Elkészült a Budavári Palota déli összekötő szárnyának teljes rekonstrukciója, amelyben rövidesen a Szent István-terem is visszanyeri eredeti formáját. A Salisbury Kft. négy évvel ezelőtt kapcsolódott be a munkába, amelynek során újjászületik Hauszmann Alajos által, a 19. század végén tervezett impozáns terem, a Budavári Palota csodája. Számos díszítő és szerkezetei elem korabeli fotók és tervtöredékek segítségével készült el, többek között az egykor Kissling Rudolf és fia által gyártott csillárok hű mása is, melyek igazi ékei lesznek a rekonstruált Szent István-teremnek.
A Budavári Palotaegyüttes és környezete is jelentős sérüléseket szenvedett a második világháborúban, és bár több épület megmenthető lett volna, ideológiai okokból ezeket elbontották, vagy jelentősen átalakították. Utóbbi történt a palotával is, a külső-belső kialakítása és térelrendezése egyaránt megváltozott, de a Nemzeti Hauszmann Program keretében most újraalkotják azt a palotaszárnyat – és benne a Szent István-termet – , amelyben a magyar iparművészet csúcsteljesítménye állt.
A Salisbury restaurátoraira hatalmas munka várt, hogy újraalkossák az eredetivel megegyező fémmunkákat, amelyek a Budavári Palota csodáját, az újjászülető Szent István-termet díszítik majd. Mivel a különleges szobából a háborús pusztítás után kevés kézzel fogható elem maradt, ezért komoly kutatómunkára volt szükség ahhoz, hogy a berendezési tárgyak az eredeti minőségben készüljenek el. A rekonstrukción dolgozó szakembereket korabeli fotók, tervek és a terem néhány megmaradt darabja segítette abban, hogy a különleges szoba pontosan ugyanolyan legyen, mint amilyen az a századelőn volt. A hiteles dokumentumok és fényképek alapján alkották újra a bronz díszeket, az aranyozott sárgarézből készült csillárokat, falikarokat, ajtóvereteket, kilincseket, szellőzőrácsokat, valamint a Zsolnay kandalló tűzibakját és kovácsoltvas szikrafogóját is.
Az eredetileg Kissling Rudolf és fia által készített elképesztő méretű csillárok súlya jóval meghaladta az egy mázsát, korabeli feljegyzések szerint egyenként elérték a 150 kilogrammot. Vecsey Ádám restaurátor elárulta, hogy az archív fotók mellett a Szent István-terem mintájára kialakított Groedel-villa berendezései is jelentős segítséget nyújtottak a motívumok és a különböző elemek megalkotásakor. A korabeli tervrajzrészletek alapján a berendezés elemeit a megfelelő arányokban tudták rekonstruálni és ezekre támaszkodva állították össze például az egyenként több mint száz különböző elemből álló csillárokat, vagy a közel harminc elemből álló falikarokat. A tárgyak elkészítése és a kutatómunka szinte párhuzamosan történt, így az elmúlt öt évben előfordult, hogy egy részletgazdagabb fotó felbukkanása miatt az adott darabokon változtatni kellett, így alkothattak tökéletesen hiteles másolatot.
NAGY KIHÍVÁST JELENTETT A RESTAURÁTOROK SZÁMÁRA AZ ÖNTVÉNYEK MÉRETPONTOSSÁGA, UGYANIS EZEK TERMÉSZETES ZSUGORODÁSA NEM AZONOS MÉRTÉKBEN TÖRTÉNIK, ÍGY ILLESZTÉSI ÉS SZERELHETŐSÉGI GONDOKAT KELLETT LEKÜZDENI.
Aprólékos munka, utolsó simítások...
Komoly szakmai dilemmát vetett fel a kész elemek egymáshoz rögzítésének módja, ez ugyanis eredetileg keményforrasztással történt, de ma már a rézötvözetek hegesztése váltotta fel a korábbi technológiát. A nagyméretű, nem bontható elemek aranyozása jelentette a gyártási folyamat utolsó részét.
A most elkészült különleges szépségű csillárok és falikarok hamarosan újra beragyogják az újjászülető Szent István-termet, a Budavári Palota csodáját, amit a nagyközönség augusztus 20-tól tekinthet meg a Budavári Palota újjáépített déli összekötő szárnyban.
