Magyarország nagyvárosainak képzőművészeti múzeumairól és azok kiállításairól gyakran hallunk. A kisvárosok, községek vagy falvak értékes gyűjteményeire ennél jóval kevesebb figyelem hárul. Jelen cikksorozatunk olyan fontos képzőművészeti gyűjteményekről, rejtett kincsekről ad számot, amelyeket kis helyi közösségek ápolnak és amelyekről az ország minden pontján élőknek érdemes lenne tudnia. A sorozat következő cikke a zalai Zichy Mihály Emlékházat mutatja be.
A Balaton közeli dombos tájakon található, mindössze 250 fős Somogy megyei Zala falu őrzi Zichy Mihály munkáinak és személyes tárgyainak egy jelentős részét, köztük az egyik legismertebb, a Rombolás géniuszának diadala című festményt. Az egykori családi kúria, ahol a művész 1827-ben született, majd alkotott, ma a Szépművészeti Múzeum társintézményeként működő Zichy Mihály Emlékház télen is állandó nyitvatartással várja látogatóit.
Az épület, ahol a jelentős gyűjtemény megtekinthető, már maga is évszázados múlttal bír. Építésének éve bizonytalan, az 1820-as, 1830-as évekre tehető, 1880-ban átalakításon esett át. Eredetileg Zichy Mihály szülei és testvére éltek ebben a házban, majd a művész felesége és négy gyermeke töltötte itt a nyarakat. A művész halála után lánya, Zsófia örökölte, majd unokája, Zichy Mária Alekszandra, aki férjével, Csicsery-Rónay Istvánnal 1927-ben alapította, eredetileg Zichy Mihály Ereklyemúzeum néven a mai múzeumot, a festő születésének 100. évfordulója alkalmából. A kiállított festmények és tárgyak a Magyar Nemzeti Galéria és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményének darabjai, illetve a művész örökösei, a Csicsery-Rónay család tulajdonai.
Zichy Mihály 1827-ben született, Pesten és Bécsben tanult. Bár élete nagy részét külföldön töltötte, a magyar festészet és rajzművészet jelentős szereplője volt. Körbeutazta Európát, hosszú évekig élt Franciaországban, Grúziában és Oroszországban, négy cár udvari festője is volt Szentpéterváron és végül ott is hunyt el 1906-ban. Hamvait a magyar állam hozatta vissza, hogy a Kerepesi temetőben helyezzék végső nyugalomra a művész földi maradványait. A külföldi utazások között gyakran visszatért Zalára is, ahol félig orosz, félig észt felesége, Alekszandra Jersova és gyermekei: Olga, Mária, Zsófia és Miklós éltek. Családja az 1866-os cár elleni bombamerényletet követő zavargások miatt költözött a birtokra, ám a teleket a pezsgő fővárosban töltötte.
„A szeszélyes sors hazámtól igen messze és életem legnagyobb részére száműzött… Többször hangoztatták, hogy nem tekintve ezt vagy amazt, mindig magyar maradtam. Hol itt az érdem? Aki oly szerencsés volt, hogy magyarnak szülessen, az mindig az marad.” Zichy Mihály
A tárlat nyolc termen keresztül vezeti végig a látogatót a művész munkásságán és utazásain; festményeit, illusztrációit, dokumentumait, a ház korabeli bútorait, a festő külföldi útjai alkalmával szerzett különféle egzotikus tárgyait bemutatva. Az egymásból nyíló szobák végpontja és a kiállítás ékköve Zichy műterme, ahol az egész falat beborító fő műve koronázza meg az élményt.
Az épület történetének és a művész életének általános ismertetése után festészetének kezdeti periódusát mutatja be. Zichy 1844 és 1847 között a jelentős biedermeier festő, Ferdinand Georg Waldmüller magántanítványa volt Bécsben. Az ebben az időben készült legjelentősebb képe, a Koporsólezárás és - a részben ezért kapott pénzből finanszírozott - itáliai utazás nyomán festett Krisztus levétele a keresztről is ebben a teremben kapott helyet. 1847-ben Zichy Waldmüller ajánlásával szerzett rajztanítói állást a szentpétervári cári udvarban, ami jelentős változásokat hozott az életében.
