Útközben – En Route. Ilyen volt a Néprajzi Múzeum egyedülállóan innovatív konferenciája!

MŰHELY

Néprajzi Múzeum
2020-11-27 07:00

A múzeum új épületének megnyitására 2022 tavaszáig várni kell, azonban az állandó kiállítások koncepcióit a szakemberek már jelenlegi fázisukban megosztották az érdeklődő szakmai és nagyközönséggel. Az Útközben – En Route nemzetközi online konferencia, melyre több, mint 500 fő regisztrált, intenzív három napot jelentett a múzeum életében. Míg a szimpózium első napján külföldi múzeumok új, átfogó, néprajzi vagy antropológiai kiállításainak példáit, tapasztalatait ismerhettük meg Varsótól Tartu városáig, addig a második és harmadik napon hazai szakemberek, antropológusok, néprajzkutatók, muzeológusok és kurátorok folytattak izgalmas párbeszédet a készülő állandó kiállításokról. Múzeumunk szakemberei hasznos eszmecserékkel, kritikai észrevételekkel és fontos visszajelzésekkel a tarsolyukban folytatják a munkát. Rövid tartalmi összefoglaló.

 

Szarvas Zsuzsa főmuzeológus, projektvezető az esemény jelentőségét hangsúlyozó köszöntőjét követően Barbara Kirshenblatt-Gimblett professzor asszony, a varsói POLIN Múzeum vezető kurátora a Néprajzi Múzeum készülő kiállítási koncepciójának alapvető kérdéseit elemezte, más múzeumi példákkal világította meg a küldetés hangsúlyos elemeit, és kiemelte a múzeumi gyűjtemény különböző közösségekkel való kapcsolataés a kritikai látásmód fontosságát.

 

Bojana Rogelj Škafar, a lljubljanai Néprajzi Múzeum főmuzeológusa, az ottani állandó kiállítás egyik kurátora a kritikai szemléletmódhoz szorosan kapcsolódva többek között a kiállítás identitásképzésben betöltött szerepét húzta alá. 

Ezt követően a hallgatóság három nemrégiben nyílt néprajzi/antropológiai kiállítás tapasztalataival ismerkedett. Christian Schicklgruber a bécsi Weltmuseum igazgatója, Bambi Ceuppens, a tervureni Közép-Afrika Múzeum vezető kurátora és Kristel Rattus, az Észt Nemzeti Múzeum felelős kurátora ismertettekiállításaik koncepcionális kereteit és a megvalósítás tanulságait.

 

A konferencia honlapján már előzetesen elérhető volt Szarvas Zsuzsa a teljes kiállítási koncepciót ismertető angol nyelvű prezentációja és Kemecsi Lajos főigazgató a kiállítási egységeket áttekintő előadása is.

 

A konferencia második napján az egyedülálló és hiánypótló Kerámiatér koncepcióját intézményünk részéről Schleicher Vera főosztályvezető ismertette. A látványtár és a kiállítás műfajok határán egyensúlyozó egységre Magyari Márta, a debreceni Déri Múzeum néprajzos muzeológusa és Novák Piroska, design- és művészetteoretikus, az Iparművészeti Múzeum munkatársa reagált. Magyari Márta felhívta a figyelmet a tárgyak installálásban rejlő újító lehetőségekre. Novák Piroska meggyőzőnek, irányadónak és inspirálónak írta le a Kerámiatér koncepcióját. Kiemelte, hogy fontos vállalás az intézmény részéről, hogy ez az egység ingyenesen lesz látogatható, és érzékenyen reflektált arra, hogy az egykori Felvonulási téren épülő új múzeum és benne a Kerámiatér hogyan írhatja át a tér funkcióját és emlékezetét.

 

 

 


