezet Múzeuma néven. 2019-ben a Pulszky Társaság Év Múzeuma pályázatán elnyertük a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének különdíját, amelyet „A rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználásáért és elegáns látogatóbarát kiállításaiért” indoklással kaptunk.
Amikor Radnainé dr. Fogarasi Katalin leköszönt a Nemzeti Örökség Intézet éléről, Móczár Gábor Attila vette át a helyét, aki a szakfelügyelői véleményezés ellenére úgy döntött, hogy a múzeumot bezáratja. Szerencsére egy kompromisszumos megoldás született, az intézmény nem lett véglegesen megszüntetve, hivatalosan csak szünetelteti a működését.
Más szóval a Kegyeleti Múzeum egy tematikus emlékgyűjteményként működött. Innen te átkerültél egy olyan múzeumba, amelyet „emlékmúzeumnak”, vagy „lakásmúzeumnak” is hívhatunk. Szakmai munkásságod alatt már korábban találkoztál Szőnyi István alakjával?
Amikor ez az állás meg lett hirdetve, akkor kezdtem el nagyon komolyan és intenzíven foglalkozni a Szőnyi életművel és tudásomat azóta is folyamatosan igyekszem bővíteni, mélyíteni. Lehet, hogy azért esett rám a választás, mert olyan muzeológus vagyok, aki kellő tapasztalattal rendelkezik egy kismúzeum irányítása terén, emellett multifunkcionális és elhivatott. A kisebb kapacitással működő múzeumoknál szükség van ezekre a kvalitásokra és emellett a munkánkhoz való töretlenül lelkes hozzáállásra, amely nemcsak engem, de a kollégáimat is jellemez.
Ennek a múzeumnak a különlegessége, hogy egyszerre emlékház és lakásmúzeum, egy festő egykori otthona, ahol szinte érintetlenül megmaradtak a tárgyak, bútorok. A ház hűen őrzi a valaha itt élők emlékét és egyben lenyomata a 19. századi polgári ízlésnek, amellyel a nyaralóházát egykor Szőnyi apósa, Bartóky József berendezte.
Elődeid közül kiemelném Csibi Kinga régészt, illetve Káli-Trutz Enikőt.[1] Utóbbi akkor érkezett ide, amikor önkormányzati fenntartásúvá lett az intézmény. Tudható, hogy ő már művészettörténészként foglalkozott Szőnyi István életművével is.[2] Kellett-e kérned tanácsokat tőlük még mielőtt elkezdtél itt dolgozni?
Velük nem volt alkalmam megismerkedni. Amikor idekerültem, már pár hónapja intézményvezető nélkül működött a múzeum, nem is volt hivatalos átadás-átvétel. Akikkel nagyon jó a szakmai együttműködés, azok a múzeum korábbi vezetői Klemmné Németh Zsuzsa, aki 26 éven át vezette a múzeumot és Köpöczi Rózsa, aki szintén évtizedeken át dolgozott itt. Németh Zsuzsa jelenleg a Szőnyi Alapítvány Kuratóriumának az elnöke, Köpöczi Rózsa pedig a Szőnyi István Baráti kör Egyesület titkára. Mielőtt a múzeum fenntartását Zebegény Község Önkormányzata vette volna át, először a Pest Megyei Múzeum Igazgatósága volt a fenntartó, majd egy rövid ideig a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum. A múzeum első vezetője Dániel Kornél festőművész volt, aki, úgy tudom Pátzay Pál ajánlására kapta meg a pozíciót, őt követte Klemm Pál.[3] Sajnos ő rövid ideig volt itt, halála után Klemmné Németh Zsuzsa került a múzeum élére.
3 év telt el, amióta az intézmény élére kerültél. Ideérkezésed alatt rögtön szembesülnöd kellett azzal, hogy ez a múzeum egy másfajta struktúrával rendelkezik az előző munkahelyedhez képest. Te vagy itt az egyetlen muzeológus, s emiatt sokkal összetettebb a munka, mint egy állami intézményben. Te hogyan vélekedsz a „fenntarthatóság” ideájáról, és szerinted mitől válik működőképessé egy ilyen alacsony létszámmal rendelkező önkormányzati fenntartású múzeum?
