A Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében, a Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztés Nonprofit Kft. és Kisvárda város együttműködésében megújult kisvárdai vár falai között 2026 márciusában nyílt meg a magyar festészet legfényesebb korszakát bemutató képzőművészeti kiállítás.
A kisvárdai tárlatra 31 eredeti műalkotás érkezett a Nemzeti Galériából, egy olyan válogatással, mely a magyar nemzeti művészet kiemelkedő alkotóinak - Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Madarász Viktor, Benczúr Gyula és mások festészetéből nyújt tematikus válogatást. Krasznai Réka művészettörténésszel, a kiállítás kurátorával beszélgettünk a tárlat koncepciójáról és arról miként válik a művészeti tartalmak közzétételének egyik legösszetettebb formájává egy kiállítás.
A megújult kisvárdai vár. Fotó: Perduk Beáta
A kurátori munka gyakran a háttérben zajlik, mégis meghatározza, hogyan találkozunk a művészettel. Mesélj kérlek a szakmai pályádról, milyen tapasztalatok formálták a kurátori szemléleted alakulását?
A Magyar Nemzeti Galéria 19-20. századi Festészeti Gyűjteményében 2015 óta dolgozom muzeológusként, az elmúlt évtől pedig lehetőséget kaptam osztályvezetőként folytatni a munkámat. Tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, illetve Párizsban végeztem, majd 2013-ban lehetőségem volt a Musée d'Orsay-ban kurátori asszisztensként, majd szerkesztőségi munkatársként is tapasztalatot szerezni. A pályám során számos múzeumi munkakörben dolgoztam, ami segített abban, hogy átfogó képet kapjak az intézményi működés különböző területeiről.
A múzeumpedagógiai és közönségkapcsolati téren szerzett tapasztalataim hozzájárultak muzeológiai szemléletem kialakításában és segítenek abban a törekvésben, hogy a jelenkori kihívások, a programok széleskörű kínálata, a digitális eszközök előtérbe kerülése mellett is sikerüljön becsalogatni a közönséget és izgalmassá tenni egy kiállítást. A kurátori munkánál nagyon fontos a komplex szemlélet, a nyitott hozzáállás, az együttműködés és az állandó diskurzus más területek vezetőivel.
Krasznai Réka a kiállítás kurátora a tárlat megnyitóján
Kérlek mesélj a “Benczúr, Szinyei, Munkácsy - A magyar festészet első aranykorának remekművei a Nemzeti Galériából” című kiállításról, hogyan született meg a kiállítás ötlete, koncepciója? Mi a legfőbb üzenete? Miként támogatja a tér dramaturgiája a fő üzenetet?
A Nemzeti Galériának fontos kulturális missziója a magyar művészet minél szélesebb körben való megismertetése. A Galéria legszebb, gyakran állandó kiállításokon is szereplő alkotásainak bemutatása a külföldi közönség számára, illetve a kisebb városok, a vidéki közönség számára, különösen fontos küldetésünk. A válogatásnál is arra törekedtünk, hogy a gyűjteményünk legkiemelkedőbb darabjait vigyük el a magyar emberekhez.
A 19. században a magyar festészet rendkívül magas színvonalra jutott. Bár a század elején még nem álltak rendelkezésre azok a művészeti intézmények, az a történelmi háttér, sem pedig az a gazdag polgári réteg, aki később a klientúrát biztosította a művészeknek. A század második felére viszont nagyon gazdag képzőművészet alakult ki Magyarországon. A legnagyobb alkotóink –Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály és még sokan mások – mind külföldön képezték magukat és ott is arattak sikereket. A 19. századi magyar festészet nemcsak nemzeti értékké vált, hanem a század második felére európai rangú művészeti örökséggé emelkedett.
Ez az anyag egy nagyobb térben, bővebb válogatással Zágrábban is bemutatkozott a Klovicevi Dvori Galériában 2024 és 2025 telén. A kisvárdai vár kiállításának elméleti koncepciója teljes mértékig a térre lett hangolva, így egy nagyon jól befogadható, a térhez jól igazodó kiállítás jött létre, mely mind a műtárgy anyag mennyiségében, mind a válogatás témavilágában illeszkedik a vár tereihez. A tematikus szekcióknak van egy történetisége is, elindulunk az 1860-as évek történelmi festészetétől és eljutunk a századvég naturalista, posztimpresszionista tendenciájig, úgymond végig sétálunk a századon.
Kurátorként hogyan tekintesz a kiállításra: inkább tudásátadásként működő publikációként, önálló kifejezési médiumként vagy egy térben kibontakozó narratívaként?
Legalább annyira fontos, hogy szakmailag tartalmas legyen egy kiállítás, mint az, hogy élményszerű, közönségbarát és jól befogadható legyen. Fontosnak tartom, hogy az üzenetet a leggazdagabb formában tudjuk elmondani, akár kiadvánnyal, kísérőfüzettel, leporellóval, falszövegekkel, kiállítási szekció szövegekkel, bővített képcédulákkal, melyek támpontok a közönség számára. Kurátori szempontból a kiállítás egyszerre tudásátadó publikáció és önálló kifejezési médium is, valamint a vár terei is jelentést hordoznak, a fény, a térhasználat saját „nyelvet” hoz létre, a legerőteljesebb olvasat pedig, hogy a kiállítás egy bejárható történetként működik.
Fotó: Perduk Beáta
A műtárgyak kiválasztásánál melyek voltak a fő szempontok? A kiállítótérbe lépve erős vizuális hatás éri a látogatót. Hogyan alakult ki a kiállítás vizuális koncepciója?
