A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2020-ban Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Szolnok, a Postamúzeum, Makó és Zenta fogadott bennünket. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, most pedig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum fogadott bennünket. Az online múzeumi élet örömei után most a gyűjteményekbe vezet az utunk.
„A tárgyat kellene középpontba állítanunk, meg is indokolva, miért van a középpontban. A tárgyat, a maga megszámlálhatatlan jelentésével, fordításával és ferdítésével […] És a tárgy mellett az embert: a készítőt, a használót, és a mai utódot, akinek valamiért érdekes lehet.”
/Vásárhelyi Tamás: Tárgyferdítések/
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteménye 1966-os megalakulása óta töretlen intenzitással gyarapszik. A kezdetben csak vendéglátás-történeti tárgyak gyűjtését célul kitűző intézmény az 1970-es évektől a kereskedelemtörténet tárgyi emlékeire, valamint az idegenforgalom-történet területéhez tartozó relikviákra is kiterjesztette gyűjtőkörét. Az egyenletes gyarapodási folyamatnak köszönhetően a jelenlegi múzeumi állomány csaknem egymillió tárgyat számlál.[1] Érdekes lehet, hogy ez a szám 1982-ben még csak 270 ezer darab körül járt.[2] Egyedülálló gyűjtőkörének köszönhetően a gyűjtemény sokszínű, unikális tárgyakban gazdag.
A gyűjtés muzeológus generációkon átívelő folyamatát jól mutatja az 1977-es évben gyűjteménybe került játék fűszerbolt története. Míg a múzeum 1982-as évkönyve ennek a tárgyegyüttesnek csupán egy bekezdést szentel,[3] addig a 2000-es években rendezett játéktörténeti időszaki tárlat, a hozzá kapcsolódó kiadvány, valamint egy remek tanulmány[4] egyik központi műtárgya lett. E folyamat betetőzéseként 2020-ban az intézmény egy közel 5000 darabból álló játékgyűjteménnyel bővült, ezzel nem csak tárgyai számát gyarapítva, hanem gyűjtőkörét is tovább tágítva. A kis fűszerbolt története így, más fűszerboltok párdarabjaként, már nem egyedül, hanem egy nagyobb gyűjteményi egység részeként folytatódhat.
Az említett játék fűszerbolt az 1900-as években készült, készítője ismeretlen, kiegészítői külön-külön kerültek a múzeumba. A boltocska különlegessége, hogy tárgyai, berendezései valós méretben is megtalálhatóak a kiállítóterekben, valamint a kereskedelemtörténeti tárgyi gyűjteményben. Feladata a szórakoztatáson, a háztartási- és családi ismeretek elsajátításán túl, a gyermekek fogyasztóvá nevelése volt.[5]
Játék fűszerbolt, 1900-as évek
A kereskedelemtörténeti tárgyi gyűjtemény a kereskedelem valamennyi területét felöleli, arculatát a szakmuzeológiai szemlélet határozza meg.[6] Cégérek, cégtáblák, üzletberendezések, áruminták, reklámtárgyak, valamint a szakoktatás eszközei mind-mind részét képezik. Bár a tárgyak gyűjteménybe kerülésekor az esztétikai szempont gyakran másodlagos volt, és kiválasztásuknál a szakmatörténeti szempont dominált, mégis sokuk esetében kivitelezésük egyedisége az, aminek okán muzeális értéket képviselő relikviákká válhattak. Itt emelném ki a Stühmer csokoládégyár fióküzlete számára készült boltberendezést az 1870-es évekből, amely önmagában is iparművészeti értékű, és tartozékai is rendkívüli körültekintéssel kerültek összeállításra. Díszes kivitelű bonbonos dobozok, nem mindennapi formájú kerek, vagy hosszúkás öntött cukorkásüvegek, egyedi kivitelű kínálótálcák sorakoznak a polcokon. A dobozokat, de még a tálcákat is neves iparművészek, így Jeges Ernő (1898-1956), Kaeszné Lukáts Kató (1900-1990) vagy Szirmai Lili (1896-1945) tervezték.