Amikor ez a múzeum a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alá tartozott, vezető szereppel rendelkezett a pest megyei múzeumokon belül. Függetlenül attól, hogyan változnak a látogatói szokások, a kultúrpolitika, a múzeum megőrizte ismertségét és vonzerejét, ami a Szőnyi név mellett köszönhető a kis múzeumok megújulási képességének, rugalmasságának is. Tehát mai kifejezéssel élve a brandet nem felépíteni kell, hanem fenntartani.
Az elmúlt három évben évente kettő, három, de volt, hogy négy időszaki kiállítást is rendeztünk itt a múzeumban és külső helyszíneken, emellett a Szépművészeti Múzeumból kölcsönzött Szőnyi festményekkel is gazdagíthattuk az állandó kiállításunk anyagát. Én úgy érzem, hogy jó úton járunk, a szakmán belül, a hozzánk ellátogató kollégáktól pozitív visszajelzéseket kapunk.
A múzeum "nappalijának" világvevő rádiója
Büszkék vagyunk az eredményeinkre és egyre növekedő tendenciát tudunk felmutatni több területen is. Sikerült élővé tenni az emlékmúzeumot. Köszönhető ez a folyamatosan megújuló időszaki kiállításainknak, programjainknak és az itt dolgozók hozzáállásának, a kis létszám miatt nálunk mindenki több funkcióban teljesít.
Örülök a múzeum iránti növekvő érdeklődésnek és azoknak a megkereséseknek, együttműködéseknek, amelyek segítenek szélesebb körben ismertté tenni Szőnyi nevét. Különösen büszke vagyok a Római Magyar Akadémián 2024-ben nyílt időszaki kiállításunkra (Gli anni romani di Szőnyi), amelyet néhány hét alatt közel háromezren láttak.
Annak fényében, hogy csekély létszámmal dolgoztok, mennyi munkatársra lenne szükség, hogy jobban teljesítsen ez a múzeum?
Ha még lenne egy muzeológus, illetve egy olyan munkatárs, aki egyszerre múzeumpedagógiai és frontszemélyzeti feladatokat is ellátna, akkor az intézmény még hatékonyabban tudna működni. Mivel Zebegényben vagyunk, a főszezon nálunk a kirándulásra alkalmas tavasztól őszig tartó időszakra esik. Ilyenkor megnő a látogatottság és ezzel együtt a frontszemélyzeti feladatok is növekszenek.
A ház és a kert adottságait is igyekszünk maximálisan kihasználni, alkotófoglalkozásokat, programokat, táborokat szervezünk, amelyek lebonyolításában mindig elkél a segítség. Szerencsére nyáron a diákmunkásokra is számíthatunk.
Magyaros szoba
Visszatérve a szezonalitásra mint kérdéskörre, sokszor azt látjuk, hogy a nemzetközi turisztikai hajók, melyek a Dunakanyaron végighaladnak, inkább Esztergomban, Visegrádon és Szentendrén szoktak megállni. Ezzel szemben se Zebegénynek, sem Nagymarosnak sincs infrastruktúrája, hogy befogadja a hajókon utazó külföldi turistákat. Szerinted mennyire lenne jobb az intézmény számára, ha létrejönne egy ilyen támaszpont?
Több beszélgetésben vettem részt, ahol a régiót érintő integrált turisztikai-kulturális fejlesztés lehetőségei szerepeltek témaként. Valószínű, hogy Zebegény és a Szőnyi Múzeum egy ilyen fejlesztésnek köszönhetően nagyobb figyelmet kaphatna. A Dunakanyar bal parti kulturális tengelyének kiépítésére vannak, sőt már korábban is voltak kezdeményezések. Örülnék, ha minél több külföldi turista keresne fel bennünket. Jelenleg angol és francia nyelven tudunk vállalni tárlatvezetéseket.
Gondoljunk bele, hogy jön egy Viking River Cruise utashajó, s onnan kiszáll egy 20-25 fős amerikai csoport, hogy megnézzék a Szőnyi István Emlékmúzeumot. Szerinted a múzeum jelenlegi állapotában be tudja fogadni és kezelni ilyen csoportokat?
Abszolút igen! Ennél nagyobb csoportokat is fogadtunk már. Általában 50-60 főnél szoktuk meghúzni a határvonalat. Van egy kidolgozott szisztémánk arra, hogyan kezeljük a nagyobb létszámú csoportokat. Nyilván az előzetes bejelentkezés segítségünkre van, hiszen egyszerre több helyről is érkezhetnek nagy létszámban látogatók. A lakásmúzeum belső tereibe korlátozott létszámban engedjük be őket, de a hangulatos verandán és a kertben szívesen várakoznak a látogatók, akik filmvetítésen is részt vehetnek, amíg be tudnak jutni a múzeumba. Jövőre egy múzeumi kávézót is tervezünk nyitni.
