A múzeumok változó szerepeiről és feladatairól, különösen a digitalizálással kapcsolatos kérdéseiről folyamatos, aktív párbeszéd zajlik a szereplők között, azonban a COVID pandémiával járó karantén kihívásai a kulturális élményeket a múzeumok tevékenységével együtt helyezték át a virtualitásba. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum Hybrid Museum Experience Szimpóziuma (HyMEx 2021. május 6. - 7.) a hazai diskurzusban is jelen lévő kérdésekről, feladatokról és válaszokról szólt, magyar és nemzetközi szakértők részvételével, - rövid beszámoló a szimpóziumról.
A HyMEx szimpózium két indíttatásból jött létre: két hasonló tematikájú, nemzetközi konferencia és kiállítás volt már a Ludwig Múzeum szervezésében, a digitális képzőművészet megőrzéséről és az internet esetleges leállításának gazdaságpolitikai hatásairól, a másik referencia pont az ugyanitt nemrég nyílt Térügyek című kiállítás volt, amely a digitális és valós tér párhuzamos elfoglalását, belakását vizsgálja a képzőművészet eszközeivel.[1] Az előzmények folytatásaként az eltelt időszakban megjelent, múzeumokat érintő új digitális kihívásokról, a lehetséges stratégiákról, a múzeumok jövőképéről beszéltek az idei szimpózium előadói.
„A digitális világ egyre inkább uralja a múzeum valóságát, és még előtte a közönség valóságát. Összefonja a fizikait a virtuálissal, elhomályosítja azoknak a dimenzióknak az érzékelését, amelyek életre hívták a múzeum intézményét, például az idő linearitását. Ilyen körülmények között a múzeumnak hibrid entitássá kell átalakulnia, amely egyszerre felölelhet földrajzi helyet, különféle digitális platformokat, a közvetítés sokféle módját, a magával ragadó tudás előállítását, a részvételt és a cserét.” - áll az szimpózium ismertetőjében.
Lily Díaz-Kommonen, Média Tanszék, Aalto University © Az előadók és a Ludwig Múzeum - KMM, Adattár
A nemzetközi múzeumi életben szinte egy időben jelentkező korlátozások arra kényszerítették az intézményeket, hogy a valós térben megélhető kiállításaikat és programjaikat a virtuális térbe helyezzék át, így elérve az érdeklődőket. A 3D technológiával beszkennelt kiállítások, a virtuális túrák és tárlatvezetések alapozták meg azt a hibrid múzeumi élményt, aminek részesei lettünk hirtelen, megtapasztalva a virtuális és fizikai dimenziók összemosódását. Ezek a nagy hatású változások, amelyek a nemzetközi és magyar szcénában zajlanak, olyan muzeológiai paradigmaváltásnak tekinthetők, ami magával hozza az elmélet és gyakorlat újrafogalmazást, az eredetiség, a reprezentáció, a művész, a műtárgy, a kiállítás, a látogatót és a muzeológust/kurátor munkáját tekintve.
AR, VR, 3D
A képzőművészeti életet leuraló digitalizáltság (digitisation) megjelenését a különböző technológiák robbanásszerű fejlődése tette lehetővé, pontosabban ezek kereszteződése egymással (Ben Vickers). Az internet, a közösségi média, a mobil appok, videójátékok régóta elválaszthatalanul működnek együtt, erre a rétegre épül rá egy ideje a VR és az AR, a mesterséges intelligencia (chatbotok), robotok és drónok terjedő alkalmazása. Az alkotók és az intézmények ki is aknázták e lehetőségeket, segítségükkel virtuális vagy városi terekben virtuálisan hozzáférhető projekteket valósítottak meg, hibrid eszközökkel kialakítva a Metaverzumot (Metaverse).
A külföldi és magyar előadók megvalósult projektjeiken keresztül mutatták be az utóbbi egy év során az elmozdulás eredményeként létrejött, új kiállítási gyakorlatait. Ezek jellemzője, hogy a közönség földrajzi helyétől függetlenül is elérhetőek, a múzeumi tereken kívül elhelyezett, virtuális alkotásokat mutatnak be, mesterséges intelligenciát vonnak be, és aktív részvételt biztosítanak a nézőnek interface-en keresztül. A karantén időszakai alatt létrejöttek virtuális műveket bemutató projektek, mint például távoli földrészek valós tereiben AR műalkotásokból álló tárlatok. Más intézmények a weben látogatható digitális kiállítási platformokat hoztak létre, ahol szabadon kóborolhattak a látogatók, a fizikálisan létező és csak virtuális műtárgyak között válogatva.
