MúzeumTrip 23. – „Mindig a vendég az első!” Interjú Török Róberttel, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatójával

Jövőkép

Berényi Marianna
2021-02-14 19:18

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. 2020-ban Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, Szolnok, a Postamúzeum, Makó és Zenta fogadott bennünket. 2021-ben a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum ipari örökséget reprezentáló tagintézményeiben kezdtünk, most pedig a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum fogadott bennünket. Az online múzeumi élet örömei után a gyűjteményekbe vezetett az utunk, majd egy tárgytípust, a kártyát vettük szemügyre, később a könyvtárba látogattunk.
Most pedig a múzeum nemrég kinevezett igazgatójával, dr. Török Róberttel beszélgetünk múltról és jövőről.

 

 

Néhány hónapja töltöd be az igazgatói pozíciót a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Igazság szerint nem tudom elképzelni az intézményt nélküled: az utóbbi években még akkor is összefutunk, ha hétvégén nézek be egy kiállításra. Mióta dolgozol itt? Hogyan alakult a pályád?

 

2020 novembere óta egy hónapig megbízottként, december 4-e óta öt évre kinevezett igazgatóként teljesítek kulturális szolgálatot. Valóban így van, szinte együtt kezdtük a szakmát. 2007-ben léptem be az idén 55 éves MKVM kötelékébe. 2012 óta igazgatóhelyettes voltam. Hihetetlen, de a szakmai dolgozók, a muzeológusok körében én vagyok a legrégebb óta az intézményben, leszámítva az önkéntesen, nyugdíjasként visszajáró kollégákat. A hétvégi ügyeleteket mindig is kedveltem. Sokszor összefutottam „titokban” arra járó kollégákkal, (veled is többek között), de nagyon sok gyűjtői és adományozói kapcsolat is kialakult a hétvégi látogatások alkalmával. Ezekből a személyes kapcsolatokból sok aktivitás bontakozott ki. Büszkén mondhatom, hogy még a múzeum alaptóival is találkoztam. De olyanokkal is, akik jelenlegi házunkban laktak, vagy olyanokkal, akik egy-egy céghez vagy szervezethez kapcsolódó személy leszármazottai – akiket a hagyatékok begyűjtése során ismerhettem meg. Ez nálunk egyébként is így illik a Vendéglátóipari Múzeumban, mindig a „vendég” (a látogató) az első.

 

 

Milyen projekteket szeretnél elsőként megvalósítani?

 

A múzeumban számos fejlesztésen és átalakításon dolgozunk, melyek nagyrészt a már korábban megkezdett út, folyamat részei. Szeretnénk a külső- és belső arculatot megújítani. Egyfelől az épületen belüli és kívüli tájékoztatási rendszert, irányítótáblákat cserélni, valamint az utcaképet is frissíteni, a homlokzatra kihelyezett, csalogató képekkel. Megújítanánk a belső udvart is, ahol terveink szerint plakátkiállításokat rendeznénk. Kereskedelmi profilunk miatt a shop fejlesztése kiemelten szükséges. Ezek mellett a háttérben – részben a járvány miatt is – elmaradt dolgainkat pótoljuk, felújítjuk raktárainkat és az eddig még ki nem alakított tereinket rendezzük. Gőzerővel dolgozunk a digitalizáláson, az online tartalmak és kommunikáció fejlesztésén. A nemrégiben hozzánk került, és folyamatosan bővülő játékgyűjtemény feldolgozásával is foglalkozunk.

 

És hosszabb távon?

 

Hosszabb távon szintén stratégiai- és infrastrukturális fejlesztéseket kívánok elérni. Semmi olyat, ami nem megvalósítható. A folyamatos, apró, de megvalósítható lépések felé törekszünk. Célunk a minőségi múzeumi szolgáltatások elérése, színvonalas kiállítások, megfelelő műtárgykörnyezet kialakítása, hathatós kommunikáció és tudományos eredmények elérése. Az óbudai „gyöngyszem” vagy „kincs”, ahogyan a mi múzeumunkat illetik, a megfelelő és méltó helyre kell, hogy kerüljön az országos intézmények között.

 

A múzeum idén 55 éves. Milyen helyet foglal el a magyar múzeumi palettán ez az intézmény? Melyek voltak szerinted az elmúlt 55 év legfontosabb eredményei?

