Véghely Dezső 1840. november 28-án Veszprémben született és 1897. április 2-án hunyt el Abazziában családja körében. Alispánsága mellett mindvégig folytatta tudományos tevékenységét is. "Múzeum-létesítő gondolataival", koncepciójával több évtizeddel megelőzte a Laczkó Dezső Múzeum létrejöttét (1903), melyet forrásaink segítségével követhetünk nyomon. Korai halála miatt nem fejezhette be Veszprém Vármegye monográfiájának a megírását, melyre felkérték. Balatonalmádi patrónusaként aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában.
Véghely Dezső alispán, királyi tanácsos, jogász és történész, a középkori oklevelek szakértője (paleográfus) volt.
Gimnáziumi tanulmányait Veszprémben, Pápán majd Sopronban végezte. Jogi tanulmányait Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte el és fejezte be. Ezt követően szülővárosában mint joggyakornok praktizált.
Veszprém vármegye közgyűlése 1878-ban főjegyzőjének, majd 1881-ben a megye egyhangulag alispánná választotta. Ezirányú teendői nagymértékben lekötötték, a megye számos faluját személyesen bejárta, szinte valamennyi választót ismerte. Alispáni kötelességét mindvégig népszerűen, példamutatóan teljesítette. Elfoglaltsága mellett is vállalt feladatokat, a dunántúli református egyházkerület világi főjegyzőjeként, a veszprémi egyházmegye gondnokaként is.
Véghely Dezső mint királyi tanácsos
A királyi tanácsosi funkció a király kijelölése alapján volt betölthető. A királyi tanács folyamatosan működött, az érdemi munkát az adott területért felelős miniszterek és elöljárók végezték. Véghely Dezső a tanácsosi feladatokat haláláig látta el.
Véghely Dezső tudományos tevékenysége
Egykori barátja, Nagy Imre írta Véghely Dezsőnek: „Mikor szenteled már egyedül a tudománynak üres perceidet?” Valóban, Véghely alispánsága mellett mindvégig aktívan folytatta tudományos tevékenységét is.
Főbb művei, melyek napjainkban is a Nemzeti Könyvtárban és a megyei könyvtárakban elérhetőek és olvashatóak:
„Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém Város Közigazgatási Életéből” című kötetében több tanulmány is olvasható Véghelytől latin nyelven (1866) Nemrégiben újra nyomtatták a kiadványt, mellyel elsődleges cél sok-sok hasznos információ ismételt átadása a kutatóknak és az érdeklődőknek egyaránt. A kötet segítségével megismerhető, milyen is volt a közigazgatás több, mint egy évszázaddal ezelőtt.
Véghely a Magyar Történelmi Társulat egyik alapító tagja volt, amely egyike az ország legkorábban alapított tudományos társulatának (1867), mely ma is működő szervezet. A társulat a magyar történészek, történetírók, történelem tanárok és a történelem iránt érdeklődők központi társadalmi szervezete.
Az alispán „Közigazgatás, Városrendezés” című jelentése tartalmazza a megyében elvégzett ezirányú feladatokat és a jövőbeli terveket, melyek a Veszprémi Szemle 1885-ös számában olvashatók. Véghely írói pályáját a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek hasábjain kezdte meg, melyek munkatársaként folyamatosan publikált. A kiadvány az első hazai történelmi és régészeti folyóirat (1861-1869), melynek szerkesztői Ráth Károly és Rómer Flóris voltak. Összesen négy kötete jelent meg 16 füzetben. Megjelenését Simor János püspök támogatta és Sauervein Géza nyomdájában nyomtatták ki.
Véghely a Történelmi Tanulmányok hasábjain elsősorban az oklevél kutatási eredményeit publikálta. Több ezer oklevél kutatását végezte el, rendkívül éles szemmel. Napjainkban is példaértékűnek és kimagaslónak, szinte egyedülállónak mondható a témához kapcsolódó tudományos tevékenysége.
Mint szerkesztőnek, szerkesztőtársnak kiváló érdemei vannak a történelmi forrásművek létrejöttében, melyek közül relevánsnak mondhatók az alábbiak:
Részese a hazai Okmánytár gazdagításának a Codex diplomaticus patrius alkotásának (1880), melyben még meghatározó szerepet töltött be Ipolyi Arnold és Nagy Imre is. Véghely részt vett Zala vármegye és a gróf Zichy család Okmánytár köteteinek kiadásában, szerkesztésében. A teljes mű 13 kötetes, a Zichy család levéltárában található hatalmas iratanyag. A tudományos körök véleménye alapján is a Zichy Codexszel örök nevet és érdemet biztosított magának.
Nagy lendülettel látott hozzá Veszprém Vármegye monográfiájának a megírásához,melyet korai halála miatt nem fejezhetett be. Nagy mennyiségű forrásanyagot és számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, melyeket veszprémi lakásán tárolt. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és így az értékes gyűjtemény megsemmisült.
Véghely Dezső szenvedélyes gyűjtő volt. Tekintélyes könyvtárat, levéltárat, oklevéltárat és kéziratgyűjteményt, archeolóiai, numizmatikai tárgyakat és meghívókat hagyott maga után, melyek gyűjteményeinek nagy részét képezték. A Fejér-Codextől kezdve a történelem legfontosabb forrásanyagai mind-mind megtalálhatóak voltak a gyűjteményeiben, melyek a téma iránt érdeklődők számára kutatási lehetőséget biztosíthatott és biztosít napjainkban is.
A Veszprém Megyei Múzeum létrejöttét sürgette Véghely, melynek relevanciáját és „muzeum-létesítő gondolatait” különböző források segítségével követhetjük nyomon. Véghely koncepciója a Magyar Nemzeti Múzeum mintáján alapult, mely a megye helytörténeti, régészeti- és műemlékeinek gyűjtését, megvédését szorgalmazta. Véghely korai halála miatt nem élhette meg a Laczkó Dezső Múzeum alapítását (1903) Forrásaink is alátámasztják, hogy Véghely több évtizeddel megelőzte koncepciójával a Laczkó Dezső Múzeum létrejöttét.
A család az alispán halálát követően a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott számos tárgyi emléket.
Véghely Dezső Balatonalmádi patrónusa
Almádi lakosai nagy tisztelettel adóztak Véghely személyének és ez nem változott napjainkig sem. Véghely nagyon szerette Almádit, itt épített nyaralót családja számára.
A nyaraló toronyrésze ma is látható, mely Kakas Csárda néven ismert. Véghely a toronyszobákban őrizte levéltári dokumentumainak jelentős részét, melyek a második világháborúban megsemmisültek. A toronyrészt kiegészítette egy nagyobb méretű építmény, amelyet a későbbiekben lebontottak, hogy a HOTEL AURÓRÁT fel tudják építeni, és amely ma RAMADA HOTEL néven ismert.
Véghely aktívan részt vett Balatonalmádiban a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Nevéhez fűződik az Öreg-park és a kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Legtekintélyesebb „alkotásai” közé tartozik a Yacht Klub létrehozása. A Véghely Dezső sétány is az alispán nevét viseli már hosszú évtizedek óta.
A Véghely obeliszk portré Bődy Henrik szobrászművész alkotása (1914). A kőből készült Emlékpad pihenésre hívogatja az Öreg-park látogatóit Balatonalmádiban.
Illés Erika szobrászművésznek Véghely alispánról a bronzból készült mellszobra látható vöröskő talapzaton (2018) szintén Balatonalmádiban.
A leírtak is egyértelműen megerősítik azt a tényt, mely szerint Véghely Dezső személyisége nagymértékben hozzájárult Balatonalmádi fürdővárossá fejlesztéséhez.
Emlékét szívünkben őrizzük!
