Az európai múzeumi szervezetek hálózata (Network of European Museum Organisations, NEMO) a dániai Horsensben rendezte 2025. évi konferenciáját október 26. és 28. között. Az idei téma a múzeumok és a társadalmi jóllét, a mentális egészség és a reziliencia kapcsolatát járta körül, ’Who cares?’ – „Kit érdekel?” címmel.
A NEMO konferenciák történetének legnagyobb létszámú tanácskozása volt ez, 37 országból közel 350 résztvevővel. A magas érdeklődés azt jelezte, hogy a téma napjainkban mindenütt aktuális, és a múzeumok egyre komplexebb szerepeket töltenek be az európai társadalmakban.
A konferencia résztvevői, múzeumi és kulturális szakemberek Európa 37 országából (fotó: Tóth Arnold)
A konferencia helyszínéül hagyományosan nem valamely népesebb fővárost, hanem egy vidéki kisvárost, a Dánia Midtjylland régiójában fekvő Horsenst választották a szervezők. A házigazda egy különleges kulturális intézmény, a Faengslet börtönmúzeum volt, amely egy 1853-ban épült és 2006-ban bezárt, Dánia-szerte hírhedt büntetésvégrehajtási intézmény épületében működik. Az egykori börtön ma kulturális központ, rendezvény- és fesztiváli helyszín, szálláshely és múzeum egyben.
A Faengslet épülete, 1853 és 2006 között börtönként működött, ma a dániai Horsens kulturális központja, konferencia- és fesztiváli helyszíne, múzeuma, szálláshelye (fotó: Tóth Arnold)
A NEMO elnöke, a finn Petra Havu megnyitó beszédében utalt a helyszínválasztás szimbolikus jelentőségére: azok a falak, amelyeket valaha a társadalomtól való elkülönítés céljából építettek, ma nyitott tereket kínálnak, közösséget építenek és a társadalmi párbeszédet erősítik.
A NEMO és a Finn Múzeumi Szövetség elnöke, Petra Havu az október 26-i megnyitó rendezvényen (fotó: Bereczki Ibolya)
A program a NEMO teljes jogú tagjainak szűkebb körű igazgatói megbeszélésével, majd tagsági fórummal, és ezekkel párhuzamosan tárlatvezetésekkel, tematikus városi sétákkal és múzeumlátogatással kezdődött. A konferencia kiemelt vendége volt Elizabeth Merritt, az USA múzeumi szövetségének (American Alliance of Museums) alelnöke, és a Center for the Future of Museums alapító igazgatója. Bevezető előadásában vázolta a múzeumok egészségvédelmi, jóllétet elősegítő társadalmi funkciójának lehetséges jövőképeit: a technológiai fejlődés irányait, az emberek közötti személyes kapcsolatok erősítését és az egészségügyi ellátórendszerekkel kiépíthető együttműködések esélyeit.
Az első panelbeszélgetés Sandro Debono (NEMO elnökségi tag, Málta) vezetésével három példát mutatott be a mentális egészséggel foglalkozó múzeumi projektek köréből. Dán pszichiátriai intézet múzeumának közösségépítő tevékenysége, olasz múzeumi táncterápia, az Ír Nemzeti Múzeum komplex egészségvédelmi programja – hasonló utak, egymásra rímelő módszertani megoldások rajzolódtak ki a különböző esettanulmánykból.
Fontos téma volt az első napon a Paulina Florjanowitz (NEMO elnökségi tag, Lengyelország) vezette panelbeszélgetés a traumafeldolgozás témaköréről. A norvégiai Utoya szigetén 2011-ben elkövetett terrortámadás emlékmúzeuma, és a második világháború ukrajnai emlékmúzemának jelenlegi háborús traumafeldolgozó projektje sok szempontból kapcsolódott a hazai néprajzos muzeológusok idei soproni országos találkozójának „Érzékeny tárgyak, érzékeny történetek” témáihoz.
Panelbeszélgetés a traumatizált múlt múzeumi feldolgozásáról (fotó: Tóth Arnold)
Központi kérdésként szerepelt a programban a múzeumok és az egészségügyi ellátórendszerek intézményi szintű szervezeti együttműködése. A kultúra és egészségügy kapcsolatát az egészségügyi világszervezet, a WHO 2019-es jelentése alapján vezette be Nils Fietje, a WHO európai regionális irodájának vezető munkatársa. Az általa moderált panelbeszélgetés egyetlen kérdésben összefoglalható: hol tartunk ma a „múzeumlátogatást receptre” kezdeményezés megvalósításában? Az egyes országokban vannak-e, és hogyan működnek a múzeumi és kulturális tevékenységeket tényleges orvosi terápiaként elismerő programok?
Tanulságos volt a Lett Múzeumi Szövetség képviseletében Inga Surgunte prezentációja, aki a brit példák balti országokban történő meghonosítását ismertette, orvosi egyetemek, kórházak és az egészségügyért felelős minisztérium bevonásával. A résztvevők kérdéseiből és hozzászólásaiból kirajzolódó általános következtetés volt, hogy az egészségügy központosított, méreteiben is nagyságrendekkel nagyobb intézményi struktúrájához és a társadalombiztosítás finanszírozási rendszereihez a múzeumi-kulturális szereplők számára többnyire közigazgatási és politikai közvetítők, stakeholder-ek révén vezetnek az utak.
A jóllét és törődés kérdései azonban nemcsak a látogatókra, hanem a múzeumokban dolgozókra is érvényesek – sőt, a sikeres múzeumi működés alapját a kollégák mentális egészsége, közösségi és intézményi rezilienciája jelenti. Vera Carasso (a NEMO alelnöke, Hollandia) vezetésével egy önálló szekció foglalkozott a munkatársak körével, ahol németországi és angliai kutatások, valamint egy spanyol példa kapcsán kerültek terítékre a túlterheltség, a kiégés, a munkaköri keretek, az elköteleződés és a határok megvonásának égető kérdései. Inspiráló volt a beszélgetésben a dán világcég, a LEGO két HR-es felsővezetőjének részvétele, akik a kreatív ipar területéről hoztak párhuzamokat és példákat a dolgozói jóllét témaköréhez.
Gyakorlati szempontból is hasznos szekciónak bizonyult a második nap scienceslam programja. A slam műfaji keretei közé szervezett villámbemutatók által a résztvevők betekintést nyerhettek konkrét múzeumi projektekbe, Erasmus-együttműködések eredményeibe, a témához kapcsolódó jó gyakorlatokba. Számos párhuzamot láthattunk a magyar példákkal, így brit demencia-programról, finn-észt játékmúzeumi múzeumpedagógiáról, belga múzeumok művészetterápiai kezdeményezéseiről hallhattunk.
A konferencia zárónapja (fotó: Bereczki Ibolya)
A konferencia egyik fontos megállapítása volt, hogy minden projektben keressük a fenntarthatóságot: a folyamatokba beavatkozó, rövid ideig működtetett, majd a közösséget egy adott ponton a sorsára hagyó ’parachute programming’ („ejtőernyős” megvalósítás) helyett a tartós együttműködéseken alapuló, hosszú távon is megoldásokat kínáló projektszemlélet az egészségügyi területen különösen fontos. Sőt, számos példából kiderült, hogy egyes intézmények a projektek szabta kereteken is túllépve, teljes működésük alapvető és állandó elemévé tették a mentális egészséggel, rehabilitációval, egészségügyi szempontból érintett személyekkel és csoportokkal való törődést.
A résztvevők a két nap során tizennégy különböző workshop közül választhattak, amelyek a művészetterápiás módszerektől kezdve a generációs problémákon és a kulturális hatás mérésén át az egészségvédelmi jó gyakorlatokig számos területre kitekintettek. Ezek sorában az MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógusa, Hirsch Máté egy kreatív írással foglalkozó workshopot vezetett.
Emellett mindfulness gyakorlaton, táncfoglalkozáson, közösségi művészeti alkotómunkában és számos interaktív programon tapasztalhatták meg a résztvevők a kultúra és művészetek egészségre gyakorolt hatását, annak múzeumi környezetben megvalósítható lehetőségeit. A workshopok helyszínei, a múzeumlátogatások és tárlatvezetések nemcsak Horsens múzeumait érintették.
Tárlatvezetés a Faengslet börtönmúzeumában (fotó: Tóth Arnold)
A záró napon a közeli Aarhus városába kirándultak a résztvevők, a Magyarországon is sokak számára ismert szabadtéri múzeum mellett az AROS művészeti múzeumot és az Ovartaci Múzeum pszichiátriai gyűjteményét is meglátogatva.
Az európai múzeumok az állandó megújulás jegyében egyre szélesebbre terjesztik a múzeum fogalmát, és folyamatosan feszegetik a saját határaikat, tágítják a múzeumok intézményi kereteit. A mentális egészséggel, társadalmi jólléttel és rezilienciával foglalkozó megközelítések újabb és újabb kapukat nyitnak a múzeumi világ számára – legyenek azok akár a múzeumi munkatársak saját kezdeményezései, akár kívülről érkező megkeresések, a múzeumok felé megfogalmazott társadalmi igények és elvárások. Az egészségügyi szereplőkkel, orvosokkal, terapeutákkal, pszichológus, pszichiáter és mentálhigiénés szakemberekkel való együttműködések, az egészségügyi és szociális intézményekkel épített partnerségek nagy távlatokat nyitnak a múzeumokról való gondolkodásban – erősítve ezzel a múzeumok társadalmi hasznosságába vetett közös európai hitünket.
Borítókép:
A konferencia magyar résztvevői a Pulszky Társaság, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ, és az MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum képviseletében (fotó: NEMO)