 

Minden esetben kiemeljük, hogy intézményünk a világon egyedülálló gyűjtőköri- és gyűjteményi szinten is. A gyűjteményi állomány is folyamatosan bővül, műtárgyállományunk mindent egybevetve az egymilliós darabszámot közelíti meg. Különleges a mi intézményünk, melyet „a hétköznapi élet múzeumaként”, „a mindennapok múzeumaként”, vagy „városi skanzenként” is szoktak nevezni. Országos szakmúzeumként megálljuk a helyünket, és azt gondolom, minden nehézség ellenére a fejlődés ma is töretlen. Köszönhetően a mindig aktív és szakmailag is hozzáértő volt, és jelenlegi kollektívának. A múzeum története mintegy 120 éves múltra tekint vissza, hiszen jogelődünk a Magyar Királyi Kereskedelmi Múzeum, melynek szellemisége ma is velünk él. A kapcsolattartás profilunk szakmáival pedig igen aktív – a vállalkozási- és gazdasági vonalon az üzleti élet szereplőivel az ipar, a kereskedelem, a vendéglátóipar, a szállodaipar és a turizmus területén, továbbá a szakképzési- és múzeumi területeken is szintén jelentős. Mi egy olyan területet fedünk le, amellyel mind a hétköznapi élet, mind az üzleti világ felé tudunk nyitni. Intézményünk gyűjteményi állománya páratlanul gazdag, így nagyban hozzá tudunk járulni a vendéglátóipari-, kereskedelmi- (ipartörténeti) és turisztikai örökség fenntartásához, annak aktív interpretálásához. Egyúttal befogadó intézmény is vagyunk, teret engedünk a szakmáknak ezért számos közös produktum született az elmúlt 55 évben: tudományos együttműködések, kiállítások, kötetek, konferenciák, rendezvények, társadalmi események, szakmai- és tudományos támogatások, kutatások. Egy olyan összekötő kapocs vagyunk, amely mind társadalmi (látogatók, vevők), mind üzleti (gazdasági szereplők) oldalról megközelíthető és szerethető. Sikerünk kulcsa az együttműködés, a lehetőségek tárháza és a megfelelő rugalmasság.

 

 

Hogyan fejlődött az intézmény gyűjteménye? Milyen újdonságok vannak

ezen a téren? Hol tart a digitalizáció folyamata?

 

Gyűjteményeink folyamatosan fejlődnek, stratégiánknak köszönhetően igyekszünk az irányokat nem eltolni, és csak a gyűjtőkörünkre koncentrálni. Jelenleg mind az adományozás, mind a kutatás területén tájékoztató filmeket készítünk a nagyérdeműnek, pontosan azért, hogy tudják, mit gyűjtünk, mit lehet nálunk kutatni, és hogyan lehet digitális tartalmainkat hasznosítani. Tudatosítani kell, hogy nem „háztartási gyűjtemény” vagyunk. A gyűjtőkörünk a kereskedelem, vendéglátóipar, valamint a turizmus és az idegenforgalom. Az utóbbi időben jelentős számban kerültek hozzánk komplett hagyatékok vagy teljes gyűjtemények (plakátgyűjtemény, képes-levelezőlap gyűjtemény, árudoboz- és csomagolóanyag gyűjtemény, játékgyűjtemények, komplett céges anyagok, reklámtörténeti anyagok, stb.), melyek feldolgozása lassan haladt állományi létszámunk miatt, amelyen azonban most szintén tudtunk és fogunk is fejleszteni. Raktározási gondjainkat enyhítve, valamint a műtárgyállomány megosztását figyelembe véve filiákat, boltmúzeumokat hoztunk létre vidéken. A gyűjteményfejlesztés tudatos célgyűjtésen alapul. Új gyűjteményi egységünk a játékgyűjtemény, amely Karlócai Mariann hagyatékán, Jánoska Antal kártyagyűjteményén, továbbá logikai- és kereskedelmi játékgyűjteményen alapul. Ennek feldolgozására az idei évtől egy új szakmuzeológus kollégát alkalmazunk. Digitalizálás tekintetében jól állunk, a megkezdett munkát folytatjuk stratégiánk szerint. A teljes fényképtárunk, plakáttárunk és adattáraink mind-mind digitalizálva vannak, részben már a képzőművészeti gyűjtemény is, valamint a dokumentációs gyűjtemények egy része (pl. a számlák is elérhetőek különféle digitális felületeken – Hungaricana, MaNDA, Múzeumi Digitár). Intézményünk honlapján a Digitális gyűjtemények menüpontban ezeket összesítve megtalálhatja a látogató. Célunk ennek a munkának a folytatása és a digitális nyilvántartás későbbi elérése egy összesített rendszerben kereshető módon. Ez hosszú munka, ennek még az elején tartunk, de tudatosan haladunk előre.

