Üvegbeton. Egy üvegbetonból készült asztal az első „műtárgy” amibe belebotlunk. Nem, nem egy építészeti biennálén, hanem a csongrádi Tari László Múzeum Csongrád, a Feketevár virága című új állandó kiállításának első termében vagyunk. A csongrádi Losonczi Áron fantasztikus anyagával nyit a kiállítás, amit a Time magazin 2004-ben az év egyik legjelentősebb találmányának minősített. A tárlat kurátori üzenete ez: ’íme ez ma Csongrád, mi ezt adjuk a világnak. És, hogy kik vagyunk tessenek megtekinteni az ide vezető 1200 éves utunkat’!
A jövőt a szomszéd teremben kiállított kubikus talicska kapcsolja a múlthoz: a jövő építéséhez Csongrád ezzel a találmánnyal járul hozzá, a múltban pedig az ilyen remek talicskákkal építették az országot a csongrádi kubikosok százai.
Az országépítő kubikus talicska
Gyöngyössy Orsolya kurátor, tudja, hogy az első benyomás a legfontosabb, ezért mintegy 20 percig ki sem engedi a látogatót az első teremből. Miközben a jövőt megtestesítő üvegbeton látványában gyönyörködünk, azonközben ezerévnyi réteggel, ősi babonákkal és hiedelmekkel teletűzdelt helyi legendákat hallgathatunk a fülhallgatókon keresztül. Az üvegbeton, a „szőrös böfögő”, a tiszai szellemlények története is mind-mind Csongrád. A szellemi lét és a matéria, talán ugyanannak a történetnek két fontos eleme, egy tőről fakadtak a mítoszok és az üvegbeton, a Feketevár virágából.
A főszereplők: külön térben, de egy gondolatra felfűzve az üvegbetonból készült asztal és a kubikus talicska
Még jócskán a legendák hatása alatt vagyunk, de már Csongrád jellegzetes hangjait hallgathatjuk, amelyek nélkül nem létezhet Csongrád: a tiszai fahíd, a bökényi békák és az érkező vicinális hangja, a Géza komphajó kürtje, a FŰTŐBER gyár műszakváltását jelző síp hangja vagy a piroskavárosi piac jellegzetes duruzsolása, vagy éppen a főtemplom harangja nélkül valóban nehéz elképzelni ezt a Tisza parti kisvárost.
A hangélményt vizuális követi: remek animációs filmekből ismerhetjük meg a város történelmének három fontos eseményét, a tatár, a török, majd az osztrák pusztítást. Itt mesélik el a város címerében található 3 ágú rózsát történetét és a kiállítás címét is: a háromszor elpusztult város háromszor élte túl a történelmi viharokat, él és virágzik, mivel a romokon háromszor nőtt szívből fakadó új virág, a Feketevár virága. Ez jelképezi a csongrádiak élni akarását, életképességét a város megtartó erejét.
Aligha lehet ennél impulzívabban indítani egy kiállítást: az első terem legapróbb eleme is magas hőfokú érzelmi kapcsolatot épít a látogató és a kiállítás tárgya, Csongrád városa között. Gyöngyössy Orsolya itt mondja el nekünk: ez a mai Csongrád, a csendes tiszaparti kisváros, amely a meséiből és legendáiból gazdagszik, a város, amire oly büszke, ez az otthona, a múlt, a jelen és a jövő kavargó kavalkádja.
Öt fantasztikus csongrádi legenda hallgatható meg az első teremben
A májusban megnyílt kiállítás a Magyar Géniusz Program és a Nemzeti Kulturális Alap 93 millió forintos támogatásával készült el. A Moletz-polgárházban izgalmas színvilágú, ragyogással teli, elegáns és modern teret építettek fel öt témának: a legendák világának, a régészetnek, a város történelmének, a polgári lét és a szellemi élet bemutatásának és a néprajznak. A termeknek saját uralkodó színe van, ami a tárlók, a különböző kiegészítők, és a padlót megvilágító fényekben is megjelenik: a legendák földje piros, a régészet zöld, a történeti anyag sárga, a város társadalma antik rózsa (mályva), a néprajz pedig kék színű.
Ötletes és elegáns térhasználat jellemzi a tárlatot
Embertani leletek a régészeti kiállításban
A kiállítás alap koncepciója hagyományos: jól megválogatott tárgyak segítségével elmesélni a város múltját. A hagyományos dramaturgia mellett egyedi megjelenítéssel és rendkívül változatos technikákkal ajándékozzák meg a rendezők a látogatót, arra törekedve, hogy saját élményein keresztül érzelmileg a lehető legszorosabban összekapcsolják a tárlattal és annak témájával, a várossal. Mindezt a legegyszerűbb eszközökkel sikerül elérniük: nem semmitmondó tárgyakkal és hosszú szövegekkel fárasztják a látogatót, hanem megtalálják azokat a kapcsolódási pontokat, amelyekkel a tárlat és a látogató egysége megteremthető.
A közelmúlt emlékei
Történeteket látunk, élményeket kapunk, minden érzékszervünkre hat a kiállítás, aminek köszönhetően az első teremben létrejött magas emocionális állapotot végig sikerült fenntartania. Ezzel a kapoccsal mozgatja a látogatót, aki ezáltal maga is belehelyezkedik a történetben, az ő élete is része lett a város történetének, a távolról érkező pedig kicsit maga is csongrádivá válik lélekben.
A tárlat folyamatosan aktivizálja a látogatót, kiválaszthatja melyik legendára kíváncsi, melyik hanganyagot hallgatja meg, mit nyit ki, mit húz ki, milyen ruhát vesz fel, mit forgat meg. Jól kitalált, több rétegű, szellemi, érzelmi érték átadás, élmény-adás és élmény-vadászat ez, melynek végén a tárlat és a látogató szorosan eggyé válik, a múlt és a jelen összezár és együtt képviselik azt a szellemiséget, ami a várost jellemzi, és amit – mi – csongrádiságnak hívunk. A tárgyak, a történetek, információk, az üzenetek összessége pedig egy új fogalmat hozott a hazai muzeológiába: ez az, amit Gyöngyössy Orsolya csongrádikumnak hív.
Tündérszép Ildikó
E rövid ajánlóban mindenre kitérni aligha lehet, ezért csak néhány egészen jól sikerült elemet emelnénk ki. A „Hol nyugszol, nagy fejedelem? Csongrád népmondák Attiláról” című három részes, Gyöngyössy Orsolya forgatókönyve alapján készült rendkívül szórakoztató és magas színvonalú film, melyből megismerhetjük a helyi Attila hagyományt. Számos hangzó anyaggal is gazdagodott a kiállítás, amelyek rendkívül magas színvonalon készültek el, az igazi rádiós hangjátékok minőségét idézik fel.
Hazafiként szelfizhetünk nemzetőr ruhában Kossuthtal és az őt ünneplő csongrádiakkal, beülhetünk Sokol rádiót hallgatni egy felépített szőlő gunyhóba, hosszú oldalakon keresztül olvashatjuk a pestisben elhunyt gyerekek névsorát, meghallgathatjuk a frontól az édesanyának írott levelet, a kubikus feleség panaszáradatát, az ötvenes évek dermesztő hangulatú kihallgatásait a városi gimnáziumban, nincs egyetlen olyan fontos eleme sem a város történetének, amiről nem kapnák információt.
Az utolsó terem közepén, a kiállítás 2. főhelyén pedig ott áll a legendás csongrádi kubikus talicska, ami már összeköti minket az üvegbeton asztallal. A csongrádiság elmesélése, a csongrádiság megvallása itt ért véget, a Feketevár virágai élnek és virágoznak, a város él, és működik, és ebben a városban egy igazi érték teremtődött ezzel a kiállítással.
A kiállítás komplex tartalmat nyújt, érzelmileg és szakmailag is kellő mennyiségű ismerettel gazdagítja a látogatókat. A megvalósulás formái és eszközei a legmodernebbek, a színvonala nagyon magas, a kiállítás hosszú évtizedekre lesz alkalmas, hogy akár ebben a formájában is betöltse a neki szánt szerepét.
Kurátor: dr. Gyöngyössy Orsolya, társkurátor: Borsódi Martin
Grafika és látvány: Kálmán Áron
Kivitelezés: First Construction Kft.
Hanganyagok: Gyöngyössy Orsolya, Novák Attila, Csongrádi Színtársulat, Csűr Broadway színház és Tóth Tamara.
A kiállításhoz egy ízlésesen tervezett és kivitelezett 44 oldalas katalógus is megjelent Gyöngyössy Orsolya szerkesztésében.
Szalontai Csaba
régész, Szeged
