AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2023 díjat november 14-én adják át a BTM Vármúzeumában. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés, 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáznak az elismerésre. Virtuális kiállítás kategóriában nem érkezett olyan pályázat, amelyet a bizottság jelöltségre javasolt. A 16 jelölt már csak arra vár, hogy a díjátadón fény derüljön az eredményre. Addig is ismerjük meg őket, drukkoljunk nekik!
Lássuk most a 10 millió forint feletti bekerülési költségű kategóriából a Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában 1823-1849 című időszaki tárlatot. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiállításának tartalmáról, szemléletmódjáról, látványáról Turcsányi Eszter perspektíváján kaphatunk képet.
A Petőfi emlékév kiállításai közül az egyik az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet időszaki kiállítása a Bajor Gizi Színészmúzeumban, mely Petőfi színházhoz, színészethez való viszonyát mutatja be, és egyúttal a látogató megismerheti a magyar nyelvű színjátszás létrejöttét a reformkorban.
A tárlat négy terméből kettőben hagyományos módszerekkel bemutatott színháztörténeti áttekintést kapunk, először a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kezdeteinek játszóhelyeiről, műsorairól, színészeiről kapunk közelebbi képet színlapok, makettek és az ebből az időszakból kevés fennmaradt eredeti tárgy segítségével. A másik helyiségben láthatjuk megszületni az első Nemzeti Színházat, mely az 1837-ben alapított Pesti Magyar Színházból 1840-ben lett országos intézmény. A mai Astorián álló, később elavult színházépületből csak pár eredeti darab maradt meg, de ezeket itt most közelről is megcsodálhatjuk.
A kiállítás másik két terme részvételre csábítja a látogatót. Egy vándortársulat rekonstruált színpadán magunk is előadhatjuk kedvenc jeleneteinket, segítségünkre vannak ebben a korabeli színházi gépezetek is, megidézhetjük szél, eső vagy akár mennydörgés hangját is egy hatalmas fémlemez mozgatásával. Az utolsó teremben vándorszínészek ekhós szekere áll, megrakva egy képzeletbeli vándortársulat minden vagyonával: jelmezekkel, kellékekkel, díszletelemekkel, mindennapi tárgyakkal. A tárlathoz kapcsolódó tudásközvetítő programok legizgalmasabb része lehet ez, itt mindenki belebújhat valaki másnak a bőrébe, vagyis ruhájába, még ha csak egy rövid időre is.
Petőfi megjelenése a kiállításban jól érezhetően elkülönül, minden helyiség falán egy piros sávban olvasható a költő, itt vándorszínész, kritikus, drámaíró kapcsolódása a terem témájához. Emellett verseit is olvashatja a látogató, legyen szó a vándorszínészlétről vagy szerelmesversről egy-egy színésznőhöz.
Aki Petőfit nem csak verseiről szeretné ismerni, hanem színészi vénájáról is, mindenképp érdemes ezt a kiállítást megnéznie.
Turcsányi Eszter