A második kiemelt szekció témája az Ifjúsági kiállítás volt, amelytervezésének eddigi több éves folyamatát Foster Hannah muzeológus ismertette, aki hangsúlyozta a műfajproblematikus voltát is a szerteágazó értelmezések miatt. Az Ifjúsági kiállítás alternatív világkiállításként 6 nagy téma köré csoportosulva mutat be párhuzamos világokat a 0-18 éves korosztály számára: nem reprezentatív módon, hanem kritikai és kérdező attitűddel. A cél, hogy a szabad játékon keresztül biztosítsanak teret a tanulásnak, tudáscserének.A kurátorok a tervezés további szakaszában párbeszédet kezdeményeznek a fiatalokkal, ezért decembertől számos online felületen és külön múzeumi aloldalon kampányt indítanak a megszólításukra. Bán Dávid kulturális antropológus, az Anthropolis Egyesület elnöke szerint mivel másként kell megszólítani egy hat és egy tizenhat éves gyereket, célszerű lenne differenciálni a kiállítást. A művészetpedagógus Éliás István, a Herman Ottó Múzeum-Miskolci Galéria muzeológus kurátora szerint hiánypótló lesz a tárlat, mert ez a kritikai attitűd nem feltétlenül jelenik meg a mai, ifjúságot célzó kiállításokban. A kiállítás olyan módszertani bázis lehet a jövőben, ahol bemutatók, képzések valósulhatnak meg. Éliás kiemelte, hogy a "a kiállításnak is tanulnia kell", vagyis elengedhetetlen, hogy mobil és variábilis legyen, a működés közben szerzett tapasztalatok alapján újragondolható és újrarendezhető. Mindkét hozzászóló szerint az Ifjúsági kiállítás létrehozása alapvetően jó és fontos kezdeményezés a Néprajzi Múzeum részéről, mely nem előkép nélküli, s amelyre nagy szükség van.

 

A Gyűjteményi kiállítás egységeinek tárgyalása az MZ/M? (Mi a múzeum?) témával indult, melyet Kőszegi Gábor muzeológus ismertetett. A kérdéskör bevezető jellegéből adódóan olyan alapfogalmakból (tárgy, néprajzi tárgy, gyűjtés, múzeum, muzealizálás stb.) és a struktúrát meghatározó csomópontokból (tárgyiasság kérdései; múzeum működése; gyűjtemény formációs folyamatai; megismerhetőség stb.) áll, amelyek nem igazán jellemzik a múzeumi (állandó) kiállításokat, ugyanakkor megmutatják a Néprajzi Múzeum nyitottságát az ezekről való gondolkodásról. Kuti Klára a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa múzeumelméleti, társadalmi és tudománytörténeti nézőpontba ágyazta hozzászólását. A mai múzeumi gyakorlatok példáiban mutatta meg a mesternarratíva helyett a múzeum gyűjteményéből való kiindulást, mint módszertani kérdést és diskurzusteremtő beszédmódot. Mélyi József művészettörténész, kurátor, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének egyetemi tanársegédje hozzászólása középpontjába a múzeum küldetését és a jövőképét helyezte. Pozitívumként értékelte a gyűjteményi megközelítést, a struktúra által kirajzolt csomópontokat, a kortársiasság fogalmának alkalmazását, a párbeszédes jelleget, a magyar és nemzetközi anyag együttes szerepeltetését. Kérdésként merültek fel benne a kiállítás jövőbeli átalakulásának lehetőségei; a múlt és jelen (az önreflexió esetei pl. a költözés) példái, az elmélet és gyakorlat összefüggései - jelen állapotban elméletileg és tárgyszámban kissé zsúfoltnak tartja a kiállítást, így javaslatot tett a finomítások és hangsúlyok átgondolására.


Granasztói Péter főosztályvezető ismertette a következő, Múzeum születik című egységet, mely a Néprajzi Múzeum első állandó kiállításának megidézésével indul, és a három nagy tárgygyűjtést idézi fel: Xántus János 1869-71-es kelet-ázsiai expedícióját, Xántus és Rómer Flóris gyűjtéseit az 1873-as bécsi világkiállításra és Jankó János országos gyűjtését az 1896-os Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujához. Ezek alapozták meg a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeit. Csorba László történész, az ELTE BTK Történeti Intézetének egyetemi tanára hozzászólásában dicsérte a koncepciót, mely szerinte izgalmasan valósítja meg a kiállítás egészének bevezetőjében megfogalmazott alapgondolatokat: olyan megközelítést ajánl, amelyek önmagukban tükörcserepek, de külön-külön egész univerzumok érvényesülnek bennük. Felhívta a figyelmet a város és falu kapcsolatának 19. század végi átalakulására, ahol a modern városi kultúrában megjelennek a nosztalgikus elemek a falusi életformával kapcsolatban. Székely Miklós művészettörténész, a Művészettörténeti Intézet tudományos munkatársa, javasolta, hogy kerüljön sor a tágabb múzeumi kontextus vagyis a 19. század utolsó harmadában Magyarországon bekövetkező múzeumi boom bemutatására is, melynek keretében a Néprajzi Múzeum is létrejött. Az 1870-es évek eleje a nagy gyűjtemények kialakulásának, míg az 1890-es évek vége a gyűjteményeknek szánt funkcionális épületek tervezésének az időszaka. Mindkét hozzászóló egyetértett abban, hogy érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni a téma főszereplőinek jellemvonásaira, rávilágítani bennük a „felfedező emberre”, és átadni a látogatóknak a korabeli tudósok kutatói kíváncsiságát.

 

 

A Tárgyéletrajzok módszertani egységet Szeljak György főmuzeológus mutatta be. Prezentációjában kiemelte, hogy a tárgybiográfiai módszer csupán a múzeumban őrzött tárgyak egy részénél alkalmazható, ugyanakkor azt is bemutatta, hogy milyen sokszínű egyedi történeteket képesa felszínre hozni. Szőcsné Gazda Enikő, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa azokra a veszélyekre hívta fel a figyelmet, amelyet egy kutatási módszer – jelen esetben a tárgybiográfiai megközelítés – kiállításban való bemutatása jelent. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója egy saját gyűjteményi példán keresztül mutatta be a tárgyéletrajzi módszerben rejlő lehetőségeket, és hangsúlyozta, hogy a tervezett kiállítási egység akár arra is alkalmas lehet, hogy újradefiniáljaa néprajzi muzeológia fogalmát.

 


A konferencia harmadik napját a Terepen kiállítási egység indította, melynek főbb koncepcionális csomópontjait a Néprajzi Múzeum részéről Szarvas Zsuzsa főmuzeológusvázolta. Az egység középpontjában a terepmunka módszertana, kiállítási nyelvre történő fordítása áll, a kiindulópont pedig a terepmunka tágan értelmezett eszközkészlete. Ehhez kapcsolódóan a terv a gyűjteményi anyag minél változatosabb térbeli, időbeni és módszertani bemutatása az egyes kutatókhoz, a kutatott területekhez vagy témákhoz kapcsolódóan. A felkért hozzászólók, Illés Péter kulturális antropológus, a szombathelyi Savaria Múzeum munkatársa és Vargyas Gábor etnológus, a Néprajztudományi Intézettudományos főmunkatársa a téma értelmezésének tágabb kontextusa kapcsán felvetették a technológiai fejlődés fontosságát, a múzeumi és néprajzi tárgy fogalmának terepmunkával való összefüggéseit, valamint a gyűjteményképzés nemzetépítő jellegének hangsúlyozásának kérdését. Elsősorban a nemzetközi anyag bemutatásának eseteiben fontos szerepet kapott a kolonialista szemléletmód gyűjteményi egységre vonatkoztatott relevanciája is.


Az Őstörténetek témát a munkacsoport tagjai közül Hajdu Ágnes muzeológus ismertette. Előadásában az egész kiállításra vonatkozó alapvetések – gyűjteményi kiindulópont, mozaikosság, a mesternarratíva hiánya – mentén tekintette át a koncepciót. Ildikó Lehtinen néprajzkutató, a Finn Nemzeti Múzeum egykori tudományos munkatársa felhívta a figyelmet a téma kutatását alapvetően meghatározóújraértelmezések fontosságára, illetve hangsúlyozta a kutatói motiváció és érzelmek megjelenítését a felvonultatott expedíciók, kutatások esetében. Sudár Balázs történész, turkológus, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa a koncepció több pontatlanságára mutatott rá – jogosan –, amelynek oka részben a tematikus nézőpont és a gyűjteményi kiindulópont között húzódó feszültség, részben pedig a téma jelen állapotában még nem megfelelő mértékű kontextualizáltsága.

,
A délutáni nyitó szekcióban a Népművészet. Forrás és program címmel Tasnádi Zsuzsanna muzeológus mutatta be egy páratlan tárgyegyüttes, az 1999-ben megvásárolt népies ebédlőbútor történetéből kiinduló hármas szerkezet koncepcionális hátterét. E kiállítási egység célja, hogy egy-egy esettanulmány, tárgytípus segítségével vázolja azt a folyamatot, melyben a népi kultúra művészeti szempontból is érdeklődésre tartó elemei 1840 és 1990 közötti nagy korszakokban megjelentek az ország gazdasági, kulturális és gazdasági törekvéseiben. Fülemile Ágnes, a Néprajztudományi Intézet főmunkatársa és Verebélyi Kincső néprajzkutató, az ELTE Folklór tanszékének korábbi vezetőjereflexiói sokféle kérdést vetettek fel, elsősorban a népművészet, folklorizmus és reprezentáció fogalmának használatát, értelmezését és ennek megmutathatóságát; a felhasználni kívánt anyag sokféleségéből adódóan annak egyrészt tágabb, másrészt szűkebb kezelésének javaslatát, más kiállítási egységekkel való tényleges vagy gondolati összevonását. Az előadásokat követő beszélgetés során a társadalomtudományi, gazdasági, ipartörténeti háttér még hangsúlyosabb megfogalmazása, a tárgycsoportokon belüli hangsúlyok keresésének különféle szempontjai kerültek előtérbe.