Lívia Nolasco-Rózsás, ZKM © Az előadók és a Ludwig Múzeum - KMM, Adattár
Egyes előadók a változásokra reflektáló muzeológia új elképzeléseit, irányait térképezték fel a kurátori munka, a múzeumpedagógia és a kulturális örökségkutatás kérdéskörei szempontjából. Szó volt az itt alkalmazható újszerű tanítási és tanulási módszerek révén, a marginalizált földrajzi területek, Dél-Amerika, vagy Afrika művészetének dekolonializált bemutatásáról. A másik fő irányvonal a történeti kiállítások rekonstrukciója és az archívumok reprezentációja volt, a nem digitalizált források, dokumentumok digitális platformokon történő összevonására támaszkodva. Több előadó is foglalkozott a kurátori munka szintén digitális alapokra állításról, bár Daniel Birnbaum megkérdőjelezte, hogy kurátori tevékenységként értelmezhető-e egyáltalán a távoli kiállítóhelyen, virtuálisan irányított kiállítás rendezés.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a múzeumok a tudásmegosztás színterei maradnak a jövőben is. Pontos jóslat nincs, de a felvázolt pluridiszciplináris jövő biztosan egy hibrid valóságban testet öltő kulturális termelés és fogyasztás maradandó változásait hozza a közösségi beágyazottság, a digitalizáltság, a környezeti és gazdasági változások hatására. A műtárgykereskedelemben már óriási árakon kelnek el a csak virtuálisan létező, blockchain technológiával garantáltan limitált példányszámú vagy egyediesített műtárgyak, az NFT-k (non-fungible token, nem helyettesíthető token).[2] Változni fognak a látogatói korcsoportok is, szakértők számolnak a fiatal látogatói korcsoportok jelentőségnek növekedésével, hiszen ők követik a leginkább a technológia változásait, így társadalmi kontextusban a kortárs képzőművészet a kultúraközvetítésen túlmutató funkciókkal bővül.
David Birnbaum, Acute Art © Az előadók és a Ludwig Múzeum - KMM, Adattár
A hibrid múzeumi élmény az érdeklődők szélesebb körének lett elérhető földrajzilag, de felmerül a kérdés, hogy a Metaverzumhoz nehezen hozzáférő társadalmi rétegek számára milyen lehetőségeket tartalmaz a kulturális javak, a képzőművészet elérhetővé válásában, vajon nem mélyíti-e az egyenlőtlenségeket a naprakész szoftver- és hardver közeget szerető új médiaművészet és muzeológia? A digitalizáltságot előállító számítógépes ipartól elválaszthatatlan a környezetvédelem és a fenntarthatóság szempontja, érdekes lenne néhány, az ökológiai hatásokat modellező kutatás is.
A szimpóziumon elhangzottakat csak nagy körvonalakban tudta érinteni ez a rövid beszámoló, mert a témakörök (Tudástermelés virtuális körülmények között; A múzeumi élmények ökonómiája; A válságok és a hibrid múzeum; Részvételi gyakorlatok; A „deterritorializáció” és a hibrid múzeum; A hibrid módszertan körüli kognitív folyamatok; Az eltűnő interfész) egy igazán széles horizontot fogtak át. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők nyitva hagyták a regisztrációs platformot, így aki 2021. június 6-ig regisztrál, meg tudja nézni a HyMEx szimpózium teljes anyagát, ami később is elérhető lesz a Ludwig Múzeum weboldalán.
>>>További információ az esemény microsite-ján
[1]
MAPS 2017 Media Art Preservation Szimpózium - „MI A RESTAURÁTOR FELADATA?”2017. március 23–24. Mentés másként... Mi marad a médiaművészetből? című kiállítás 2017. február 24. – március 26. (Kónya Béla Tamás, Szépművészeti Múzeum, OMRRKés Peternák Miklós, MKE, Intermédia Tanszék, c3 szervezésében) https://www.ludwigmuseum.hu/program/maps-2017-mediamuveszet-megorzese-szimpozium-mi-restaurator-feladata
MAPS 2020 THE DEAD WEB – THE END. 2020. februás 13–14. és a hasonló című kiállítás 2020. január 24. – április 26. (Kónya Béla Tamás) http://maps2020.ludwigmuseum.hu/ (Kónya Béla Tamás)
A HyMEx és a Térügyek a Beyond Matter (ZKM | Center for Art and Media) átfogó kutatási projektének keretében jöttek létre. http://hymex2021.ludwigmuseum.hu/ (szervezők: Lívia Nolasco-Rózsás, ZKM, Karlsruhe, Kálmán Borbála, Feigl Fruzsina, Jan Elantkowski, Ludwig Múzeum, Budapest)
[2]
A Christie’s 70 millió USD-ért adta el a Beeple nevű művész elektronikus kollázsát 2021 tavaszán.
Bevezető kép: David Birnbaum, Acute Art © Az előadók és a Ludwig Múzeum - KMM, Adattár
