A digitális az új hétköznapi - A múzeumi digitális oktatási anyagok beépülése az iskolai gyakorlatba

VIRTUÁLIS

Vincze Dóra 
2021-09-21 07:00

Pár évvel ezelőtt szakmai körökben még arról folyt a vita, hogy a közgyűjtemények mennyit digitalizáljanak és ezeket milyen arányban adják közre az online felületeiken. Ezt a témát járta körül a 2017-ben a Digitális Múzeum (Múzeumi iránytű 12.)[1] című kötet. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy világjárvány lesz, melynek eredményeként felértékelődik a digitalizált adatokhoz való hozzáférés jelentősége.

 

A közgyűjteményi anyagok online közreadása ma már alapelvárásnak minősül, azonban fontos rámutatni, hogy az Európai Múzeumi Szervezetek Hálózatának (NEMO) 2020 júliusi jelentése[2] szerint a múzeumi gyűjteményeknek kevesebb mint 20%-a volt elérhető online. Az UNESCO 2020 májusi beszámolójában[3] pedig arról olvashatunk, hogy a pandémia idején nem minden múzeumnak volt ugyanolyan lehetősége az online platformara való átálláshoz. A kutatás nyolcvanhat állam múzeumaiból gyűjtött információkat, melyek szerint Kelet- és Nyugat-Európában, az USA-ban, Izraelben és Törökországban 43,2%, míg Latin-Amerikában és a Karib-térségben 27,4%, Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben 20,3%, Afrikában 2,1%, az arab államokban pedig csak 7% volt az online aktivitás.[4]


Noha a százalékos eloszlás globálisan jelentős eltéréseket mutat, nyilvánvaló összefüggésben az adott térség gazdasági potenciáljával, összességében a világ minden táján példátlan igény mutatkozott a digitalizált gyűjteményekre, részben az online oktatás minőségének javítása érdekében.A kialakult helyzetre reagálva számos hazai és külföldi útmutató született, melyekre támaszkodhattak a közgyűjtemények. Az egyik ilyen Ashleigh Hibbins írása[5], amelyben kilenc kritériumot fogalmazott meg a sikeres online oktatási tartalmak készítésekor. Első lépésként a felmérést jelölte meg: ki a közönségünk, kinek szól az anyag, kit szeretnénk elérni. Ezután következik a minél pontosabb korcsoport meghatározás, és annak rögzítése, hogy mely tantárgyhoz készítjük el az anyagot. Harmadik fontos lépésként a csoport minél pontosabb megismerését tüntették fel: milyen technikai eszközöket használnak, mi elérhető a számukra. A válogatáskor a gyűjtemény erősségeire kell támaszkodni, ezzel tudnak az egyes múzeumok specifikus tudásanyagot nyújtani. Oktatási tartalmak létrehozásakor nem feltétlenül szükséges mindent elölről kezdeni, a tanulmány a már meglévő anyagok újrafelhasználására buzdít: kihangsúlyozza, hogy elemzéseink legyenek mindig szakmailag hitelesek. A tartalmak feltöltésekor az egyszerűségre kell törekedni, bonyolult struktúrák helyett könnyen átlátható rendszerre van szükség. A cikk szerint a keresőoptimalizálásnak (SEO) is figyelmet kell szentelni, hiszen hiába készítünk hasznos anyagokat, ha azokat nehéz megtalálni az online térben. Végül pedig a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy ezeket a bejegyzéseket a jövőben is frissíteni kell, hogy továbbra is pontosak és relevánsak maradhassanak.


A külföldi kutatások mellett számos, a hazai helyzetet vizsgáló felmérés eredménye olvasható[6], melyek feltérképezik a pedagógusok igényeit és elemzik a már elkészült tartalmak alkalmazhatóságát, hasznosulását. A Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ az Online múzeumi tartalmak a digitális oktatás támogatására című kérdőíves felmérést előszőr 2020. március 1-25. között készítette el[7], melyre 195 pedagógus adott választ. A felmérés célja az volt, hogy minél pontosabb képet kaphassanak azokról a múzeumi digitális tartalomtípusokról, amelyek segíthetik az online oktatást. Ezt a kutatást ismételték meg immár specifikusabb kérdőív segítségével 2021. január 23. és február 8.között.[8]

 

Eredményük közel azonos volt, mely szerint a pedagógusok leginkább ismeretterjesztő jellegű, rövid videós tartalmakat és a tananyagokhoz kapcsolódó online játékokat és feladatsorokat várnak a múzeumoktól. Kiderült az is, hogy ezeket a tartalmakat főleg a humán tantárgyak oktatása során tudják a legsikeresebben felhasználni. Ezt vizsgálta Suba Eszter is a Hogyan értékelik a pedagógusok a Nemzeti Múzeum online oktatást segítő tananyagait? című felmérésében[9], amelyből kiderült, hogy a 107 válaszadó tanár a későbbi, jelenléti oktatás során is szívesen használná a múzeum tartalmait.


