AZ ÉV KIÁLLÍTÁSA 2023 díjat november 14-én adják át a BTM Vármúzeumában. A Pulszky Társaság 2010-ben alapította a címet, mellyel évről-évre muzeális intézmények kiállítások megvalósításában megnyilvánuló tudományos felkészültségét, kreativitását, a közönséggel való kapcsolatteremtő képességét jutalmazza, egy múzeum állandó vagy időszaki kiállítását kiválasztva. Idén két kategóriában folyik a megmérettetés, 10 millió forint alatti illetve feletti bekerülési költségű állandó vagy időszaki kiállítások pályáznak az elismerésre. Virtuális kiállítás kategóriában nem érkezett olyan pályázat, amelyet a bizottság jelöltségre javasolt. A 16 jelölt már csak arra vár, hogy a díjátadón fény derüljön az eredményre. Addig is ismerjük meg őket, drukkoljunk nekik!
Lássuk most a 10 millió forint feletti bekerülési költségű kategóriából a 7 év – Petőfi Sándor emlékkiállítás című állandó tárlatot. A kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum kiállításának tartalmáról, szemléletmódjáról, látványáról Gózon Ákos perspektíváján kaphatunk képet.
„Dús lelked kincstára,
Mely hét színbe játszik
Szivárvány módjára.”
A mesebeli hetes szám jegyében született Petőfi-idézet fogadja a látogatót a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum új állandó kiállításának már az első állomásán. Nem véletlenül esett a kurátorok választása a Javulási szándék című költemény e soraira – a 7-es szám ugyanis egyfajta hívószó az új állandó tárlathoz.
Gyakran emlegetjük ugyanis úgy a hatalmas Petőfi-életművet, a gazdag és változatos Petőfi-pályaképet, vagy éppen Petőfi Sándor összes versét – mintha a költőnek évtizedek adattak volna meg a kiteljesedésre. Nos, a tárlat arra döbbenti rá a látogatót, hogy e páratlan szellemi Univerzum létrehozására e fiatalembernek mindössze hét esztendő állt a rendelkezésére!
7 év – 7 érv
A kiskőrösi kiállítás a Petőfi 200 emlékévben országszerte örvendetesen szép számban nyílt tárlatok közül is külön figyelemre méltó. Hogy miért? Legyünk hűek a tárlat szelleméhez, következzék hét érv, amiért érdemes Kiskőrösre, a 7 év című kiállításra ellátogatni.
A szomszédos szülőház szerény külsejét az Emlékmúzeumban kialakított enteriőr nem kívánja túlszárnyalni, túlharsogni: visszafogott, elegáns és a témát szolgáló terembelsőkön haladhatunk.
Az irodalmi muzeológia egyik legfőbb nehézsége, hogy szövegközpontú életművek kapcsán kell megtalálniuk a kiállításrendezőknek a betű és a kép megfelelő arányát. Kiskőrösön ez jól sikerült, sem a korabeli idézetek, sem a magyarázatok nem tengenek túl, érződik, hogy gazdag összegyűjtött irodalmi anyagból volt szívük szerkeszteni, húzni a kurátoroknak a befogadhatóság érdekében.
A kiállítást szellemesen végigkísérik a szépen formált, míves felületű fa rudak, hasábok, tömbök – különösebb magyarázat nélkül önkéntelenül is egyfajta időszalagot juttatva a nézelődő emlékezetébe.
A kiállítás talán legmaradandóbb vizuális élményét a minden évre kivetített, imitált könyvgerincekkel szemléltetett költői „termékenység” mutatók adják, végighúzódva minden alkotói esztendőt bemutató falszakaszon.
A digitális kijelzőn hullámzó betűtenger a maga változatosságával és kiszámíthatatlanságával sok filozófiai asszociációra ösztönöz, megállásra és meditálásra hív egy gazdag életműről, s talán magunkról, a saját olvasói lelkünkről…
A híres és ismert Petőfi-fénykép több helyen visszaköszön a kiállításon, változó méretben, elhelyezésben, ezzel vizuális refrént teremt a látogató szemében.
A kiállítás tárgyi anyaga nem a lenyűgözésre épít – főként kisebb, aprólékosan elkészített, filigrán tárgyaival a tárlat azt sugallja, hogy Petőfi sokak mindennapjainak a része lehetett, a saját korában, majd halála után is.
Gózon Ákos