Nagyműterem (részlet)
Amennyiben csak a magyarországi emlékmúzeumokat vesszük figyelembe, ti melyikkel tartjátok a kapcsolatot és mennyire rendszeresen?
Rendszeres kapcsolattartás nincs más emlékmúzeumokkal, de alkalomszerűen együttműködünk. Voltak kölcsönös múzeumlátogatások, támogatjuk egymás munkáját, amennyiben igény van erre. Minden együttműködésre nyitott vagyok. Amit sajnálok, hogy jelenleg nincs idő a szakmai programokon való részvételre. A szakmai konferenciákon mindig örömmel vettem részt, jó volt hasonló helyzetben lévő, hasonló problémákkal szembenéző kollégákkal találkozni, kicserélni a tapasztalatokat és biztosítani egymást a támogatásunkról.
Mennyire lenne hasznos egy olyan államilag támogatott szervezet Magyarországon, amely összefogja ezeket az „emlékmúzeumok”-at. Be tudnátok így jobban kapcsolódni a hazai múzeumok életébe?
Hasznos lenne, mert így jobban tudnánk fókuszálni hasonló típusú problémák megoldására. Talán jobban is tudnánk pozicionálni magunkat a múzeumi szférában. Sok kisebb-nagyobb vidéki múzeum létezik az országban különböző profillal, de hasonló problémákkal. Mindig hasznos, ha egy-egy kérdésre koncentrálva cseréljük ki a tapasztalatainkat.
Kisműterem
Térjünk rá egy másik témára, amely a „múzeum” és a „fenntartó” viszonyrendszerét érinti. Te hogyan látod ezt a kapcsolatrendszert?
Jelenleg jó az együttműködés a múzeumot fenntartó Zebegény Község Önkormányzatával. Ferenczy Ernő Ervin polgármester korábban hivatalosan megerősítette a minisztérium felé, hogy az önkormányzat továbbra is fenntartója kíván maradni a Szőnyi Múzeumnak. Ideális esetben ez így is marad, de ez egyben a bevétel orientált működést is előtérbe helyezi. Egy kulturális intézmény nem lehet teljesen önfenntartó, mert akkor már nem nevezhető kulturális intézménynek - állítja több szakember, ugyanakkor a fenntartóra háruló terhet mérsékelni kell. A bevétel és az állami támogatás mellett pályázati pénzekből igyekszünk fedezni a kiadásainkat.
Szőnyi István egy nemzetközileg elismert képzőművész és pedagógus volt. Rengeteg tanítvány került ki a keze alól a Képzőművészeti Főiskolán, de Zebegény mindig is megmaradt az ő szellemi bázisának. A múzeum intézményvezetőjeként mit jelent ez számodra lokális és globális szinten?
Szőnyi Zebegényben élő és alkotó festő volt, akinek életpályája, jelentősége messze túlmutat Zebegényen, vagyis globális, és nem csak a tanítványai által, bár nemzetközi elismertsége sajnos egyelőre elmarad egyes tanítványai elismertségétől. Szőnyi számára Zebegény 1924-től lett művészetének fő ihlető forrása és egyben menedék is egy háborútól megsebzett embernek, aki a dunai tájban, a természetben találta meg az elveszett harmóniát.
Ide érkezését követően nem sokkal kiépült körülötte a zebegényi művészkolónia, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Vass Elemér és sokan mások töltötték itt a nyarakat alkotással, beírva Zebegényt a művészet történetébe. Szőnyi gyökeret eresztett Zebegényben, de ágai messzire nyúlnak. Egyetemes, állandó értékeket közvetít, amelynek nemzetközi elismertetése fontos cél.
Nappali (részlet)
Bemutatva e múzeumot muszáj megemlíteni, hogy 2014-ben meghalt Szőnyi István lánya, Szőnyi Zsuzsa. Halála előtt érkezett be hozzájuk egy olyan hagyaték, amely Rómából származik. Ennek az anyagnak a prezentálása egy másfajta megközelítést vesz igénybe. Szőnyi Zsuzsa nagyon jó kapcsolatot ápolt édesapjával, és ő volt a régi rendszerben az Itáliába emigrált magyar közösségek egyik mozgatórugója. Nem egy művészeti kört, hanem egy kultúrszalont hozott létre. Hogyan képzelhető el ennek a hagyatéknak az elhelyezése a múzeumon belül?
