30 éves intézményvezetés után Gulyás András Zoltán régész vette át Hortiné dr. Bathó Edittől a Jász Múzeum igazgatását 2023 szeptemberében. A Szegedi Egyetemen előbb történelem, majd régészet szakos diplomát szerző szakember nevét többször hallhattuk az utóbbi években. Többek között akkor, amikor egy évvel ezelőtt az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és az Eötvös Loránd Kutatóhálózat régészeivel közösen világviszonylatban is egyedülálló leletegyüttest, egy római kori, a Kr. u. 1. században élt orvos sírját és felszerelését tárták fel a Jászságban.
Miskolcon születtél, Szentesen érettségiztél, Szegeden diplomáztál, most a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatsz doktori tanulmányokat. Hogy kerültél Jászberénybe?
2005-től 2016-ig Szarvason dolgoztam régészként a Tessedik Sámuel Múzeumban. A tiszaföldvári múzeum igazgatója, Béres Mária hívta fel a figyelmemet, hogy a Jász Múzeumban régész státuszt hirdettek. Nem sokáig haboztam. Nemcsak azért, mert a felségem Jászapátiból származik, és pont a házassági évfordulónkon kerestek meg ezzel a pályázattal, hanem mert a Jász Múzeum eddig kiaknázatlan lehetőségeket kínál egy régész számára. Pályáztam, és 2016 szeptemberében meg is kezdhettem itt a munkát.
Miért jelent ekkora lehetőséget a jászberényi múzeum egy régész számára?
Régészeti szempontból a Jászság alapvetően kutatatlan terület. A Jász Múzeum sokáig a szolnoki központú megyei múzeum része volt, majd az intézmény önállósága után is – régész híján – szolnoki szakemberek ástak a területen. De nem rendszeresen, sőt Stanczik Ilonát és Selmeczi Lászlót kivéve nem fordítottak figyelmet a Jászság egészére, mint ahogyan az 1745-ös jászkun redemptio, azaz hármas kerület létrejöttétől kezdve egységében tekintünk erre a területre. Emellett a Jász Múzeum, mint a Jászkun Hármas Kerület egykori központjának, Jászberénynek a múzeuma idén ünnepli alapításának 150. évfordulóját. Az azóta eltelt időben gazdag, sokrétű gyűjtemény jött létre. A Jász Múzeumnak olyan adottságai vannak, ami szerintem Magyarországon páratlan.
Milyen szempontból kivételesek ezek az adottságok?
Egyrészt ez az intézmény egy erős lokális identitással bíró közösséget reprezentál. A jászok kultúrájával egységesen foglalkozik, jelentős néprajzi, helytörténeti gyűjteménnyel és elképesztő régészeti anyaggal rendelkezik. Nincs még egy olyan területi múzeum Magyarországon, amelyik gyűjtőterületén bőséges az őskőkori, újkőkori, rézkori, bronzkori anyag, és a sort lehet folytatni a jászok betelepülésével, a jász településszerkezet létrejöttének nyomaival, a törökkori gazdagsággal vagy a redemptio örökségével.
Előnyünk a Kis- és a Nagykunsággal szemben, hogy a török hódoltság korában itt nem volt akkora pusztítás, sőt a tatárjárás idején sem dúlták fel úgy a környéket, mint mondjuk a Kiskunságot. Az sem elhanyagolható, hogy a Jászságban számos kutatási lehetőséget kínálnak a különböző beruházásokat megelőző feltárások.
Mikor volt a belépésed előtt saját régésze a Jász Múzeumnak?
Az utolsó régész, aki a Jász Múzeumban dolgozott, dr. Csalog József volt. Ő 1952 és 1954 között igazgatója is volt az intézménynek, épp úgy, mint dr. Banner János 1913 és 1920 között. Kitüntetettnek éreztem magam, hogy ilyen nagy elődök nyomába léphetek.
59. Gulyás András régész a jászfényszarui ásatáson; fotó: dr. Jakab Gusztáv
Bár mindketten jelentős, sőt nemzetközi szinten is jegyzett tudósok voltak, azért mégis egy másik korszak tudományos praxisát képviselték. A modern régészet vívmányai kitágították a lehetőségeket akár a terepmunka, akár a feldolgozás tekintetében: elegendő csak a 21. század technikai, informatikai fejlesztéseire gondolni. Felfoghatjuk ezt lehetőségként, hiszen, bárhol kezdesz ásatásba, újdonság lesz, amit feltársz. Másrészt viszont több évtizedet kell behoznod, nincsenek olyan anyagok, publikációk, amelyekre támaszkodhatsz. Hogy érzed, előny vagy hátrány, amikor egy kutató ennyire az alapoktól kezdi a munkát?
Hatalmas előny. Persze hátrány is valahol, hiszen nincs olyan összesítő munka, mint például Szarvason volt a magyar régészeti topográfia. A kollégák ott is találnak folyamatosan újdonságokat, de azért mégiscsak van olyan szakirodalom, amire lehet támaszkodni. Amikor Révész László megírta „A 10-11. századi temetők regionális jellemzői a Keleti-Kárpátoktól a Dunáig” című akadémiai nagydoktori disszertációját, a jászságban nagyon kevés honfoglalás kori lelet volt ismert. Azóta, amióta elkezdődött a terület kutatása, folyamatosan kerülnek elő az újabbnál újabb, jelentős leletegyüttesek. Ott van a múzeumban megtekinthető honfoglalás kori süvegcsúcs, vagy azok a római sebészeszközök, amelyek jelenleg a Jász Múzeumban vannak kiállítva, de a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum sebészeti eszközöket bemutató időszaki kiállításán is láthatóak voltak.
Óriási előnye emellett a Jász Múzeumnak a jász öntudat, és annak a múzeumhoz való kapcsolódása. Az elődöm, Hortiné Bathó Edit felépített egy olyan múzeumi önkéntes csoportot, melynek tagjai a múzeum mindennapos munkáját segítik. Ez más területen is működik, néhány év alatt nekem is sikerült egy olyan közösségi régész csoportot kialakítanom, amelyhez jelentős mértékű terepi munka köthető. A régészeti eredményekre ugyanakkor tudományos jellegű együttműködések is épülnek: a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel a Jászság honfoglalás korát kutatjuk. Az ELTE BTK Régészettudományi Intézettel való közös munkának köszönhetően tártuk fel a római kori orvos sírját.
A szinte bolygatatlan, egyedülálló leletegyüttes híre bejárta a világot. Érezhető a hatása?
Igen, nemzetközi szintű hírré vált. Néhány héttel ezelőtt járt itt egy amerikai házaspár, akik a New York Times-ban olvastak a római kori orvos sírjáról, és eljöttek megnézni. A múzeumnak már korábban is erős nemzetközi kapcsolatrendszere alakult ki. A jászok kutatása során a legközelebbi rokonoknak tartott oszétokkal remek kapcsolat jött létre, különösen az ottani kutatókkal, de Iránból is sokan jönnek megnézni a múzeumot. Ez is jelentős előny, hiszen nagyon sok múzeumban nem használják ki ezeket a kínálkozó lehetőségeket.
Milyen stratégia mentén kezdted meg az intézmény vezetését?
Nagyon tisztelem Hortiné dr. Bathó Edit munkásságát. Folytatta azt a munkát, amit elődje, Tóth János végzett, néprajzosként és népművelőként elévülhetetlen eredményei vannak a jász viselet, a jász hímzés kutatásával kapcsolatban, rengeteg munka, könyv, cikk van mögötte. Nemcsak feltette a magyarországi muzeológia térképére a Jász Múzeumot, hanem tekintélyt szerzett neki, többek között a Pulszky Társaságban. Erre az örökségre építkezhetek, amikor tovább szeretném fejleszteni a múzeumot, például a digitalizáció terén. Sikerült megnyerni a múzeumnak egy olyan informatikai fejlesztő mérnököt, aki például a teljes szerverparkot felépíti majd, és akivel saját fejlesztésű adatbáziskezelő rendszert hozhatunk létre.
Miért van szükség saját fejlesztésű szoftverre?
Régészként régóta szembesülök azzal, hogy a nagyfelületű feltárásokról akkora mennyiségű anyag kerül be a múzeumokba, amit nem tudnak kezelni. Ennek a megoldására törekszem, amikor szeretnénk egy teljesen új múzeumi integrált rendszert létrehozni, és amit az informatikai fejlesztőmérnökkel közösen fejlesztünk. Hamarosan elkészülünk egy fémkeresős terepi applikációval is, amelyet a többi múzeumnak is be fogunk mutatni.
Ez egy olyan innováció, amely a terepi munkát igyekszik felgyorsítani. Egyrészt azt a több ezer önkéntest segíti, akik a magyar múzeumoknál végeznek közösségi régészeti munkát, másrészt olyan applikációt is kialakítunk, amelyet a régészek a terepen és a feldolgozás során használhatnak. Erről már a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetében is beszéltünk, együttműködési szándékunk van velük ezzel kapcsolatban. Létrehoztunk egy olyan terepi geodéziai módszert, ami felgyorsítja például a terepi dokumentációt, a rajzolást és a fotózást. A fejlesztés pedig a végén összekapcsolódik majd a múzeumi integrált rendszerrel.
Emellett az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemmel is szeretnénk együttműködni. Jó lenne, ha a Jász Múzeum gyakorlati helye lenne az egyetemnek, az ottani történelemtanszék digitális történelemkutatási eredményei nálunk is érvényesülnének. Ha elkészül a Jász Múzeum új honlapja, ahol elérhetők lesznek a digitalizált anyagaink, a hallgatók a szakdolgozataikban feldolgozhatják mindazt, amelyet az elmúlt másfél évszázadban az itt dolgozó muzeológusok gyűjtöttek.
Milyen módon kívánjátok fejleszteni az offline látogatókkal való kapcsolatot, a múzeumi ismeretátadást?
Egy új állandó kiállítást is tervezünk az elkövetkező években létrehozni. A mostani kiállítás 1998-as, és amióta az elkészült, jelentősen bővültek mind a gyűjteményeink, mind az ismereteink a Jászság múltjával kapcsolatban. Az új kiállításhoz pedig új múzeumpedagógiai programokat kívánunk megvalósítani, emellett pedig szorosabb kapcsolatot alakítunk ki a Jászság oktatási intézményeivel.
De nem csak a múzeumpedagógiában törekedünk együttműködésre. A Jászság 18 településén 23 kiállítóhely, tájház, magángyűjtemény van, amelyek rendkívüli értéket képviselnek. Szakmai gondozásukat szeretnénk elősegíteni. Emellett törekedünk arra, hogy akik ellátogatnak a Jászságba, meglátogassák a többi település kiállítóhelyeit és tájházait is.
Ezek olyan elképzelések, amelyek egy nagy múzeum számára is kihívást jelentenek. Mekkora stábra számíthatsz a megvalósításuk során?
Kis múzeum vagyunk, kevés kollégával, de nagy lelkesedéssel. Kókai Magdolna néprajzkutató már hosszú évek óta dolgozik a múzeumban. Forgó Bence történészünk az újkori Jászságot kutatja, emellett egy univerzális kolléga. Dávid Áron régész-néprajzos nemrég lett múzeumunk munkatársa, hatalmas tudással rendelkezik a Jászságról mind régészeti, mind néprajzi szempontból. Emellett nagyon sokan a civil szférából és a tudományos világból is segítenek nekünk. A Jász Múzeum mindenki számára nyitva áll, és szeretettel várjuk azokat, akik tudásukkal, munkájukkal segítik a gyűjtemények feldolgozását.
Idén 150 éves a Jász Múzeum. Hogy fogjátok ünnepelni az évfordulót?
Szeptemberre egy konferenciát tervezünk. Jövőre pedig a Magyar Géniusz Programon pályázunk, hogy meg tudjuk újítani a múzeum állandó kiállítását.
Sok sikert kívánunk!
