Bamberg: ahol a kortárs művészet és az egyház összekacsint

Egyetemista koromban művészettörténet tanárom lelkesen mesélt a bambergi lovasról, ami a legújabb kutatások szerint is az ifjú Szent Istvánt ábrázolja. Már akkor éreztem, hogy lesz még közünk egymáshoz, de hogy évtizedeket kell erre a találkozásra várni, azt nem gondoltam.

 

Idén is ellátogattam néhány nap erejéig Nürnberg környékére, és csillagtúráim egyik fő állomása Bamberg volt. Ez a csodás frank város felkerült az UNESCO világörökségi listára, nem véletlenül. Filmrajongók figyelem, többek között itt forgatták 2011-ben A három testőr című kalandfilmet Orlando Bloom, Luke Evans és Milla Jovovich szereplésével, legalábbis a város néhány epizódnak gyönyörű díszletként szolgált.

 

A szemem nem győzött betelni a látvánnyal, ahogy a macskaköves utcákon sétáltam, és a dombtetőn álló négytornyú székesegyház felé haladtam. Bájos cégérek, manufaktúraként működő üzletek, sörfőzdék, korabeli házak, csinos belső udvarok kísértek az utamon. A dóm igazi őrszemként figyeli a várost, tekintélyt parancsoló mérete csodálatot vált ki. Alapítója az a II. Henrik német-római császár, akinek Bajor Gizella a húga, vagyis Szent István királyunk a sógora.

 

 

Építtetését Henrik 1002-ben kezdi el, és a feltételezések szerint az alapkőletételnél jelen volt a magyar király. El is érkeztünk a templom egyik különlegességéhez, ugyanis az egyik kiemelt helyen, a szentélytől balra egy életnagyságú szobor, ló és lovasa látható. Szokatlan ez az ábrázolás a későgótikus művészetben, mégis máig őrzi a városban a történet, miszerint az alkotás az ifjú magyar királyt, Szent Istvánt ábrázolja. (Ottjártamkor egy olasz csoportot kísért az idegenvezető, aki éppen erről mesélt a turistáknak.) A szobrot több darabból állították össze, ez jól kivehető, egy faragott konzolon áll, a ló nagyon szépen megmunkált, nem kevésbé a precíz kidolgozású lószerszám. A lovas felett pedig a várost jelképező kőbaldachin látható.

 

A bambergi lovas a kutatások szerint az ifjú Szent István királyunkat ábrázolja

A szobrot többen vizsgálták már, és mikroszkóp alatt kimutatták, hogy eredetileg színezett volt az alkotás, a köpönyeg piros, a ló fehér és a konzol zöld. Mielőtt évszázadokat tévednénk, jobb tisztázni, hogy ez csak különleges egybeesés lehet, hiszen a magyar trikolór a reformkor vívmánya. A Berlini Műszaki Egyetem középkori építésztörténészei is vizsgálták már ezt a szobrot, és abban egyetértettek, hogy ez az alkotás mindig a templomban állt, sőt, erre a helyre komponálta az ismeretlen alkotó. A fiatal lovag határozottan egy pontra néz, méghozzá a Szent István vértanúnak szentelt oltárra. Egy középkori dokumentum pedig azt is említi, hogy az oltárt minden év augusztus 20-án díszítették fel, sőt, voltak olyan egyházi személyek, akik vagyonuk egy részét e nap megünneplésének költségeire adták. Ha viszont ezt történelmi tényként kezeljük, akkor mennyire különleges, hogy Bamberg város hivatalos címerében a magyar király, Szent István látható!

 

Ez az esztendő más miatt is különleges. Idén emlékeznek II. Henrik császár, a bambergi egyházmegye és a székesegyház alapítója halálának ezredik évfordulójára. Ebből az alkalomból egy nagyon hatásos és különleges kortárs képzőművészeti alkotással készültek. Elke Maier Bajorországban született, de az osztrák Karintia tartományban élő képzőművész négy héten át alkotta azt a több mint tízezer fehér fonalszálból álló térinstallációt, amit ha az ablakon beáramló napsugarak megvilágítanak, a császári pár sírjára vezetik a fényt és a figyelmet. Finom, lágy és nőies alkotás ez, ami méltó egy olyan megemlékezéshez, amit az egyház is támogat, sőt, ők a megrendelők. A mű címe: Memoria. Im Licht. (Emlékezet. Fényben.) Elke Maier amúgy már több osztrák és német katedrálisban alkotott maradandót, Bécstől egészen Berlinig, térinstallációinak központi eleme mindig a fény és a megvilágítás.

 

Ezt a bambergi alkotást két év tervezési munkafolyamat előzte meg. A művésznő közönséges varrócérnával dolgozott, és bármilyen meglepő, a nagy magasságok ellenére nem igényelt technikai segédeszközt. Az alkotások egyediek, mindig az adott templomba tervezi őket, ezért máshová nem illeszthetők be. A térbe feszített fehér fonalak láthatóvá teszik a beáramló természetes fényt, mindezt úgy, hogy azok állandóan változnak, hiszen a látogató a templomi sétája során más szemszögből látja, a napsugarak napközbeni változásával pedig folyamatosan új arcát mutatja a mű. Van, hogy a fehér fonalakon felsejlő fény felfelé vonzza a tekintetet (Istenhez), majd újra lefelé a templombelsőbe egészen a császári szarkofágra. Egy biztos, a dóm jelenlegi egyházi vezetője a hit, a remény és a jövő helyszíneként szeretne befogadni mindenkit, legyen az hívő, vagy csak a városba látogató turista.

 

Az egyháznak minden eddiginél nagyobb feladata az, hogy szellemi szinten is megszólítsa az embereket, ehhez pedig kitűnő eszköz a képzőművészet. Már most örömmel látják, mennyi embert vonz ez a látvány, nagyon sokan azért lépnek be a templomba, hogy megtekintsék Elke Maier alkotását, vagyis a kortárs művészet az elképzelésekhez híven valóban betölti a közvetítő szerepet. Lehetőséget teremtenek arra is, hogy a látogatók beszéljenek a kiváltott érzéseikről, megosszák benyomásaikat, vagy csak egyszerűen további információt megtudjanak az alkotásról. A különleges térinstalláció szeptember 29-ig látható a Bambergi Dómban, minden csütörtökön 15:30-tól pedig félórás tárlatvezetésen vehetnek részt az érdeklődők.

 

 

Borítóképen: