Történetek Buda nagy túlélőjéről II. - A Márványmenyasszony étterem, a hírességek találkozóhelye

TÖRTÉNET

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
2021-05-19 20:00

Az előző részben a vendéglő történetét az 1793-as alapítástól az államosításig mutattuk be, mely a hely 228 évéből közel 160 évet takart. Mielőtt folytatnánk a történetet, szeretnénk egy blogbejegyzést szentelni az ott megfordult neves vendégeknek.

 


A legnagyobb magyar

 

A Márványmenyasszonyban alapítása óta számos híresség megfordult. Elsőként Széchenyi Istvánt emeljük ki, aki 1836-ban a krisztinavárosi templomban vette el Seilern Crescenciát, majd násznépével együtt az étterembe vonult át, ahol megtartotta lagziját. Boros Gyula vendéglős, aki 1904-ben vette meg az éttermet és négy évtizeden át irányította, még 1943-ban is őrzött egy bontatlan üveg bort és egy kőkorsót az esküvőről, melyet büszkén mutogatott vendégeinek.

 

Az árvízi hajós

 

Egyes közlések szerint korának legnagyobb nőcsábásza, Wesselényi Miklós (1796–1850) is itt ülte meg 1845. november 20-án a lakodalmát Lux Annával, ápolónőjével, szobalányával, aki ekkor már terhes volt, és akitől végül két gyermeke született. A történeti adatok ezt hitelesen nem támasztják alá, mindenesetre egy ilyen anekdota is fennmaradt.

 

„Sztárok” találkozóhelye

 

1843-ban épült a közelben a Budai Színkör – a Horváth-kert északi részén – közönségének és színészeinek ez volt a kedvelt vacsorázóhelye. A darabok végeztével itt folytatták az éjszakát generációkon át, a Színkör épületének 1937-es lebontásáig. Itt mulattak a kor kedvelt primadonnái, Blaha Lujza (1850–1926), Fedák Sári (1879–1955), Honthy Hanna (1893–1978).

 

Fedák Sári és Hegedűs Gyula A márványmenyasszony című darabban 1917-ben a Vígszín-házban, Sterlisky felvétele, in: Színházi Élet, 1917.18. szám

 

Jókai-tréfa

 

Ide jártak át a pesti írók, köztük a fiatal Jókai Mór (1825–1904) is, akit még Boros Gyula személyesen is kiszolgált, és akinek a nagy író állítólag egy aranyat ígért, ha levágatja a csodásan hegyesre pödört bajuszát, melyre Boros rettentő büszke volt. Persze az üzlet nem jött létre.

 

Buda felkapott nyári vendéglője

 

Az étterem Wagner Vilmos vezetése alatt (1896–1904) a századfordulóra a leglátogatottabb budai nyári vendéglővé vált, ahová a főváros társadalmi elitje járt: politikusok, tudósok és művészek egyaránt. Törzsvendég volt például Feszty Árpád (1865–1914) festőművész is.


A Budapesti Újságírók Almanachja 1908-ra beszámol arról, hogy Budenz József (1836–1892), a hazai nyelvtudomány korszakalkotó egyénisége, divatba hozta „a tudós és patriarkális” budai krisztinavárosi vendéglőt a hazai nyelvészet jeles képviselői között, akik halála után is a Márványmenyasszony egyik asztaltársaságaként évente összegyűltek.

 

Irodalmárok ihletője

 

Gyakori vendég volt a Márványmenyasszonyban Móricz Zsigmond (1879–1942), a Krisztinavárosban lakó Kosztolányi Dezső (1885–1936), Kafka Margit (1880–1918), és Tersánszky Józsi Jenő (1888–1926) is többször megfordult a vendéglőben. Heltai Jenő (1871–1957) szintén kedvelte a helyet, így írt róla:
„A sorsomat azonban nem panaszlom
Míg áll Budán az ősz Márvány-menyasszony
Míg iddogálom a szamóca-bólét
Szelíd szárnyával béborít a jólét.
Amíg a sárga-dinnyét szeletelém,
Egy barna kis leányon jár az elmém,
Ő hálistennek nem hagy engem árván,
Mert nem menyasszony, s még kevésbé márvány” (Fűzfasíp, 1913)

 

Döntéshozók a fehér asztal körül


A politikusok és közéleti személyek közül meg kell említeni Pekár Gyulát (1866–1937), báró Podmaniczky Frigyest (1824–1907). Karátsonyi Jenő grófot (1861–1933), aki császári és királyi kamarás, főrendházi tag, Solymár, Pilisszentiván ás Pilisvörösvár utolsó kegyura [patrónus], a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének alapítója volt. És nem utolsó sorban Bárczy Istvánt (1866–1943), Budapest akkori polgármesterét, akinek városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális- és kulturális intézmény épült.