[7] Így aztán nem csoda, ha „[…] a nyugat-európai szaksajtó Európában a Stühmer dobozok alapján minősítette legjobbnak a magyar csomagolást.” [8]
Az egykori Kecskeméti utcai Stühmer fióküzlet berendezése, 1880 körül
Lukáts Kató által tervezett Stühmer desszertes doboz, 1930-as évek
Múzeumunk legnagyobb tételszámú gyűjteményei a dokumentációs gyűjtemények, valamint az adattár. Ennek anyaga rendkívül változatos: italcímkék, meghívók, oklevelek, söralátétek valamint reklámszalvéták egyaránt részét képezik. Ezek az igen értékes információhordozók gyűjteményenként tematikusan rendezettek. A plakáttár és az aprónyomtatvány-gyűjtemény külön gyűjteményi egységként szintén igazi gyöngyszemeket őriz. A reklámplakát, majd valamivel később a turisztikai propaganda különböző hordozófelületeinek megjelenésekor ugyancsak neves képző- és iparművészek által tervezett, művészi kivitelű falragaszokkal találkozunk. A gyűjtemény egyik jeles darabja Haranghy Jenő (1894-1951) Utazgassunk hazánk földjén címet viselő 1930-ban tervezett alkotása, amely a múzeum turizmus termének falát díszíti. E plakát nem csupán mint jól sikerült alkalmazott grafikai alkotás figyelemre méltó, hanem az I. világháborút követően újjászerveződő belföldi turizmus propaganda anyagaként is érdekes lehet. [9]
Haranghy Jenő által tervezett plakát, 1930
A főként étlapokat, menülapokat, árlapokat és műsorfüzeteket őrző vendéglátóipar-történeti dokumentációs gyűjtemény relikviái közül például a nagy múltú New York kávéház 1920-as évekből származó étlapját emelhetjük ki, amelyet Molnár C. Pál (1894-1981) festőművész tervezett, kinek megbízója a vállalkozó kedvű újságíró, Tarján Vilmos (1881-1947), a kávéház akkoriban újsütetű tulajdonosa lehetett. A mai oknyomozó újságírás atyjaként[10] is elhíresült Tarján igazgatása alatt a kávéház új állomásához érkezett: kimagasló hazai és külföldi személyiségek látogatták, akik nem ritkán a kávéház házigazdájának meghívására érkeztek, törzsasztalainál pedig a Nyugat és a Hét szerkesztőségének írói, szerkesztői foglaltak helyet. Az étlapon szerepelő Felső Margitszigeti Étterem neve jelzi, hogy Tarján egy további étterem üzemeltetésében is érdekelt volt.[11]
Molnár C. Pál által tervezett étlap, 1920-as évek
A vendéglátás-történeti tárgyi gyűjtemény anyaga rendkívül szerteágazó: üzletberendezések, éttermi, cukrászdai, kávéházi, szállodai bútorok, termelési- és használati eszközök, étkezéssel, italkultúrával, valamint az idegenforgalommal kapcsolatos tárgyak alkotják. A tárgyegyüttesek közül az egykori Duna-parti Grand Hotel Hungária berendezése az 1890-es évekből különös figyelmet érdemel, míves kivitelű darabjai a századforduló elegáns szállodáinak hangulatát idézik. A bútoregyüttes jelenleg a vendéglátás-történeti állandó kiállítás szállodai szobájában látható.
A Grand Hotel Hungária berendezése, 1890-es évek
Az Opera kávéházi asztaltársaságának emlékére készült miniatűr ezüst asztalka székekkel egy olyan aprócska tárgyegyüttes az 1927-es évből, melynek finomságával, egyszerű találékonyságával szemlélője alig tud betelni.[12] A 16 szék mindegyikére a törzsasztal egy-egy tagjának neve került gravírozva, az asztalon szereplő felirat pedig a társaság nevét őrzi. Az asztaltársaság tagjairól sajnos keveset tudunk. Rajnai Ernő építész visszaemlékezésből annyi azonban kiderül, hogy a [A tagok] „Nagyjában tisztviselők, de volt közöttük optikus, szeszgyáros, reklámpropagandista, közgazdász, szerény személyemben pedig építészmérnök... szép és derűs napokat, hónapokat, éveket, sőt talán évtizedeket töltöttünk a mi kedves Opera kávéházunkban."[13] Ugyancsak Rajnai elbeszéléséből tudjuk, hogy a miniatűr tárgyegyüttesből hány darab készülhetett. „1927-ben, mikor társaságunk egyik tagja elsőként megnősült, nászajándékul... egy ilyen kávéházi asztalból és székekből álló ajándékot kapott tőlünk. Emlékezetem szerint ezen kívül még csak egy ilyen alkalom adódott.”[14]
Miniatűr ezüst asztal székekkel az Opera kávéházi asztaltársaság emlékére, 1927
Egyedülálló fényképtárunk darabjai között a portrék és csoportképek mellett többek között kereskedelmi és vendéglátó üzletek külsejét és belső tereit megörökítő felvételek is megtalálhatóak. Ebből a rendkívül gazdag képanyagból két felvétel külön figyelmet érdemel. Ezeken a fotókon Gundel Károly (1883-1956) neves vendéglős látható családi körben. Az ügyes, szemfüles fotósnak köszönhetően a képek megcsillantják Gundel humorát, és bepillantást engednek a családi együttlétek nem mindennapi pillanataiba is. Az egyik fotó 1907-ben egy tátralomnici szálló teraszán készült, míg a másik kép egy téli szánkózást örökít meg, ahol Gundel Károly legelöl ülve a bobot vezeti. [15]
Gundel Károlyék a tátralomnici szálloda előtt, 1907
Téli szánkózás – v Gundel Károly legelöl a bobon a kormánynál, Tátralomnic, 1908
A gyűjtemények kiemelten fontosnak ítélt tárgyait bemutató állandó kiállítások mellett a múzeum időszaki tárlatai kínálnak folyamatos lehetőséget a raktárban várakozó, nem kevésbé izgalmas történeti anyag darabjainak bemutatására, mozgásban tartva ezzel a gyűjteményt, lehetővé téve új, vagy ez idáig a nagyközönség elől rejtve maradt műtárgyak közzé tételét.
Sétánk végére értünk. Ha rövid ízelítőnk kedvükre volt, látogassanak el hozzánk, és folytassák képzeletben megkezdett sétájukat valós múzeumi tereinkben!
***
[1] Szekrénykataszteri és segédanyagokkal együtt, valamint az új, még fel nem tárt gyűjteményi egységekkel.
[2] Borza Tibor: A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Gyűjteményei. In: Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve 1982. Budapest, MKVM. 1982. 170.
[3] S. Nagy Anikó: A kereskedelemtörténeti tárgyi gyűjtemény. In: Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve 1982. Budapest, MKVM. 1982. 174.
[4] Kulich Julianna – Török Róbert: Fűszerboltok a gyermekvilágban és a valóságban. In: Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Jubileumi Évkönyve. Budapest, MKVM. 2017. 67-82.
[5] Kulich Julianna – Török Róbert: Fűszerboltok a gyermekvilágban és a valóságban. In: Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Jubileumi Évkönyve. Budapest, MKVM. 2017. 78.
[6] S. Nagy Anikó: A kereskedelemtörténeti tárgyi gyűjtemény. In: Borza Tibor (szerk.): A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Évkönyve 1982. Budapest, MKVM. 1982. 171.
[7] Török Róbert – Kulich Julianna – Török Róbert (szerk.): „A jó kalmár a világ jótevője” – Két évszázad a magyar kereskedelem történetéből. Budapest, MKVM. 2016.
[8] S. Dr. Nagy Anikó: A magyar kereskedelem a XX. század első felében. Budapest, MKVM. 2001
[9] Jusztin Márta: „Utazgassunk hazánk földjén” – A belföldi turizmus problémái a két világháború között Magyarországon. Korall, 2006. november
[10] Saly Noémi: Tarján Vili asztalánál, avagy mit mesél egy vendégkönyv. In: Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Jubileumi Évkönyve. Budapest, MKVM. 2017. 105.
[11] Saly Noémi: Tarján Vili asztalánál, avagy mit mesél egy vendégkönyv. In: Török Róbert (szerk.): MKVM 50. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Jubileumi Évkönyve. Budapest, MKVM. 2017. 106.
[12] A műtárgy a „Vendéget látni, vendégnek lenni” című állandó kiállítás kávéházi termében került kiállításra.
[13] Saly Noémi: Tizenhat szék és egy biliárdasztal. Budapest, 2005. december, 37.
[14] Saly Noémi: Tizenhat szék és egy biliárdasztal. Budapest, 2005. december, 37.
[15]A Gundel család fényképhagyatékát, Gundel Károly unokája Gundel Imre (1927-1993) ismert vendéglátástörténészünk, a múzeum kiváló muzeológusa gyűjtötte.