„A múzeumok online tudásközvetítő munkája ugyanakkor nemcsak a közoktatás szereplőit, a pedagógusokat és a diákokat szólította meg, hanem alapvetően a társadalom valamennyi, internetfelhasználó rétegét.” Erről szól Berényi Marianna 2021. január 8. és január 24. között végzett vizsgálata, melynek során az Online múzeumi tartalmak a Covid–19 alatt elnevezésű kérdőívet 1006 fő töltötte ki. Válaszaik kiértékeléséről egy nagyon részletes elemzés született Hogyan értékelik a magyar látogatók a múzeumok koronavírus alatt folytatott online tevékenységét? címmel. A felmérés ezúttal a teljes lakosság (nemtől, kortól, szakmai végzettségtől és lakhelytől függetlenül) véleményét kutatta. A kérdések a kedvelt tartalmi típusokra, múzeumlátogatási szokásokra és az online felületek használatára irányultak, de a kérdőívből kiderült az is, hogy a homeoffice-nak és az online oktatásnak köszönhetően többen használták a digitális múzeumi tartalmakat. „Az adatközlők 37,7 százaléka használta munkájához a múzeumi tartalmakat, közülük 14,1 százalék volt pedagógus. A legmagasabb arány a megyeszékhelyen élők körében volt (42%), és kiugróan magas volt a tudományos fokozattal rendelkezők és a múzeumi dolgozók körében (69–69%). A kitöltők 29,4 százaléka tanulás céljából is belépett ezekre az oldalakra. A tartalomtípusok közül az online múzeumpedagógiai órák használata két ésfélszeresére nőtt.” Berényi Marianna cikkében kiemelte, hogy a negyvenes-ötvenes-hatvanas korosztály is előszeretettel használta az online múzeumi tartalmakat, így „az online tér az élethossziglani tanulás egyik hatékony eszköze lehet akár a későbbiekben is.”[10]

 

A múzeumi online tartalmak oktatásban való felhasználásának kérdése nem újkeletű, már a pandémiát megelőzően is több tanulmány foglalkozott a témával. A járványhelyzet miatt ezek a meglévő törekvések tovább erősödtek, jelentőségük felértékelődött.


„Az online források fejlesztése nagy lehetőséget rejt magában az iskolai tanulás számára. A tanárok azonnal alkalmazható, a tanmenetbe illeszthető anyagokat keresnek. Ezért számos múzeum […] digitális forrásaival […] szélesebb körben, több tanuló és tanár számára biztosítja a hozzáférést a gyűjteményeihez.” – olvasható már egy 2015–2016-os kutatásban, melyet a Cambridge-i Egyetem Múzeumai készítettek a digitalizált múzeumi tartalmak iskolai felhasználásáról.[11]


Ennek szellemében született meg a kialakult helyzetre való gyors reagálásként a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár #segitunkazoktatasban sorozata, melyet a második bezárás során kibővítettünk és továbbfejlesztettünk. A végeredmény a Tanulj velünk történelmet! projekt lett, melynek célja a gyűjteményünkben lévő műtárgyak oktatási célú hasznosításának elősegítése volt. A Fővárosi Képtár száz kiemelkedő, a 8-12. évfolyam történelem tantárgyhoz kapcsolódó műalkotásának részletes, magyar és angol nyelvű leírása, szakirodalmi jegyzékkel és nagyméretű fotókkal ennek jegyében készült.

 


A Fővárosi Képtár minden gyűjteményi egységéből választottunk műveket, melyek között szerepelnek ismert darabok, illetve olyan, még soha ki nem állított alkotások is, amelyek az elmúlt évek szerzeményei. A válogatással további célunk az volt, hogy a Képtár közel negyvenezer műalkotásából bemutathassunk egy kis szeletet, melyeket helyhiány miatt szinte soha nem láthat közönség. Az alkotások besorolásakor elsődleges szempont a témakör volt, nem pedig a mű keletkezésének ideje, ezért fordulhat elő, hogy egy 20. századi műtárgy egy jóval korábbi korszakhoz került: Oth Viktória írásában bemutatott Vilt Tibor (1908–1983): A kentaur halála (bronz, 18,3×14,5×6 cm) című szobra például 1956-ban készült, mégis a 8. évfolyam „Vallások az ókorban” témakörében szerepel, mert a szöveg az antik történetet ismerteti, ugyanakkor részletesen kitér annak a konkrét műhöz köthető jelentésrétegeire is. A leírások tehát épp annyira szólnak a történeti eseményekről, mint azok emlékezetéről, művészi feldolgozásáról, így valójában több időréteget mozgatnak és különböző történeti kontextusokat is bemutathatunk velük. Köblös Péter Hermann Joseph Neefe (1790–1854): A Pesti Német Színház függönyterve: Paris ítélete, 1836 (olaj, vászon, 38×47 cm) című leírásából a színház és a görög mondavilág összefüggésén keresztül az olvasók megismerhetik Paris királyfi ítéletét, a Pesti Német Színház jelentőségét és az előfüggönyök szerepét.

 

Cikkeinkben törekedtünk a korszakot társadalomtörténeti szempontból is bemutatni. Ilyen például B. Nagy Anikó és Vincze Dóra közös ismertetője Joseph Martignoni (1803–1873): Batthyány Lajos gróf képe, 1840-es évek (akvarell, papír, 200 × 160 mm) című művéről[12], illetve szintén Köblös Péter négy részes sorozata a hóhérokról éshóhérfeleségekről, a társadalomban betöltött szerepükről és munkájuk korabeli jelentőségéről. Árvai Mária Borsos Lőrinc: Csinos kis akvarellek II., 2015 (akvarell, papír, 105 × 148 mm) című alkotásáról szóló leírása pedig a második világháború alatti népírtás traumáját mutatja be három 2015-ös grafikán, melyeken „olyan budapesti épületek láthatók, amelyek máig feldolgozatlan vagy a széles publikum által kevéssé ismert II. világháborús múlttal rendelkeznek.” Láthatjuk, hogy nem csak szorosan a történelmi esemény ismertetésére törekedtünk, hanem előtérbe kerültek társadalomtörténeti és művészeti szempontok is.

 

 

 

Borsos Lőrinc képei


A Cambridge-i Egyetemhez tartozó múzeumok kutatásukban arra is keresték a választ, hogy a pedagógusok mit várnak el egy jó digitális tartalomtól. Ezek az alábbiak: megbízhatóság, szakértelem, könnyű és áttekinthető szerkezet, jó minőségű képanyag. Ez nagymértékben lefedi a The Audience Agency kritériumrendszerét. Igyekeztünk tehát úgy kialakítani a tartalmainkat, hogy érvényesülhessenek a legfontosabb követelmények: a szakmai hitelesség hangsúlyozása érdekében feltüntettük a cikk szerzőjének nevét, a szövegek mellé pedig jó minőségű, nagy felbontású képeket tettünk közzé, részletfotókkal együtt. Az információ hitelességébe vetett bizalom további erősítése érdekében a leírások szakirodalom listát is tartalmaznak, amelyből a felhasználó tovább kutathat. Ezek közé sok online is elérhető anyagot emeltünk be, mert az könnyen elérhető és jól használó oktatók és diákok számára. Így arra tudtunk támaszkodni, amire egy otthon tanuló diák vagy az óráira homeoffice-ban felkészülő tanár is: az online tartalmakra. Az adatbázisunk alapvető célja, hogy könnyen használható legyen a középiskolai történelemoktatásban, így a felhasználó már az első lépésnél kiválaszthatja, hogy melyik évfolyam mely témaköréhez keres anyagokat. Egy egyszerű, grafikus felületet hoztunk létre, atervezésekor figyelmet fordítva arra is, hogy illeszkedjen a már meglévő arculathoz. A Smithsonian Learning Lab 2012–2015 között zajló kutatásában[13] a múzeumi weboldalakon elérhető tartalmakkal kapcsolatban többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a leírások sokszor túl tudományosak[14], ezért már a tervezés szakaszában lefektettünk egy szempontrendszert, amely szerint a terjedelem nem haladhatja meg az egy, másfél oldalt, a művész életrajza csak érintőlegesen szerepelhetbenne, és inkább a tárgyak leírása, elemzése és történeti kontextusban való elhelyezése fontos.A célcsoport érdeklődésének megfelelő szövegeketa számukra könnyen értelmezhető szókészlettel írtuk meg.


Projektünk megvalósításához az anyagi támogatást a Nemzeti Kulturális Alapnál elnyert Virtuális kiállítások, valamint a hozzájuk kapcsolódó online digitális ismeretátadási tartalmak létrehozására című pályázat biztosította, a nagyfelbontású fotókat a Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia[15] projekt munkatársai készítették el. A kezdeti elképzeléseket pedig e cikk szerzője a MOKK Digitális múzeumi tartalmak hasznosítása a köznevelésben[16] elnevezésű továbbképzésén elsajátított ismeretek alapján alakította tovább úgy, hogy alkalmazkodjon a nemzetközi kutatások eredményeihez.


Eredményeink mérésében az ELTE PPK Neveléstudományi Iskola doktorandusz hallgatói által 2021 augusztusa és novembere között készülő Digitalizáció, digitális múzeum és múzeumpedagógia[17] elnevezésű országos felmérés lesz segítségünkre, amelyaz elmúlt évben felgyorsult múzeumi digitalizáció – különös tekintettel a múzeumpedagógiai tartalmakra, online programokra – főbb tendenciáit fogja elemezni.A témát két irányból dolgozzák fel, egyrészt a múzeumi dolgozók, másrészt a felhasználók szempontjából. Előbbi esetben arra keresik a választ, hogy hogyan változott meg a szakmai munkatársak munkagyakorlata, különös tekintettel a feladatok egymás közti megoszlására, mennyire alakultak át a honlapok struktúrái a pandémia és az újranyitás idején, s ezekből a változtatásokból mennyi maradt meg, illetve vizsgálják, hogy milyen tevékenységi formákat tudtak beépíteni a múzeumok a jövőbeli munkáik során. A válaszokat kérdőíves és személyes interjúk formájában gyűjtik be. Utóbbi tekintetében a különböző felhasználói attitűdöket kutatják. Céljuk „a múzeumi honlapokat és közösségi oldalakat (Facebook, Instagram, YouTube) érintő felhasználási szokásokfeltérképezése és vizsgálata; a kutatásban megnevezett múzeumok online múzeumpedagógiai jelenlétének és tartalmának tanulmányozása. A pedagógusok digitális oktatási tevékenységét támogató múzeumi tartalmak feltérképezése, elemzése, csoportosítása. Az adatok birtokában összefüggések keresése, következtetések levonása.” A felhasználók kiemelt csoportjába tartoznak a pedagógusok, hiszen megnövekedett az igény a távoktatás során a múzeumi online tartalmakra. Számukra egy kérdőívet készítettek el, melyben az első kérdések között szerepel, hogy a kitöltő pedagógus-e, így egymástól elkülöníthető válaszcsoportok jönnek létre. Az online múzeumi tartalmakra vonatkozó kérdéseik időintervalluma is elkülönül, vizsgálják a 2020. március 15-e előtti, tehát az első karantén előtti időszakra, valamint a 2020. március 15-e utáni, tehát a karantén időszakát. Eredményeik kiértékelésére 2021 novemberében kerül sor.


Ebből az összefoglalóból is látható, hogy a társadalmi felelősségvállalás részeként a múzeumok mekkora erőfeszítést tettek az elmúlt időszakban, hogy minél hatékonyabban, kreatívabban támogathassák a hazai oktatást. Reméljük, hogy a digitális múzeumi oktatási tartalmak valóban a hétköznapi iskolai gyakorlat részeivé válnak.

 

 

[1] German Kinga és Ruttkay Zsófia (szerk.): Digitális múzeum (Múzeumi iránytű 12.), 2018.

[2] NEMO, Finalreport. Digitisation and IPR in European Museums, 2020 július, elérhető: https://www.ne-mo.org/fileadmin/Dateien/public/Publications/NEMO_Final_Report_Digitisation_and_IPR_in_European_Museums_WG_07.2020.pdf

[3] UNESCO, Museumsaroundthe World in theface of Covid-1-, 2020 május, elérhető: https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000373530

[4] Összefoglaló cikk az ICOM oldalán: Catherine Eagleton and Kamila Oles, Maria Economou, Neil Curtis and Lisa Collinson, Susannah Waters: Turning a PivotInto a ‘New Normal’? Online Teaching and Learning with Digitised Collections in Higher Education Contexts, elérhető: https://icom.museum/en/news/online-learning-teaching-digitised-collections

[5]Ashleigh Hibbins: COVID-19 | Learningthatlasts… in lockdown and later. Ninestepsforcreating online learningresourcesthatwill last post-lockdown. 2020. április 14., elérhető: https://www.theaudienceagency.org/resources/learning-that-lasts-in-lockdown-and-later?utm_source=The%20Audience%20Agency&utm_medium=email&utm_campaign=11477181_Digital%20Snapshot%20107&dm_t=0,0,0,0,0

[6] Összegyűjtve itt találhatók: https://pulszky.hu/muzeum-maskent/

[7] Szu Annamária: Online múzeumi tartalmak a digitális oktatás támogatására. Jelentés. Elérhető: https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20200424/fin-online-muzeumi-tartalmak-a-digitalis-oktata.pdf

[8] Pacsika Márton: Online múzeumi tartalmak a digitális oktatás támogatására 2021. Kutatási jelentés. Elérhető: https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20210303/kutatasi_jelentes_online-muzeumi-tartalmak-a-dig.pdf

[9] Suba Eszter: Hogyan értékelik a pedagógusok a Nemzeti Múzeum online oktatást segítő tananyagait? Felmérés. Elérhető:

https://www.magyarmuzeumok.hu/cikk/hogyan-ertekelik-a-pedagogusok-a-nemzeti-muzeum-online-oktatast-segito-tananyagait

[10] Berényi Marianna: Hogyan értékelik a magyar látogatóka múzeumok koronavírus alatt folytatott online tevékenységét? Elérhető: https://mokk.skanzen.hu/admin/data/file/20210527/berenyi_marianna_hogyan_ertekelik_a_latogatok_a.pdf

[11] Naomi Chapman – Sarah-Jane Harknett – Kate Noble: A Cambridge-i Egyetem Múzeuminak konzultációja a digitalizált múzeumi tartalmak iskolai használatáról. In: Múzeumi iránytű 24. Digitális múzeumi tartalmak a köznevelés szolgálatában, szerk. Pacsika Márton. Valamint: Naomi Chapman – Sarah-Jane Harknett – Kate Noble: What do teachers want from a digital museum resource? Elérhető: https://www.museums.cam.ac.uk/blog/2017/03/09/what-do-teachers-want-from-a-digital-museum-resource/

[12] A szöveg egy bővebb, átdolgozott változata megjelent az Artmagazin 129 számában:B. Nagy Anikó - Vincze Dóra: Miniszterelnök házikabátban. Akvarell Batthyány Lajosról, amint a börtönben sakkozik, in: Artmagazin 129., 22-25.

[13] Darren Milligan: What We Have Learned So Far: Teacher Research and Prototyping. Elérhető: https://learninglab.si.edu/news/what-we-have-learned-so-far-teacher-research-and-prototyping

[14] Pacsika Márton: Digitális múzeumi tartalmak az online térben, Digitális tartalmak előállítása a múzeumi ismeretátadáshoz 2021/1 MOKK e-learning képzés, 2021.03.08-04.01.

[15] Fehér Könyv: Módszertani útmutató a közgyűjteményi kulturálisörökség digitalizálásához és közzétételéhez, 2019. Elérhető: https://pulszky.hu/wp-content/uploads/2019/12/feher_konyv.pdf

[16] MOKK: Korszerű és időszerű: a digitális múzeumi tartalmak előállítását támogató továbbképzés a MOKK-tól. Elérhető: https://magyarmuzeumok.hu/cikk/korszeru-es-idoszeru-a-digitalis-muzeumi-tartalmak-eloallitasat-tamogato-tovabbkepzes-a-mokk-tol

[17] A kutatást végzi: Albrecht Zsófia, Kempf Katalin és Somogyi-Rohonczy Zsófia, (A pályázatban közreműködő további oktatók, kutatók: Prof. Dr. Németh András, ELTE-PPK; Prof Dr. Kárpáti Andrea, Budapesti Corvinus Egyetem; Dr. habil Vincze Beatrix, ELTE-PPK)