Hogyan valósulhat meg a múzeumi tudásátadás, a múzeumi ismeretközvetítés – egy múzeum életében – építkezések közepette, változó helyszíneken, végleges raktárakra és épületre várva? Az elmúlt évek a kisvárdai Rétközi Múzeum életében kihívásokkal teli időszak volt, múzeumi munkánkat a gyűjteményi anyag rendszerezése, a revízió, a leltározás, valamint a külső-, és az időközben megújult és létrejött belső terekben megvalósuló programok, események, múzeumpedagógiai foglalkozások jellemezték. Kisvárda és múzeuma azonban a nehézségek ellenére is egy építkező, tenni akaró, szellemi fejlődésre vágyó közösségre alapozhatott. Az oktatási intézmények és a civil szerveződések nyitottságának, együttműködésének köszönhetően a múzeum meg tudta tartani közönségét, kapcsolatait, és tudta folytatni közművelődési tevékenységét is. A megtett út során különösen fontos szerepet játszott az intézmény életében és kapcsolatainak fenntartásában a múzeumpedagógia.
A Kisvárdán található Rétközi Múzeum, az egykori Vármúzeum jogutódjaként, 1960-tól működik, Makay László múzeumalapító munkásságának köszönhetően. Az intézmény által őrzött örökségben jelentőségteljes a nemesi Várdai családról fennmaradt történelmi kultusz, valamint az Eszterházyak engedélyével a 18. századtól letelepedett zsidóság magas lélekszámú jelenléte a város életében szintén meghatározó történelmi hagyatékot hozott létre. Ehhez köthető a múzeum egykori épülete is, a Csillag utcai zsinagóga, amely a város egyik legimpozánsabb épülete.
A zsinagóga építése 1902-ben fejeződött be, Grósz Ferenc tervei szerint, őrizve a zsidó közösség hitvilágát, erejét, tehetségét. Az épület a vészkorszakot – háborút, a hitközség meghurcolását és elvesztését – túlélve lett az intézmény befogadója 1983-ban. Ám hiába talált új gazdát az egykor gyönyörű, monumentális épület, az idő múlásával az állapota egyre romlott. Ennek okán 2013-ban kezdték meg a munkálatokat, amely három ütemben valósult meg, míg végül 2019-ben elnyerte jelenlegi formáját.
A Csillag utcai- zsinagóga
A Rétközi Múzeum a felújítás utolsó szakaszának megkezdésétől, azaz 2017 óta nem tudta megnyitni állandó kiállítását, így komoly nehézségekbe ütközött az intézmény múzeumpedagógiai munkája is. Új programot kellett kidolgozni, befogadó partnerekre találni, hogy a már évtizedek során kialakított kapcsolatok és együttműködések az oktatási, nevelési intézményekkel, valamint civil szervezetekkel továbbra is életképesek maradjanak. Különös kihívást jelentett – más kisvárosi múzeumhoz hasonlóan, hogy mindez két szakemberre hárult.
Múzeumpedagógusként, az intézmény vezetőjével és régészével együtt, a költözés átmeneti időszakában is rendelkezésére álltunk a megkereséseknek, elkezdtük az iskolai oktatásban felhasználható online tartalmak tervezését, valamint kihelyezett múzeumi órákat tartottunk az oktatási intézményeknél. A múzeum kiemelkedő projektje volt a Szent László nyomában EFOP pályázat keretében megvalósuló múzeumpedagógiai programsorozatunk, melyet 2018 tavaszán indítottunk el és négy féléven át valósítottunk meg. A pályázati program célja a Rétköz kulturális értékeinek felkutatása volt, Szent László örökségi helyszíneinek felkeresése, mely során a foglalkozások túlnyomó része külső helyszínen, kulturális örökségi helyszíneken valósulhatott meg. A partnerintézmények diákjaival ellátogattunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye számos műemléktemplomához, régészeti feltárás helyszínére, valamint természeti környezetben tartottunk izgalmas múzeumpedagógiai órákat. Majd a projektben résztvevő intézmények: egy óvoda, egy fogyatékkal élőkkel foglalkozó intézmény, egy településen kívüli általános iskola és három kisvárdai iskola által biztosított tantermekben, közösségi terekben tarthattunk foglalkozásokat, vetélkedőket, szakköröket, témanapokat. Habár a saját helyszín hiánya sokszor plusz szervezői munkával, múzeumi anyagok pakolását, szállítását igénylő többlet feladatokkal járt, az intézmények vezetői és pedagógusai részéről tanúsított nyitott hozzáállás és segítőszándék mégis túllendített a nehézségeken. A civilszervezetekkel való együttműködés, mint például: nyugdíjas klubok, jótékony nőegylet, baráti kör tagjaival való közösségi munka, sok esetben elősegítette a munkánkat.
