Tompos Kátya tünékeny, ugyanakkor kiemelkedő pályafutását idézi meg a Bajor Gizi Színészmúzeum, méltó emléket állítva egy gazdag életútnak. A tárlaton színházi előadások fényképei és egy személyes hangvételű videó montázs ad betekintést a tavaly elhunyt, Jászai Mari-díjas színész megannyi karaktert életre hívó művészetébe. A kiállítás 2025. szeptember 28-áig megtekinthető.
Tompos Kátya, Jászai Mari-díjas színész 2024-ben bekövetkezett halálával egy kivételesen tehetséges művész zenei és színészi pályája ért véget. Egy művészeti ágakon átívelő, rendkívül sokszínű életpálya szakadt meg, amelynek a Bajor Gizi Színészmúzeumban megrendezett Tompos Kátya-kiállítás állít emléket.
Tompos Kátya 1983-ban született egy művészetkedvelő családban. Anyja révén félig orosz származása nagyban meghatározta a jártasságát az orosz kultúrában. Magyarul és oroszul is anyanyelvi szinten beszélt, ami lehetővé tette számára, hogy az orosz drámák női alakok kidolgozásához eredeti nyelven olvassa a szövegeket. 2005-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen musical szakán, Kerényi Imre osztályában. Még az egyetemi tanulmányai alatt többek között az Örkény Színházban, a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban és a Kecskeméti Katona József Színházban is játszott. Az egyetem elvégzése után csatlakozott a József Attila Színházhoz, majd más társulatokhoz szegődött. 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház társulatának a tagja volt.
Tompos Kátya arca a színházon és a koncerteken kívül a moziplakátokról is ismerős lehet, hiszen több magyar játékfilmben is szerepelt, például a Valami Amerika 2. című vígjátékban, amely meghozta számára a szélesebb körű ismertséget. Annak ellenére, hogy egymás után érték a vígjáték-szerepek, a Köntörfalak (2010) és a Mindig veled (2014) című filmdrámában kapott szerepe arról árulkodik, hogy nem került skatulyába. Színészi pályája során a zene fokozatosan tört utat magának. A Söndörgő zenekarral együttműködve a délszláv zenében merült el, majd Hrutka Róberttel a könnyűzenei műfajokból merítve két lemezt is kiadtak (Keresztül Európán, 2013; Holdjárat, 2017 – Hrutka bíztatására a Holdjárat dalszövegeit már ő írta).
A Bajor Gizi Színészmúzeum több tragikus körülmények között elhunyt színész előtt is tisztelgett már, kezdve a Bajor Gizi művészi pályáját bemutató állandó kiállítással, amely képet ad a villaépület egykori úrnőjének hajdan tündöklő pályafutásáról. Legutóbb Börcsök Enikő tiszteletére rendeztek emlékkiállítást 2022-ben, amelyet most a Tompos Kátya-tárlat követ a múzeum alsó szintjének leghátsó termében. A kiállítótér olyan, mint egy kis sziget, amelynek közepén Tompos Kátya éteri fénnyel megvilágított képmása hívja a nézőt, hogy rácsodálkozhasson, hány féle karaktert képes egy személy megformálni.
Az egyes szerepeket adott jelenetekről készült fényképekkel idézik meg. A fotókon láthatjuk például a János vitéz szende Iluskáját, Sally Bowles-t, a Kabaré csábító énekesnőjét, Eliza Doolittle-t, a My Fair Lady csiszolatlan gyémántját vagy éppen a Johanna a máglyán című Honegger-drámában félelemtől reszkető, ugyanakkor sorsát bátorsággal vállaló Johannát is. A Honegger-drámához kapcsolódóan Johanna kardja, a Nemzeti Színház díszlete is megtekinthető a tárlaton. Végül egy videómontázs enged betekintést Tompos Kátya egyes színházi szerepeibe, valamint a pályaválasztásának rövid történetébe. A térben kihelyezett szöveges információ minimális, viszont aki kíváncsi arra, hogy a kevesebb, mint 20 évnyi színészi pályája során Tompos Kátya pontosan mely karaktereket személyesítette meg, illetve szívesen olvasna vele készült interjúkat, a kiállítótérben lévő QR-kódok segítségével juthat további olvasnivalóhoz.
Tompos Kátya színész-énekes pályája üstökösként ragyogott fel, amely sokak számára hozott fényt. Bár a filmek utólag is visszanézhetők, és olykor a színházi előadások is, a nézők és a színészek közt kialakult kapcsolódás az itt és most pillanatában ragadható meg. Amikor Gobbi Hilda az 1950-es években kezdeményezte a Bajor Gizi Színészmúzeum létrehozását, mégis megpróbált valamit átmenteni ebből a tünékeny csodából. Gajdó Tamás és Bodolay Géza is erre tett kísérletet a látványból kiinduló, letisztult kiállítási koncepciójával.
A tárlat 2025. szeptember 28-ig látogatható.
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