 

 

Milyen nemzetközi párhuzamai vannak ennek a fajta gyűjtemény és múzeum típusnak? Vannak-e példaképeid?

 

Nemzetközi szinten a hasonló gyűjtőkörű múzeumok tekintetében is mi vagyunk a legnagyobbak és legösszetettebbek – gyűjtőköri- és gyűjteményi szempontból egyaránt. Számos hasonló- és részterületet érintő múzeum létezik, akár hazánkban is, pl. Törley Látogatóközpont, Dreher Sörmúzeum, Zwack Látogatóközpont, Csokoládémúzeum, stb. Szoros és aktív kapcsolatot ápolunk a hasonló szakterületű intézményekkel. Számos együttműködésünk volt velük az elmúlt években, nemzetközi szinten is, és továbbiakat is tervezünk a jövőben is. Kereskedelmi múzeum tekintetében a világon háromról tudunk: a lengyelországi Régi Kereskedelem Múzeumáról (Muzeum Dawnego Kupictwa, Swidnice), a pozsonyi Kereskedelmi Múzeumról (Muzeum Obchodu, Bratislava, és Spanyolországban a Salamancai Kereskedelmi Múzeumról (Museo del Commercio, Salamanca). A vendéglátás területén a finn Szálloda és Étterem Múzeummal (Hotelli ja ravintolamuseo, Helsinki) aktív a kapcsolatunk, illetve a pármai Ételek Múzeumával Olaszországban (Musei dei Cibo, Parma), hogy csak a legnagyobbakat emeljem ki. Így ha példaképeink nem is lehetnek, a mintát az elmúlt 55 év során a mi múzeumunk adhatta nekik, de ha erről nincs is szó, bőven teremtettünk lehetőséget az együttműködésre. Büszkén mondhatom, hogy elődeink 1966-tól a semmiből alakították ki speciális szakterületünket, szakmai tekintetben pedig országos és nemzetközi szinten is készen állunk partnereink segítésére. Legyen akár arról szó, hogyan kell egy boltot, áruházat berendezni, vagy dekorálni, de vonatkozhat ez a vendéglátásra és az idegenforgalom területére is. Példaképeim tehát az elődeim.

 

Hányan dolgoztok most a múzeumban, milyen területen?

 

Jelenleg 24 fő dolgozik a múzeumban, de a létszám kiegészül további 4 fő közfoglalkoztatottal és számos önkéntessel (20 aktív fő), akik nagyban hozzájárulnak intézményünk sikereihez. Ez a létszám a szakmai-, ismeretátadási-, továbbá a műszaki- és a technikai területeken oszlik el. Három fő csoport van: a tudományos-muzeológiai részleg (beleértve a könyvtárat és restaurátorunkat is), a kommunikációs- és ismeretátadási részleg, melyeket kiegészít a titkárság és a műszaki állomány (gondnok, technikusok). Jelenleg minden területre tudunk szakembert biztosítani, de a folyamatosan növekvő feladatellátás miatt a bővítés irányadó fejlesztés lehet. Múzeumunk egy kiváló kollektívával, csapattal dolgozik, melyet nem győzök hangsúlyozni. Sikereink közösek.

 

Hogyan birkózik meg a múzeum a koronavírus kihívásaival? Miként

tartottátok a közönséggel a kapcsolatot?

 

Mint minden múzeum, mi is gyorsan és aktívan reagáltunk a COVID kihívásaira, és hála a hazai aktív múzeumi kollektívának, egymástól bőven tanulhattunk és segíthettük is egymás lehetőségeit. A virtuális kiállításokkal, a múzeumi bloggal és vloggal, meglévő digitális kiadványainkkal és tartalmainkkal, streamingelt színházi előadásainkkal elértük a távolmaradásra kényszerülő közönségünket, akik így nem pártoltak el tőlünk. A háttérben pedig számos korábban elmaradt feladatot tudtunk bepótolni: revízió, raktár- és gyűjteményrendezés, leltározási elmaradások, kiállítástervezés és -előkészítés. Átgondolhattuk az esti kikapcsolódást biztosító Kultea programjaink kínálatát, valamint színháztermünk technikai eszközparkját is fejleszthettük.