A festészeti anyag válogatásánál arra törekedtem, hogy a műfajilag, stilárisan és festésmódban is nagyon gazdag, változatos művészeti anyag, minél szélesebb skálán kerüljön bemutatásra. Úgy alakítottam ki a szekciókat, hogy egy izgalmas keresztmetszetét, mozaikszerű képét adja a kornak. A műtárgyanyag válogatásánál egy nagyon fontos szempont, hogy ez mind restaurált, kiváló állapotban lévő mű. Az utaztatás miatt fontos, hogy ne legyenek túl érzékenyek, ne legyenek nagyon sérülékenyek. Kurátorként a kiadványtervet, a kiállítás vizuális koncepcióját, a grafikai arculatot is a grafikus kollégákkal együttműködve dolgoztuk ki.
Néhány képzőművészeti alkotásnál, ahol egy fontos főműnek egy tanulmánya vagy részlete látható, ott fontosnak tartottam, hogy a teljes műnek a reprodukciója látható legyen a szöveggel együtt. Például Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című művének egy tanulmánya, egy nagyon szép részlet került kiállításra. Az utolsó, kisméretű teremben, ahol női portrék láthatóak, a terem adottságai miatt csak három festményt lehetett kiállítani, itt mindegyik egy múzsát ábrázol, ezért archív fotókon mutatjuk ezeket a női alakokat. Csók István festményénél, a Műteremsarok című képének reprodukciója látható egy idézettel, melyben érzékletesen leírja a művészi alkotómunka legfontosabb helyszínét, műtermét és múzsájával, feleségével való kapcsolatát. Igyekeztünk plusz tartalmi elemeket is beépíteni a kiállításba, melyek gazdagítják és segítik a megértést.
Kérlek avass be minket a kiállításrendezés rejtelmeibe is. Milyen installációs megoldásokat alkalmaztatok?
A kiállítás-rendezés megkezdése előtt a grafikusokkal már konkrét látványterveket készítettünk, melyen teljes pontossággal kiszámoltuk, hogy mi hová kerülhet majd. A helyszínen nagyon sokat segített, hogy már kész adatokkal dolgoztunk a műtárgytechnikusokkal, bár van ebben egy bizonyos mozgástér. A műveket fúrva rögzítettük a falakra, megfelelő biztonsági rögzítéssel, ezeket nagyon pontos adatokkal számoltuk ki. Majd felkerültek a festményekkel a képcédulák és a falszövegek, végezetül megkezdődött a bevilágítás, hogy megfelelő fénybe kerüljenek a művek. Külön mérőműszerek segítségével figyeljük a fényértékeket, a páratartalmat, a hőmérsékletet, ezeket a műtárgyvédelmi feladatokat különös odafigyeléssel végezzük, hogy a ránk bízott kulturális javakkal a lehető legfelelősségteljesebben bánjunk.
Van-e meghatározott célcsoportja a kiállításnak? Amennyiben igen, milyen kommunikációs stratégiával szólítjátok meg őket?
Kiemelt figyelmet fordítottam arra is, hogy a falszövegek tömören, világosan, közérthető nyelven, logikusan felépítve szólítsák meg a látogatót, hogy a középiskolás korosztálytól az idősebb generációig mindenki számára könnyen befogathatóvá váljon az anyag. Nagyon fontosnak tartom, hogy a célcsoport igényeire odafigyeljünk és jól értelmezhető szövegeket készítsünk számukra.
A kiállításhoz készült kísérő kiadvány pedig művészettörténeti szöveggel, de közérthetően adja át a legfontosabb információkat. Az új művészettörténeti és tudományos eredmények bemutatására a tudományos katalógusok szolgálnak. A kiállításra épített tárlatvezetések és múzeumpedagógiai foglalkozások pedig jól szolgálják azt a célt, hogy korosztályonként más nyelvezetben mutassuk be a tárlat anyagát.
Krasznai Réka kurátor tárlatvezetése
Mennyire tartod fontosnak, hogy a kiállítás arculata megjelenjen online is? A közösségi médiát mennyire tartod megfelelő közzétételi térnek? Mit tartotok „kiposztolhatónak” a tárgyak közül? Van-e hatása látogatottságra?
Manapság az emberek nagy többsége az internetről tájékozódik, ezért nagyon fontos a kiállítás online jelenléte. A közösségi média nagyon jó terepet ad a kiállítás kommunikációja, népszerűsítése számára. Olyan művet érdemes posztolni, ami a leginkább fel tudja kelteni a nézők figyelmét. Azt gondolom, hogy nagy hatással lehet a látogatottságra.
A kiállítás mint közvetítő médium komplex kommunikációs térként működik, amelyben a kurátori döntések révén a műtárgyak új összefüggésben nyernek értelmet. Végig haladva a termeken észrevétlenül rajzolódik ki előttünk a 19. századi magyar festészet gazdagsága és sokszínűsége. Egy-egy kiemelt alkotás vagy akár a kisebb terek intimebb hangulata külön is megállásra késztet és személyesebb viszonyt teremt a látottakkal. A kisvárdai vár falai között így a festmények nem csak helyet kapnak, hanem új jelentést is nyernek - s talán éppen ebben rejlik a tárlat valódi ereje.
A szerző a Debreceni Egyetem Néprajztudományi és Muzeológiai Intézet hallgatójaként készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítókép:
A kiállítás anyagából. Fotó: Perduk Beáta