„A bohémtanya”

 

Az étterem népszerű volt a bohémek világában, ezt tükrözi a Színházi Élet három népszerű pesti komikus mulatozásáról szóló 1921-es beszámolója is. Kőváry Gyula és Boross Géza kihívják kollégájukat, Szemere Gyulát sörversenyre a város három legjobb nyári éttermébe. A budai a Márványmenyasszony volt, amiről következőképpen írtak: „Bűbájos romantikus vidéken, akácok, és gesztenyefák között egy földszintes kis barátságos ház – ez a híres Márványmenyasszony. Kívül a nyári éjszakába merült Buda álmodik, belül egy álomvilág van. Zöld lombok között villanylámpák fénye szűrődik át, pohárcsengés és mulatozás zaja hallatszik ki és a legjobb cigányzene. Idei liba a Márványmenyasszony specialitása. És még rengeteg specialitása van ennek a régi vendéglőnek, amely már úgy hozzátartozik a főváros nevezetességeihez, mint a lánchíd, meg az Anonimus szobor. Elsőrangú a Márványmenyasszony konyhája nem csoda, hogy egész Pest ide jár vacsorázni.”

 

Boross Géza, Szemere Gyula és Kőváry Gyula komikusok a Márványmenyasszonyban. Hátul fehér ruhában Boross Gyula az étterem tulajdonosa látható. in. Színházi Élet, 1921. 23. szám


Primadonna és disznótor


Szintén a Színházi Életből tudjuk azt is, hogy 1923-ban disznótort tartottak a Márványmenyasszonyban, melynek házigazdája a kor híres színésznője, Gombaszögi Frida (1890–1961) volt. A vendégek között szerepelt Fényes Adolf (1867–1945) festőművész, Petrovics Elek (1873–1945) művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum igazgatója is, és más közéleti személyek.

 

 

Zárszó


Végül meséljen maga Boros Gyula vendéglős, aki a Világ című lapban nyilatkozott a hozzá járó neves vendégekről:
„Amióta én vezetem az üzletet, megfordult nálam szinte valamennyi közéleti nagyság és ismert személyiség. Itt vacsorázott nyáron minden este Eötvös Károly, Szilágyi Dezső, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső, idejárt Szigligeti Ede Pálmay Ilkával és Ady Endrének állandó törzsasztala volt lefoglalva, ha Budapesten tartózkodott. Az egész színészvilág megfordult vendéglőm asztalainál és talán nincs is olyan pesti író, aki nem vett volna sült libát nálam. De nem csupán a főváros művészvilága, hanem az itt időző híres külföldi vendégek sem mulasztották el, hogy átjöjjenek hozzám megkóstolni a már előttük itt járt kollégáik által annyit magasztalt kosztomat, és emlékszem, hogy amikor Sarah Bernhard vacsorázott nálam, reticulejéből kihúzott egy régi étlapot, melyen vastagon alá volt húzva a sült liba és a nagy francia művésznő ujjával rámutatott az előző évben nálam járt kollégái által aláhúzott és sokat dícsért „specilaitás”-ra.” (Világ, 1926. február 12.)

 

A Márványmenyasszony étterem képeslapja 1904-ből

 


A következő részben bemutatjuk, mivel csábította el vendégeit a Márványmenyasszony, miket kínált étlapjain, és mik voltak az étterem specialitásai.

 

Írta: Fehérváriné Tóth Helga

 

 

Felhasznált irodalom:


A „Márványmenyasszony” százhuszonöt éves históriája. Budapesti Vendéglátóipari Tröszt Központi Értesítője, II. évf., 27. szám, 1956. július 10.


Csapó Katalin: Márvány utca híres vendéglője, kézirat, MKVM Adattár 1993/1902


Gundel Imre – Harmath Judit: A vendéglátás emlékei. A pesti, budai és óbudai fogadók, vendéglők, korcsmák, serházak, kávéházak, mulatók, cukrászdák és egyéb szórakozóhelyek életéből. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1979


Lovik Károly: Kényszeregyezséget kért Boros Gyula, mert hűtlen lett a Márványmenyasszonyhoz. Világ 1926. február 12. 5-6 p.


Saly Noémi: A tangókirály. Kalmár Pál regényes élete. 29S Műhely, Budapest, 2012


Szilágyi László: Sörverseny. Színházi Élet. 1921. 23. szám, 30-32p.


Színházi Élet. 1923. 50. szám, 42p.


Zuboly (Bányai Elemér): Tudósok maguk között. Szerdahelyi Sándor (szerk.) A Budapesti Újságírók Almanachja 1908-ra.

 

A Magyar bohémvilág. Budapesti Újságírók Egyesülete, Budapest, 1908

 

 

Borítókép:

Boros Gyula vendéglős a Márványmenyasszonyban családi összejövetelen az 1930-as években. (Boross Gyula a
kép jobb szélén a csokornyakkendős idős úr, mellette fejkendőben, fehér köténnyel felesége, bal szélén pedig még
középkorú Gábor fiuk látható.)