Szőnyi Zsuzsa hagyatékának egy része Szőnyi István alkotásai az adományozáskor bekerültek az állandó kiállítás anyagába. Szőnyi Zsuzsa férje, Triznya Mátyás akvarelljei a hagyaték részeként szintén a múzeum gyűjteményét gazdagítják, mint ahogy a fotóanyag is és a levelezések. A korábbi kiállítás, amely kettejük életét, a római éveket, a Triznya-kocsma néven híressé vált kulturális szalont és Triznya alkotásainak válogatását mutatta be, tavaly, a Szőnyi Zsuzsa centenárium alkalmával megújult. A hagyatéki anyag bővebb bemutatására helyhiány miatt jelenleg nincs mód, csak épületbővítéssel lenne megoldható.
A sarokszoba és a cserépkályha
A sarokszoba és a zsiráfzongora
Veranda
Már lassan 3 éve, hogy intézményvezetőként dolgozol intézményvezető. Gondolom, hogy rengeteg tervetek vannak a következő 2-3 évre. Össze tudnátok-e foglalni nekünk ezeket?
Amit elsődlegesen meg akarok valósítani az Szőnyi István nemzetközi elismertségének a növelése. Kiállításokat tervezek külső segítség bevonásával, már folyamatban vannak az előkészítő tárgyalások. A másik terv, a múzeum, mint műemléki védettségű épület átfogó renoválása. A legutóbb kapott támogatás csak a legsúlyosabb problémák megoldására volt elég. Egy nagyobb volumenű felújítás fontos lenne. Emellett folytatni szeretném a megkezdett kiállítási stratégiámat, a múzeum gyűjteményében lévő gazdag, grafikai anyag időszaki kiállításokon való tematikus bemutatását.
Most térjünk át az utolsó témánkra, amely szorosan kötődik Szőnyi európai és nemzetközi hírnevéhez is. Nagyon kevesen tudják, hogy Pátzay Pál-on kívül Szőnyi István is megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem „Világ Igaza” című nemzetközi elismerést. Az emlékmúzeum vezetőjeként, hogyan látod helyesnek ennek a kezelését?
Nincs olyan tárlatvezetés, ahol művészete mellett ne emelnénk ki Szőnyi mélységes humánumát, embermentő tevékenységét. 1986-ban kapta meg posztumusz, ő és családtagjai Izrael Állam kitüntetését, amelynek 2026-ban kerek évfordulója lesz. A jövő évben több eseményünkön, kiállításunkon kiemelt szerepet kap ennek hangsúlyozása, annál is inkább, mert ebben a tevékenységben Szőnyi elsőszülött lánya, Jolán és fia, a fiatalon elhunyt Péter is kiemelten fontos szerepet kapott. Mindkettejük születésének kerek évfordulója lesz jövőre, Jolán 1916-ban, Péter 1926-ban született.
Számomra nagyon fontos misszió, hogy Szőnyi Istvánt nagybetűs Emberként is bemutathassam. Tehetsége mellett egyetemes emberi értékei adták rendkívüli karizmáját, amely nemcsak a kortársakra hatott, de ma is érezhető.
Nagyon szépen köszönöm az interjút és sok sikert kívánok a további évekhez!
Köszönöm szépen.
NÉVJEGY
Dankó Dalma művészettörténész, főmuzeológus, aki 2022. december eleje óta vezeti a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumot. Kutatási területe Szőnyi István munkásságát és muzeális bemutatását érinti.
Jegyzetek:
[1] Csibi Kinga 2020. február 5-e és 2022. május 1-je között vezette a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumot. Előtte pedig Káli-Trutz Enikő vezette az intézményt 2017. január 1-je és 2019. december 31-e között. Enikő muzeológusi státuszban volt az intézményben, azonban intézményvezetői feladatokat látott el.
[2] Káli Enikő az MA szakdolgozatát Szőnyi István egyházi falképfestészetéről írta Bizzer István témavezetősége alatt.
[3] Dániel Kornél Miklós 1967-től 1983-ig vezette a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumot. Ugyanakkor Ő hozta létre a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolát is. Ezzel szemben Klemm Pál pedig 1983-tól 1986-ig.
Fotók: Zelenay Viktória (Szőnyi István Emlékmúzeum, tárlatvezető)
