Király Ferenc Munkácsy-díjas muravidéki szobrászművész alkotásait mutatja be a lendvai várgaléria egészen október végéig. Az idén kilencven éves alkotó előtt tiszteleg a Rajzok és szobrok című tárlat. Különlegességét az adja, hogy eddig még sohasem látott alkotásokat is tartalmaz a kiállítás.
Habár az ember szoborkiállításra érkezik, szembetűnő a rengeteg rajz a falakon, amelyek kronológiailag rendezve végigkísérik a látogatót. Nyomon követhető, hogy a művész milyen könnyed bravúrral ábrázolta ljubljanai egyetemistaként a modelleket, láthatjuk a néhány vonalas skicceket, de az árnyékolással kiegészített tanulmányrajzokat is.
Egy külön szekció foglalkozik Király Ferenc önarcképeivel. Meglepetésként hatott rám ez a sorozat, és gondolatébresztő volt látni, hogyan válnak a fiatal sármos arcélek barázdás, bölcsességet sugárzó vonásokká. Megható vezérfonala ez a tárlatnak, hiszen egy alkotói élet ívét láthatjuk a művész portréiban, nemcsak a már jól ismert szobraiban.
A kiállítás fő ütőereje kétségkívül a szobrok bemutatása, s itt fontos megjegyezni, hogy az elmúlt húsz év termése valamennyi. Utoljára Király Ferenc hetvenedik születésnapján szerveztek átfogó kiállítást, ezek a művek az azóta eltelt idő termései. Fa, kő és bronz alkotásokat látunk négy termen át, és bónusz meglepetés az, hogy az első emeleti kiállítás folytatódik a várgaléria tetőterében, ahol a több évtizedes lendvai művésztelep ajándékba hagyott alkotásai láthatók. Ahogy illik, Király Ferenc, a képzőművészeti alkotótelep megálmodójának és motorjának a művei is szerepelnek a nemzetközi keresztmetszetben.
Király Ferenc valódi megszállottja Muravidéknek, szerelmese Lendvának. A városmag és a környező dimbes-dombos táj, a szőlőhegyek utánozhatatlan világa kitörölhetetlen nyomot hagyott a művészetében. Az ívek, a domborulatok, a természet adta formák visszaköszönnek az alkotásokban.
Szobrászati nyelve tele van szimbolikával. Acímek is árulkodók: Rügy, Mag, Hajtás, Domborodás. Sok organikus formában ott van egy erotikus töltet, a női motívumok pedig visszavisznek az eredethez, az ősi női idolok világához, amikor a nő egyet jelentett a termékenységgel. (Ősidol I., Ősidol II.) Vannak azonban olyan aktok, amelyek modern női alakot jelenítenek meg, amelyekről nem a termékenység, sokkal inkább egy szenvedélyes nő jut az eszünkbe. Olyan nő teste, amiről a legtöbb férfi álmodik. A szoborba öntött aktok tisztelgés a női test szépsége előtt, a lágy formák, gömbölyded idomok megállásra és csodálatra inti a szemlélőt. Feltárul előttünk egy olyan egyszerű, mégis kifinomult motívumvilág, amikor elhisszük, hogy csak a szépség az, ami miatt itt élünk ezen a bolygón. Ezek az alkotások ugyanis szépek. A jólneveltség állja meg csak az embert, hogy ne simítsa meg kezével a fa- vagy bronzszobrokat, hogy tapintással még jobban érezze a lekerekített formák tökéletességét.
A formák izgalma és kifinomultsága magával ragadó (fotó: GML)
A mitológia és legendák világa nincs távol Király Ferenc művészetétől. A Vesta című bronzalkotás az ókori Róma vesta-szüzeinek állít emléket, akiknek nem volt más feladatuk, minthogy őrizzék a tüzet, amely Rómát és a közösséget éltette. A szobrász alkotásában benne van a magasztos kiválasztottság érzése, ugyanakkor a magukra hagyatottság és a büntetéstől való félelem is. A tűz nyaldossa a szüzek lábait, miközben nincs más életfeladatuk, csak annak őrzése.
A Nimfák az ókori görög mitológia világát idézik meg. A három szimbolikus alak a Földet megjelenítő gömb körül ragyog. Alakjukon egy fátyolszerű drapéria simítja a bőrüket, mellük helyenként fedetlen, hajuk tincsei és kacérságuk bódító.
De mi lenne a világgal férfi és nő, szerelem és érintés nélkül? Számos mű ezt a megkerülhetetlen témát boncolgatja. Az Érintés, a Kettesben, az Ölelés a teljes szimbiózist mutatja be férfi és nő, két egymást szerető ember között. Nem látunk arcokat, olykor még végtagot sem, de az egybeolvadás, a mindent elsöprő szenvedély világosan fogalmaz. Amióta világ a világ, mindig voltak eget rengető szerelmek, és habár nem tudjuk, melyik világirodalmi mű adta az ihletet, esetleg személyes emlékek nyújtották az inspirációt, ennél magasztosabb érzést keveset tudunk elképzelni.
A lendvai kiállítás kitűnő érzékkel mutatja be az idén 90 éves Király Ferenc művészetét, köszönet ezért két segítőjének, BredaIlich Klančnik művészettörténész és Dubravko Baumgartner múzeumigazgató hozzáértésének. Mind a műalkotások kiválasztása, a tárlat minőségi berendezése, mind a tetőtéri bónuszajándék és a jubileumi kiállításhoz tartozó katalógus színvonala elismerésre ad okot.
Borítókép:
