1000 főt megkérdeztünk! Hogyan értékelik a magyar látogatók a múzeumok koronavírus alatt folytatott online tevékenységét?

Kutatás

Berényi Marianna
2021-06-01 07:30

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos óvintézkedések, bezárások, szabályozások globális szinten arra kényszerítették a múzeumokat, hogy radikálisan megújítsák az online tereikben folytatott közönségkapcsolati és szakmai munkát. A 2020 márciusa óta tartó időszak több alkalommal kihirdetett veszélyhelyzetei következtében zárva tartó intézmények soha nem tapasztalt mennyiségben, kreativitással fordultak a közösségi média felé, indítottak online programokat, tárlatvezetéseket, készítettek virtuális kiállításokat, videókat, streameltek múzeumi eseményeket, építettek virtuális közösséget az online térben. A már évtizedek óta gyarapodó, interneten elérhető digitális adatbázisok, műtárgykatalógusok, ehhez kapcsolódó alkalmazások hirtelen előtérbe kerültek, és az eddigi, szakmai körből kilépve, széles körben fedezte fel őket a közönség. A kulturális intézmények új szerepet kaptak a hirtelen bezárult világban, nekik kellett tematizálniuk a nem járvánnyal kapcsolatos közbeszédet, minőségi és sokszínű tartalommal ablakot nyitni a nagyvilágra, megnyugvást, kikapcsolódást, felüdülést, szellemi rekreációt, közösségi élményt nyújtani a soha nem próbált helyzetbe került társadalmaknak. Hogy ez mennyire sikerült? Mennyire változott az emberek kultúrához, művészetekhez, esetünkben a múzeumokhoz való viszonya? Hogyan értékeli a magyar társadalom a múzeumok pandémia alatt nyújtott online teljesítményét? Mely társadalmi rétegek voltak leginkább kíváncsiak ezekre a tartalmakra?

 

Online múzeumi tartalmak a Covid–19 alatt címmel 2021. január 8. és január 24. között 1006 fő megkérdezésével egy Magyarországra kiterjedő online kérdőíves kutatást indítottam, hogy a kérdésekre választ kapjak. A kutatási jelentés, számos grafikonnal illusztrálva teljes egészében ezen a linken tölthető le.

 

A kérdőívet többségében (67%) nők töltötték ki. Az életkort tekintve a válaszadók 23,7 százaléka a negyvenes, 18,5 százaléka az ötvenes, 16,2 százalék a hatvanas, 16,8 százalék a harmincas, 10,3 százalék a húszas, 8,5 százalékuk a hetvenes korosztályból került ki. Meglepő módon a kérdőív kitöltőinek 7,9 százaléka húsz év alatti volt, sőt tizenegy nyolcvan év feletti véleményét is megismerhettük. A kitöltők fele a fővárost adta meg lakhelyeként, negyedük városban, 12,6 százalékuk megyeszékhelyen él, 10,7 százalékuk kisebb települést jelölt meg.

 

Az iskolai végzettségek aránya hasonlóan nem tükrözi az ország demográfiai adatait, azonban közel áll a múzeumba látogatók összetételéhez. 63,9 százalék diplomás, 8,7 százalék tudományos fokozattal rendelkezik, 17,2 százalék érettségizett, 2,8 százalék szakképesítést szerzett. A 8,7 százaléknyi nyolc általánossal rendelkező többségében a fiatalabb, 18 év alatti kitöltők közül került ki.  Alapvetően megállapítható, hogy a kérdőív kitöltésére azok vállalkoztak, akik érdeklődnek a kulturális területek iránt, vagy énképük szempontjából fontos ennek megjelölése. A kérdőív kitöltői közül – állításuk szerint – a budapestiek 92 százaléka, a megyeszékhelyen élők 89 százaléka, a városiak 83 százaléka, a kisebb településeken lakóknak 85 százaléka évente legalább egyszer – van aki, többször is – eljut múzeumba, amennyiben nem korlátozza őket egy világjárvány. A válaszadóknak csak a 15,8 százaléka dolgozott a kérdőív kitöltésekor múzeumban. 50,5 százalék soha, 11,2 százalék korábban már állt alkalmazásban ilyen intézményben, 17,6 százaléknak pedig a munkája valamilyen szinten érinti a területet.

 

Legfontosabb megállapítások

 

  • - A home office-ban dolgozók a korlátozások idején saját bevallásuk szerint arányaiban nem követtek több múzeumot a közösségi médiában a korábbi időszaknál, mint azok, akik továbbra is bejártak dolgozni.

 

  • - A harminc és negyven év közöttiekre érdemes a múzeumoknak külön figyelni, mert e korosztály érdeklődési körének rangsora merőben eltér a többiétől: ők azok, akik szívesebben olvasnak tudományos jellegű témákról, mint kulturálisról. Az ötvenesek mellett ők azok, akik arányait tekintve nemcsak szívesen jártak múzeumba, hanem az online tevékenységükre az egyéb kulturális tartalmakat megelőzve is kíváncsi voltak!
  • - Nem függ össze a múzeumlátogatási hajlandóság a kulturális online tartalmak olvasásával, a járvány előtti időszak múzeumlátogatói szokásai az online múzeumi tartalmak iránti érdeklődés fokára nem voltak hatással.

 

  • - Az adatközlők 62,7 százaléka már korábban is böngészett a múzeumok honlapján és egyéb web 2-es felületeiken, használta alkalmazásaikat.

 

  • - A járvány előtt a múzeumok Facebook-bejegyzései vonzották az adatközlőket leginkább (57%), majd a múzeumlátogatáshoz kapcsolódó információk (54,5%) következtek, és már akkor is sokan (43,7%) néztek szívesen online kiállításokat, galériákat, gyűjteményi adatbázisokat (31%), YouTube-videókat (29,1%). A járvány kitörése után otthonába szorult lakosság körében ez alaposan átalakult. Bár a Facebook-posztok száma megőrizte vezető helyét (58,4%), sőt kis mértékben emelkedett is, az online kiállítások és galériák látogatóinak aránya több mint húsz százalékot ugrott, az online bejárható múzeumi tereké tizenkettőt, az online tárlatvezetések résztvevőinek száma csaknem megduplázódott 13,4 százalékkal. Arányaiban kiugróan nőtt a kurátori videók, az élő közvetítések, a múzeumi vlogok, az online múzeumpedagógia, a podcastok, a játékok és az alkalmazások iránti érdeklődés is. Nagy vesztesei az átalakulásnak a múzeumlátogatással kapcsolatos információk mellett a flashmobok nézői, a letölthető online múzeumi kiadványok és az okostelefonos alkalmazások lettek.

 

 

  • - A legnépszerűbb tartalomtípusról, a virtuális és online kiállításokról, galériákról a kitöltők közül 617-en jelezték, hogy 2020-ban barangoltak ilyen felületen. A múzeumoknak akár a későbbi működésre vonatkozóan is érdemes elgondolkodniuk azon, hogy az online múzeumi tartalmak iránt kevésbé érdeklődő 19 év alattiak esetében 33 százalék nézett meg ilyen felületet, és a sok tekintetben máshogy viselkedő harmincasok körében is volt erre figyelem, de ami talán a legfontosabb, a sokszor betegséggel, mozgási nehézséggel küzdő, hetven és nyolcvan év feletti népesség is örömmel szörföl ilyen kiállításokban.

 

  • - Az online bejárható múzeumi terek talán a legismertebb virtuális mezői a múzeumoknak. Ezeken a felületeken az elsődleges hangsúly az online kiállításokkal, galériákkal szemben nem a kurátori üzenettel bíró, tematikus tartalmakra helyeződik, hanem a kiállítóterek áttekinthetőségére, felfedezhetőségére. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, sőt gyakran összekapcsolódik. Mivel a két műfaj a közgondolkodásban gyakran egybeolvad, a felmérés a különbségekkel kapcsolatos bizonytalanságokat is feltárja. Az adatközlők 50,1 százaléka belépett ilyen felületre.
    A kutatás azt mutatja, hogy ezek a főleg a látványra, virtuális élményre épülő alkalmazások kevésbé érdekelték a diplomásokat és a tudományos fokozattal rendelkezőket, mint a szöveges és egyéb hipertextuális rétegekkel komponált virtuális kiállítások.

 

 

  • - Az online tárlatvezetések népszerűsége a 2020-as években a járványt megelőző időszakhoz képest 56 százalékkal nőtt, az adatközlők 30,3 százaléka élt ezzel a lehetőséggel.

 

  • - Különösen a járvány második hulláma időszakára vált gyakorivá, hogy a múzeumok élő beszélgetésekkel, közvetített eseményekkel, könyvbemutatókkal vonzották a közönség figyelmét. A főleg az intézmények YouTube- vagy Facebook-csatornái által közvetített események nem ragadták meg a 19 év alattiak és a kevésbé tanultak figyelmét. Viszont ez az a szolgáltatás, amely a városiak körében nagyobb népszerűségnek örvendett, mint a fővárosiaknál vagy a kisebb településen élőknél. Egyedül a megyeszékhelyeken élők követtek több élő múzeumi közvetítést az interneten.

 

  • - A nemzetközi és hazai kutatások megállapították, hogy a múzeumok leginkább a közösségi médiában érezték eredményesnek a tevékenységüket, ezt a látogatói kutatás is egyértelműen igazolja. A világjárvány miatt 2020 márciusában elrendelt szabályozások óta az adatközlők 72,8 százaléka követ múzeumokat ezeken a platformokon, ami jelentős emelkedés. Azok aránya, akik a korábbinál több múzeumi intézményt kezdtek el követni ebben az időszakban, 48,1 százalék.

 

  • - Az Instagramon 20,9-ről 25,2 százalékra, a TikTokon 2,2-ről 3,3-ra, a Twitteren 1,9-ről 2,1 százalékra nőtt a múzeumi tartalmak iránt érdeklődők aránya.

 

  • - A Facebook az egyetlen olyan terület, ahol a férfiak erőteljesebben érdeklődnek (60%) a múzeumi tartalmak iránt, méghozzá nyolc százalékkal. A lakóhely szerinti összehasonlításban ugyancsak ritka, hogy a megyeszékhelyen élők – nők és férfiak egyaránt - a fővárosiaknál „jobban teljesítenek”.

 

  • - Az Instagram-felhasználók vizsgálata egészen más képet mutat. Míg a hatvan év felettiek körében elenyésző a felület használata, addig a 19 év alattiak között kiugróan magas (65%) még a múzeumi tartalmak megtekintése is (ezt támasztják alá a nyolc általánost végzettek adatai (64%) is). A kutatás szerint a huszonévesekre (64%) és a harmincasokra (40%) is lehet számítani a múzeumi Insta-posztokkal.

 

  • - A karanténhelyzet hatására a korcsoportok közül a legnagyobb arányban a hetvenesek (44 százalékuk) és a hatvanasok (36%) iratkoztak fel új múzeumi hírlevélre, mindez azt mutatja, hogy az intézményeknek a jövőben is érdemes ezt a korosztályt ezen az úton megszólítaniuk.

 

  • - Az adatközlők 37,7 százaléka használta munkájához a múzeumi tartalmakat, a kitöltők 29,4 százaléka tanulás céljából is belépett ezekre az oldalakra. A tartalomtípusok közül az online múzeumpedagógiai órák használata két és félszeresére nőtt. Meglepő, hogy a 286 főből csak 51-en voltak 19 év alattiak, 43-an pedig huszonévesek, ami arra is utal, hogy az online tér az élethossziglani tanulás egyik hatékony eszköze lehet akár a későbbiekben is.

 

  • - A kutatásban részt vevőknek csak a 7,2 százaléka, 71 fő áldozott pénzt arra, hogy fizetős online tárlatvezetésen részt vegyen, fizetős kiadványt vagy tartalmat letöltsön.

 

  • - Az adatközlők 13,2 százalék reagált a hazai múzeumok felhívásaira: azaz a kérdésre válaszoló 957 fő közül 127-en osztottak meg járvánnyal kapcsolatos képet, szöveget a múzeumok internetes oldalain, esetleg küldtek be digitális vagy fizikai anyagot a felhívásaikra.

 

 

  • - A megkérdezettek mindössze 23,9 százaléka böngészett kizárólag magyar múzeumi tartalmak között. A túlnyomó többség, 56,9 százalék inkább magyar, 17,9 százalék inkább külföldi anyagokra koncentrált, és tizenketten (1,3%) csak a nemzetközi színtéren szörföltek.

 

  • - Az adatközlők 28,1 százaléka olyan új múzeumi területekre csodálkozhatott rá, amelyről eddig nem sokat tudott.

 

  • - A kutatás válaszadóinak jelentős része úgy értékelte, a múzeumok mindent megtettek azért, hogy az online térben elérhetők maradjanak és betöltsék közgyűjteményi feladatukat.

 

  • - A hazai intézmények közül egyértelműen a „nagyok”, a technikai háttérrel és szakmai stábbal rendelkező országos múzeumok voltak a legnépszerűbbek az adatközlők körében. De a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a külföldi példák mellett érzékelhető volt a lokális, analóg élményeken alapuló kötődés egy-egy intézményhez.

 

  • - Számos adatközlő kifejezetten értékelte a kisebb intézmények erőfeszítéseit, tanulási folyamatait, a munkatársak kísérletezéseit, ötletes megoldásait, miközben azzal is tisztában voltak, hogy ezek a gyűjtemények nem rendelkeznek megfelelő szaktudással, infrastruktúrával.

 

  • - Az egyébként a nemzetközi online múzeumi kínálatot érzékelhetően jól ismerő fővárosiak kevéssé fedezték fel a vidéki magyar gyűjteményeket.

 

  • - Újdonság, hogy több múzeumi szakembert – akár többször is – név szerint (Láng Orsolya/Aquincumi Múzeum régészeti posztjai, Tóth Csaba/Nemzeti Múzeum pénztörténeti vlogsorozata, Bellák Gábor/MNG előadássorozata) is említettek, ami a kurátori, muzeológusi munka elismertségének erősödését jelzi, és előremutató a szerzőség, a kurátori entitás szempontjából.

 

  • - A kedvenc külföldi tartalmak esetében még inkább szerteágazó lista alakult ki az adatközlők által felsorolt múzeumok alapján. A lista élén állnak a múzeumi világ közismert, kimagasló látogatószámmal büszkélkedő múzeumai (British Musem, Louvre, Uffizi, MET, Rijskmuseum stb.), valamint a Google Art Projecten keresztül felfedezhető gyűjtemények. Az adatközlők szerteágazó, a világ számos pontját érintő közlései azonban azt is mutatják, hogy a múzeumi tudásközvetítés a 2020-as évben áttörte a határokat, túllépett a nyelvi korlátokon, a magyar felhasználók részévé váltak annak a hipertextuális hálónak, amely időnként összekapcsolta a különböző kezdeményezéseket.

 

       - Arra a kérdésre, hogy mit csinálhattak volna jobban, 287 érdemi válasz érkezett. Ezek így összegezhetők:

  • A kommunikáció, online marketing, a nagyobb elérésszámra való tudatos törekvés hiánya. Több online hirdetés.
  • Célcsoport-specifikus tartalmak a „mindenkinek gyártok” gondolaton túl. Fiatalok számára, számukra is érdekes anyagok készítése.
  • Olyan új formákat kell kitalálni, amelyek jobban illeszkednek az internet világához.
  • Magasabb színvonal, professzionális, minőségi anyagok. Olykor csalódást jelentett, hogy a médiában hirdetett online program „lufinak” bizonyult.
  • Az élő közvetítéseknél zavaró volt a privát szféra látványa a háttérben.
  • Több forrás, támogatás a tartalomfejlesztésre, informatikai beruházás a múzeumokban, megfelelő szakemberek.
  • Több digitális tartalom, műtárgydigitalizálás jobb minőségben.
  • Több információ raktári anyagokról, munkafolyamatokról.
  • Még több videótartalom, még több élő online vezetés, még több ingyenesen elérhető online kiadvány.
  • Nem csak információt, tartalmat szolgáltatni, hanem aktivitásra sarkallni a közönséget, bevonni őket.
  • A városi, a karanténidőszak alatt is elérhető tér erőteljesebb bekapcsolása az alkalmazásokba, online programokba.
  • Kreatívabb, kevésbé szakmai tartalom, több humor, játékosabb megoldások.
  • Rövidebb tartalmak.
  • Sokféleség, változatos tartalommal. Nagyon sok múzeum egysíkú maradt, vagy egymást másolták. Többen úgy érezték, egy kaptafára készültek az online tartalmak.
  • Rendszeresség.
  • Több direkt a tanároknak szóló, online oktatásban is hasznosítható tartalmat kínálni, külön az általános iskolásoknak, külön a középiskolásoknak, külön az egyetemistáknak.
  • A pedagógusok célzott elérése.
  • Együttműködés a kortárs művészet képviselőivel, éppúgy, mint a színház- és filmművészeti, továbbá a zeneművészeti intézményekkel.
  • A múzeumok közötti összefogás hiánya. Közös platform, ahonnan elérhetők ezek a tartalmak.
  • Válasz a felhasználói kérdésekre, reakció a bejegyzésekre. Ha a múzeumok, muzeológusok nem válaszolnak, azt sugallja, mintha a közönség nem lenne fontos a szerzők számára.
  • Ne árazzák túl az online programokat, kiállításokat.
  • Nemcsak a közösségi médiába, hanem a híroldalakra is fel kellene kerülniük ezeknek a tartalmaknak. „A centralizált közösségi médiával szemben előnyben kellene részesíteni a decentralizált technológiákat. Akinek nincs Facebookja, az nagyon korlátozottan tudja csak a múzeumokat megismerni.”
  • Több idegen nyelvű tartalom.
  • Folytassák az online aktivitást, ha újra kinyitnak. Ne úgy, mint a nyáron, amikor végre mehettek múzeumba a látogatók, de hirtelen kevesebb információt kaptak.

 

Mint látható, az észrevételek nem a hiányosságok felsorolására épültek, hanem a továbbfejlesztés lehetőségeire, számba véve a múzeumok adottságait, támogatottságát és finanszírozási nehézségeit, illetve a felhasználók nem tekintik a karanténhelyzet elmúltával és a múzeumok újranyitásával „lezárt ügynek” az online tartalomszolgáltatást.

 

 

A múzeumok számára az egyik legnagyobb kérdés, hogy visszakapják-e a járvány után offline látogatóikat, vagy pedig egyre nagyobb igény lesz az online tartalmakra? Az is fontos számukra, hogy az online térben kifejtett tevékenységüknek mekkora volt PR-szempontból a hatása: elég jók voltak-e a virtuális tartalmaik ahhoz, hogy látogatóik annak hatására felkeressék őket az újranyitás, a turizmus ismételt fellendülése után. A válaszadók 46,1 százaléka úgy gondolja, biztosan ellátogat múzeumba az online megismert tartalmak alapján, ha az intézmények újra kinyitnak, és utazhatunk, 34,9 százalékuk gondolkodik rajta, és mindössze 18,2 százalék mondott nemet.

 

 

Még több grafikon,  konkrét példa és vélemény itt! 

 

 

Kép: Kazinczy Ferenc Múzeum, KAMU-blog

 

bezárás, felhívás, külföld, muzeológia, műhely, NEMO, virtuális
2020-11-05 14:00
felhívás, látogató, múzeumandragógia, múzeumi marketing, műhely
2021-04-11 07:00
építészet, felhívás, iparművészet, műhely, művészettörténet, természet, virtuális
2021-01-01 15:00