A program a Művészet kiállítási egység tárgyalásával folytatódott, a bevezetést Frazon Zsófia tudományos titkár tartotta, mely három egymásra épülő kérdésfelvetésből indul ki: a funkción túllépő esztétika és vizualitás mint tárgyértelmezési keret; elmozdulás a társadalom- és múzeum kritikai irányokba; a kortárs művészet beszédmód autonóm integrálása a múzeumi gyakorlatba. Ez a téma a többitől eltérően csak az Európán kívüli gyűjtemények tárgyaival dolgozik, és a megvalósításba kortárs művészek is bevonásra kerülnek. Fajcsák Györgyi sinológus, a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum vezetője múzeum-, művészet- és művelődéstörténeti kontextusba helyezte a kiállítási egység által feldolgozott gyűjteményt. Üdvözölte a téma önálló kiállítási témaként szerepeltetését, és felépítését. További kutatási irányokra hívta fel a figyelmet (műkereskedői hálózatok, piaci igények változása stb.), javaslatot tett cím- és fogalomhasználati pontosításokra és a kiállítás látogatói szempontú megközelítésére. Róka Enikő művészettörténész, a Kiscelli Múzeum-Fővárosi Képtár vezetője e nemzetközi példákon keresztül csatornázta be az erről szóló európai gondolkodás vonásait. Nagyszabásúnak tartja a tematikus rész vállalásait és pozitívumnak értékeli a gyűjteményi, tudománytörténeti reflexió és elméleti megközelítés felkínált módjait. Ő is javaslatokat tett egyes részkérdések árnyaltabb kidolgozásáraa hatékonyabb befogadói élmény és megértés érdekében. Saját tapasztalatain alapulva előre mutatónak tartja a kortárs művészek bevonásával megvalósítandó Művészeti labor projektet.

 

Az eseményt az Örökségtéma zárta, melynek koncepcionális hátterét Wilhelm Gábor főmuzeológus ismertette. A kiállítási egység az örökség folyamatosságának kontextusában identitást reprezentáló, múlt és a jövő összekapcsolásábanis szerepet játszó gyűjteményi tárgyakat, tárgycsoportokat értelmez. Csonka-Takács Eszter, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője és Szijártó Zsolt a Pécsi Tudományegyetem Nyelv és kommunikáció doktori programjának vezetője értékeléseikben egyrészt a múzeum és örökség fogalmának kapcsolatát (múzeum, mint örökség, múzeumi örökség), másrészt az UNESCO által is használt örökség definíció megalkotását megelőzően a múzeumba került tárgyak szerepét vetették fel. A téma kapcsán fontos kérdés a kulturális örökségként értelmezett múzeumi tárgyak és forrásközösségeik közötti dinamika és párbeszéd bemutathatóságának lehetősége. Mindkét előadás üdvözölte a koncepcióban hangsúlyosan megjelenő határtárgy fogalmának bevezetését és a téma bekerülését a gyűjteményi kiállítás tematikájába.


Konferenciánk különlegességét az adta, hogy teljes egészében online rendeztük meg egy külön erre a célra létrehozott digitális platformon. Az eseményre összesen 555 fő regisztrált, az átlagos nézőszám pedig mindvégig stabilan 160 fő körül mozgott így elmondhatjuk, hogy a Néprajzi Múzeum tevékenysége, jövője iránt érdeklődőkigen széles körét értük el.

 

 

Az elhangzott előadások és viták a Néprajzi Múzeum Etnotube csatornáján is hamarosan megtekinthetők.


A konferencia megrendezését az NKFI 119665 számú kutatási program támogatása tette lehetővé.

gyűjtemény, műhely, néprajz, programajánló, virtuális, örökségvédelem
2020-06-29 18:00
digitalizáció, felhívás, film, fénykép, gyűjtemény, látogató, műhely, virtuális
2020-10-13 16:00
gyűjtemény, konferencia, muzeológia, műhely, néprajz, virtuális, állományvédelem
2020-11-08 07:00