Igyekeztünk programokat biztosítani, a már kialakított kapcsolatokat fenntartani. Elsősorban hírleveleken keresztül, valamint egyéni megkeresések kapcsán nyílt lehetőség tájékoztatásra, szakmai konzultációra, pedagógusokkal és civil szervezetek képviselőivel való egyeztetésre. A múzeumpedagógiai kínálatunkat olyan tematikával egészítettük ki, amely kiállítás híján, gyűjteményi anyagunkra építve, azt digitális formában bemutatva is izgalmas. Foglalkozásokat dolgoztunk ki és valósítottunk meg az ünnepek és a jeles napok témavilágában, valamint az évszakokhoz köthető munkafolyamatokat és azok tárgyi eszközeit is beépítettük az órák témájába és hozzájuk köthető játékos feladatokkal és kézműves programokkal színesítettük kínálatunkat. Például a Népi szövés hagyományai című foglalkozáson a gyerekek megismerkedtek a kender termesztésével, feldolgozásával. Megtekinthették a munkafolyamatokhoz kapcsolódó és a gyűjteményünkben meglévő tárgyakat, a tilolót, gerebent, rokkát, gombolyítót, mángorlót, majd szövőkeretek használatával megtanulták a legegyszerűbb szövési technikákat. A foglalkozáshoz videóanyagot készítettünk és tettünk közzé a honlapunkon és a közösségi portálunkon.
A kép a Rétközi Múzeum weboldalán elérhető
A hatékony munkát sokban segítette a meglévő és az időközben beszerzett infokommunikációs technikai eszközök használata a megfelelő digitális tartalmak elkészítéséhez. Képi és videóanyag mellett felhívások, szóróanyagok, digitális tartalmak készültek el, annak érdekében, hogy állandó kiállítás és állandó helyszín hiányában is el tudjuk juttatni tartalmainkat a közönséghez.
Előrelépést és igazán örömteli eseményt jelentett az intézmény életében a 2023-ban megnyílt tájházunk, mely a múzeum gyűjteményéből való flóderos bútorral berendezett tisztaszobával és a Madarak és virágok a keménycseréptányérokon című időszaki kiállítással, valamint egy jól felszerelt foglalkoztató térrel várja látogatóit.
A kép a Rétközi Múzeum weboldalán elérhető
Az eltelt hét év folyamán sok minden átalakult és átértékelődött a kisvárdai múzeum életében, az elénk tárult kihívások egy új nézőpontból látatták meg velünk az ismeretátadás formáit, lehetőségeit. A közösség ereje, tenni akarása, a múzeumi munkában való aktív részvétele és a digitalizáció adta lehetőségek utat mutattak, hogy Kisvárdán az új múzeum épületében, egy új állandó kiállítást létrehozva, egy új nyitott és befogadó, közösségi részvételen alapuló, társadalmat formáló intézmény működhessen.
Az intézmény új múzeum épülete. A képet készítette: Borbély Ferenc
A szerző a Debreceni Egyetem Bölcsésztudományi Karának muzeológia mesterképzés hallgatójaként készítette a cikket.