A családjáról készített portrérajzok, dokumentumok és használati tárgyaik bemutatása után Zichy illusztrációival szorosan kirakott falak közé érkezik a látogató. A tárlat második felét indító, azaz ötödik terem fontos pont a kiállítás elrendezését és a művész munkásságát is tekintve. Lépcső vezet az alsóbb szinten fekvő szobába, ahonnan az eddigi tengelyre merőlegesen folytatódik a kiállítás. Zichy itt látható munkái meghatározók az életműben, a „rajzoló fejedelemnek” nevezett világhírű művész Faust, Petőfi, Lermontov munkáihoz készült rajzait hosszú évekig is érlelte utazásai során. Az ember tragédiáját és Arany János balladáit illusztráló munkái a könyvnyomtatás fejlődésével a nagyközönséghez is eljuthattak és ma is meghatározó szereppel bírnak a magyar sokszorosított grafikában. Zichy 1881-ben járt Grúziában, hogy Mihail Jurjevics Lermontov, grúz költő írásaihoz az eredeti helyszíneket bejárva készíthessen illusztrációkat, ám a kaukázusi kultúra iránt már korábban is érdeklődött. Végül ugyan ezeknek az alkotásoknak a publikálása meghiúsult, Zichy az 1883-ban alapított moszkvai Lermontov Múzeumnak adományozta őket, így ma is megismerhetők. Grúzia területeit járva, a művész a helyi nemzeti újjászületési mozgalmak forradalmáraival is megismerkedett, így kapta ő a felkérést Sota Rusztaveli 1189 és 1207 között írt, Teriel, a párducbőrös lovag című grúz ősi eposzának új illusztrálására. Zichy a munkát előkészítendő, a jellegzetes grúz viseletekről, fegyverekről, emberekről rajzolt vázlatokat, majd 1888-ban el is készült és nagy sikereket aratott a mű. A tárlaton a festő Grúziából származó bútorai, halbőrből készült sámán ruhája, hangszere és szőnyege kapott helyet. A művész emlékét Tbilisziben még ma is szobor és utcanév őrzi.
Vörös függönnyel szegélyezett ajtókeretből, újabb lépcsősor tetejéről nyújt rálátást a tárlat a kiállítás csúcspontjára, az 1880-ban kialakított műteremre. A legtágasabb, legfényesebb, csillárral díszített szoba őrzi többek között a hatalmas, 4,5x5,5 méteres főművet, a gyűjtemény koronáját, a Rombolás géniuszának diadalát. A beérkező látogatót kihelyezett ülések fogadják, amelyeken megpihenve mélyülhet el a kép részleteiben. Az 1878-as párizsi világkiállításra készült, ám végül visszavont festmény központi szereplői, a Rombolás géniusza és az Apokalipszis asszonya mellett korabeli politikai eseményeket sűrít egy térbe: az orosz-török és a porosz-francia háborút megszemélyesítő vezetők között megjelenik a trónusán nyugodtan ülő, a csatákat csak megfigyelő IX. Pius pápa és a küzdelmeket elszenvedő nép, míg a háttérben felsejlik a békét és reményt hozó Jézus alakja. A műteremben láthatóak a festő további nagy méretű munkái, a művész eredeti, szentpétervári rajzasztala festőállványával, palettájával és a modelljéül szolgáló csontváz, koponya, páncél és fegyverek.
Az egykori nyüzsgő Zichy-kúria ma – különösen a téli hónapokban – a Balaton közelsége ellenére (vagy éppen miatt) nem kapja azt a kellő figyelmet, amelyet érdemelne. A kis település ékessége ez a múzeum: a műemléki védelem alatt álló épület, ahol maga a festő is lakott és alkotott, munkái, tárgyai és a hozzá tartozó birtok. A magyar festészet egyik legfontosabb, külföldön is elismert szereplőjének bőséges, értékes gyűjteménye található Zalában, olyan kiemelkedő munkákkal, mint a Rombolás géniuszának diadala. Azon túl, hogy fontos a képzőművészeti gyűjtemény és megtekinthető egy művészcsalád otthona, a látogató bepillantást nyerhet egy előkelő 19. századi magyar família mindennapi életébe is. Megtekintése hétvégi programként kitűnő, hiszen az emlékház a téli, november 1. és április 30. közötti időszakban is állandó nyitvatartással működik, péntektől vasárnapig 9 és 17 óra között.
A cikk a Zichy Mihály Emlékház tárlata és a honlapja alapján íródott.
