2025. június 7-én különleges helyszínen nyílt kiállítás Somogytúron, Kunffy Lajos festőművész egykori lakóházában. A 18. századi kúria alatti tágas, boltozatos pince Goszthony Mária és a „Fiorenza műhely” című új, állandó kiállításnak ad helyet.
2021-ben dr. Varga Péter Pál gerincsebész-professzor vette át a múzeum vezetését, aki 25 évre bérleti szerződést kötött a somogytúri önkormányzattal, vállalva az intézmény üzemeltetését, fenntartását.
Magánvagyonából 2021-2022-ben teljes mértékben felújíttatta az Emlékmúzeumot. A kiállítást Simon Kornélia, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum művészettörténésze új koncepciók alapján rendezte újra, immár digitális eszközökkel és audioguide-dal kiegészítve. Megnyílt a látogatók előtt korábban elzárt hátsó cselédszárny is, ahol egykor a konyha, az éléskamra, a pincelejáró és a fürdőszoba kapott helyet. Az éléskamrában jelenleg múzeumshop működik, a napernyőkkel fedett teraszon pedig kávézó várja a vendégeket. 2024-ben került sor a különálló műterem felújítására, ahol padlófűtést és korszerű kondenzációs kazánt építettek be.
A múzeum első rekonstrukciójakor, 2005-ben a téglaboltozatos, utcai bejárattal is rendelkező pince egészen más funkciót kapott volna: vendéglátóhelyként frissítőket és a Dél-Balatoni Borvidék borait kínálták volna itt a látogatóknak. A terv azonban források hiányában nem valósult meg, így sokáig csak régészeti raktárkánt szolgált a somogytúri „tholosz”.
2023 júniusában nyílt meg az első időszaki kiállítás a pincében: Bors István ’Borsach’ festőművész képeiből "A császár új ruhája" címmel. Eredetileg időszaki kiállítások kaptak volna helyet a pincében, de az új Goszthony-kiállítás már állandó tárlatként működik majd.
Goszthony Mária (1893-1989) festőművész, keramikus a Somogy megyei Bárdibükkön (ma Bárdudvarnok) született jómódú, ügyvédi családban. Kitűnő nevelést kapott ésérdeklődése korán a művészetek felé fordult, már fiatalon európai körutazáson vett részt édesanyjával. Festészeti tanulmányait többek között Münchenben, Budapesten és Rómában végezte. A budapesti Képzőművészeti Szabadiskolában Kernstok Károly, Rippl-Rónai József és Vedres Márk voltak a mesterei.A Tanácsköztársaság után politikai szerepvállalása miatt el kellett hagynia Magyarországot.
Goszthony Mária művei között. Villach, 1920
Goszthony Mária és Josipovich Ida Bárdibükkön az 1960-as években
A nyarakat rendszeresen Rómában töltötte barátnőjével, Josipovich Idával. Nemcsak a festészet, de a kerámiaművészet is erősen foglalkoztatta mindkettőjüket. 1936-ban megalapították műhelyüket és „Fiorenza” márkajeggyel ellátott kerámiák készítésébe kezdtek. A második világháborúig felváltva éltek itthon és Rómában, de a háború alatt végleg hazaköltöztek, saját műhelyüket itthon is „Fiorenza” műhelynek nevezték el. Kezdetben nagy hatással volt rájuk a klasszikus olasz formavilág, de később a habán és a magyar népi fazekasság mentén sajátos forma-és dekorációs világot teremtettek, s kerámiáikat somogyi fazekasmesterekkel készíttették el. 1942-ben harmadikként csatlakozott hozzájuk Mária unokatestvére, Goszthony Sára is.
Goszthony Mária fest (1980-as évek)
A kiállításban szép számmal láthatók díszkerámiák, de a fő hangsúly az asztali kerámiákon van. Ezeket a tárgyakat különlegessé teszi a dekoratív elemek ragyogó színvilága, elsősorban a változatos növénymotívumok kavalkádja. A kerámiák egyik csoportját az úgynevezett „napraforgós” készlet alkotja, amelynek több variációja is látható a kiállított darabokon.
Goszthony Mária a napraforgós kerámiái között
A kiállítás koncepciótervét és a kiállítási tablókat Matucza Ferenc, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum grafikusa készítette. A tervezés során kiemelt figyelmet kapott az akadálymentesség, ezért lépcsőlift segíti majd a mozgásukban korlátozott látogatókat a pince megközelítésében. A kiállítás célja, hogy a nagyközönség számára betekintést nyújtson a művész és két társa munkásságának egy szeletébe, ezáltal hozzájárulva Goszthony Mária és köre emlékezetének ápolásához.
A szerző az ELTE PPK múzeumpedagógiai szaktanácsadó szakirányú továbbképzés hallgatója.