 

Szerinted miben hozta a legnagyobb változást ez az időszak? Mi az, ami tartós nyomot hagy majd a múzeumi gyakorlatban?

 

A technikai fejlődés lehetőségét mindenképpen iránymutatónak tartom (online tartalomgenerálás és -megosztás, meetingek, home office stb.), de fejlesztette a kollégák rugalmasságát és együttműködési készségét is.

A gyorsabb reakcióidőt és reagálást segítette elő ez a megváltozott helyzet, a kommunikáció és marketing, valamint a technikai lehetőségek jobb kihasználását (digitalizálás, streamek) hozta előtérbe a COVID.

 

 

A múzeumpedagógia, a közönségkapcsolat terén mindig lehet arra számítani, hogy újdonsággal álltok elő. Mit terveztek ebben a furcsa időszakban?

 

Kollégáim a tudás és ismeretátadás digitális megosztására és elérésére fókuszáltak. Elsősorban mi a szakképzést és a szakoktatást támogattuk videóinkkal és a kifejlesztett játékokkal, segédanyagokkal. De egyéb digitális tartalmak megosztásával, YouTube-csatornánk fejlesztésével és aktívabb kommunikációs kampányokkal is előálltunk. Kollégáim jelenleg egy új virtuális kiállítás kialakításán dolgoznak a Gerbeaud cukrászdához kapcsolódóan, amelyre pályázati forrásból támogatást is kaptunk.

 

Mi lesz a színházi programokkal, a Kulteával?

 

A Kultea tekintetében azokat a jól bevált programsorozatokat fogjuk megtartani, amelyek sikeresek, népszerűek és eredményesek voltak az elmúlt években (tehát folyamatos látogatószámot és bevételt generálnak). Lehetőségünk van már újabb technikai megoldásokra, jól működött a színházi streamelés is. Ez az időszak nekünk a felkészülést is jelentette. YouTube-csatornánkon pedig a korábban rögzített és eddig még nem közzétett Kortárs cukrászok sorozatunkat fogjuk a közeljövőben publikálni. A kóstolóval egybekötött sorozat hatalmas népszerűségnek örvendett, amely kortárs cukrászaink jelenét és történetüket volt hivatott bemutatni, valamint a jövő számára megőrizni.

 

Milyen kiállításokat terveztek?

 

Az idei év nagyszabású időszaki kiállítása a „Fiume – Kapu a nagyvilágra” című időszaki kiállítás, amelyet a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeummal és más szakmai szervezetekkel közös együttműködésben valósítunk meg. Ennek kommunikációs kampányát már el is indítottuk. De lesz idén gasztro-fotókiállítás, az év végére tervezünk egy első világháborús, csokoládé tematikájú tárlatot is, valamint a Plakátművészet mesterei sorozatunkat is folytatjuk további kötet kiadásával. Jelenleg a Helbing Ferenc munkásságát bemutató tárlatunk látható, amelyet Lukáts Kató életművét feldolgozó tárlat követ majd a Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria munkatársaival együttműködve. Természetesen a járvány miatt csúszások előfordulhatnak, de a tervezett kiállítások nem maradnak el, esetleg csak tolódnak.

 

 

Marad-e idő és energia a munkatársaknak arra, hogy kutassanak?

 

Ez nem kérdés, egy tudományos intézményben teret és lehetőséget kell adni a kutatómunkára. Ezt mi úgy tudjuk abszolválni, hogy éves, vagy akár több éves tudományos kutatási terveket készítünk előre. Tehát a rövid- és hosszú távú kutatómunkát is biztosítani kell, de ez egyensúlyban kell, hogy álljon a múzeum munkatervével és stratégiai programjával is.

 

Ha újra kinyit a múzeum, mi lesz az első dolgod?

 

A legnagyobb szeretettel fogadom a nyitás utáni első látogatónkat! És természetesen végzem és végezzük tovább elhivatottan feladatainkat, ahogyan eddig is. Ahogyan mi szoktuk mondani: „A kereskedő van a vevőért” és nem fordítva!