Hatvan magyar képzőművésznő több mint 130 alkotásával nyílik meg október 21-én az Elhivatottak – Magyar képzőművésznők a 20. század első felében című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat nem egyszerűen a női alkotók művészetéből ad áttekintést: arra is választ keres, hogyan változott a nők helye a művészeti intézményrendszerben, milyen lehetőségek nyíltak meg előttük, és miért szorultak háttérbe olyan életművek, amelyeket saját koruk még számon tartott. A tizenöt tematikus egységből álló kiállítás egyúttal a magyar művészettörténeti kánon újragondolására is vállalkozik.
A 19. század végén a képzőművészeti intézményrendszer még alapvetően a férfi alkotókra épült. A nők képzését, szakmai érvényesülését és művészeti életben való részvételét intézményi korlátozások és társadalmi előítéletek nehezítették. A századfordulótól azonban egyre több képzett női művész jelent meg a művésztelepeken, a kiállítótermekben és a művészcsoportokban. Munkásságuk nem választható el a modern magyar képzőművészet történetétől, mégis sokuk neve fokozatosan eltűnt a művészettörténeti összefoglalókból.
Az Elhivatottak egyik legfontosabb muzeológiai vállalása éppen ezeknek az életműveknek az újraértékelése. A válogatásban Anna Margit, Dénes Valéria, Ferenczy Noémi, Gedő Ilka, Lesznai Anna, Schaár Erzsébet, Szántó Piroska és Vajda Júlia művei mellett olyan alkotók is helyet kapnak, mint Bacher Rózsi, Baranyai Ilona, Endresz Alice, Kalivoda Kata, Kampis Margit vagy Zemplényi Magda. Többen most először szerepelnek a Magyar Nemzeti Galéria kiállítótereiben. A tárlat a külföldön kibontakozó életpályákat sem hagyja figyelmen kívül: Beöthy-Steiner Anna, Gross-Bettelheim Jolán, Anton Prinner és Reigl Judit művei szintén részei a válogatásnak.
A kurátori munka tétje tehát túlmutat az elfeledett művészek bemutatásán. A kiállítás arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a művészettörténeti kánon milyen szelekciós folyamatok eredményeként alakult ki, és miként módosítható új kutatások, műtárgyak és értelmezési szempontok bevonásával.
Gyenes Gitta: Csikágó, 1929
tempera, papír, 62 x 73 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
A térfoglalás mint kurátori rendezőelv
A kiállítás központi fogalma a térfoglalás, amelyet a kurátorok társadalmi, intézményi, művészeti és szimbolikus értelemben egyaránt vizsgálnak. Az 1900 és 1950 között készült művek kronologikus és tematikus elrendezése lehetőséget teremt arra, hogy a látogatók ne pusztán egyes alkotói pályákat kövessenek végig, hanem a női művészek érvényesülésének változó feltételeit is megismerjék.
A női lét terei, A modernitás terei és a Képpé vált természet című egységek az otthonhoz kötődő világ és a nyilvános terek közötti átmeneteket vizsgálják. A nagyváros, a kávéház, az utca vagy a táj megjelenítése ebben az összefüggésben a társadalmi mozgástér átalakulásáról is beszél. A Mesterek és tanítványok az intézményes képzéshez való hozzáférés kérdését állítja előtérbe, míg Az avantgárd kihívásai és A kifejezés szabadsága a művészeti megújulásban való részvételre irányítja a figyelmet.
A rendezés külön figyelmet szentel azoknak a műfajoknak és témáknak, amelyekhez a nők korábban csak korlátozottan férhettek hozzá. Az akt, a monumentális figurális kompozíció vagy a biblikus tematika meghódítása a szakmai képzés és az alkotói autonómia változásairól is tanúskodik. Az Aktok női szemmel, a Művészi öntudatra ébredés és a Modern madonnák című szekciók az önreprezentáció, a test és az anyaság ábrázolásának kérdéseit kapcsolják össze.
Az egyes témák egymás mellé rendezése lehetőséget ad annak vizsgálatára is, hogy az eltérő társadalmi tapasztalatok és alkotói pozíciók miként alakították a képi megfogalmazásokat. A női nézőpont így nem egységes stílusként, hanem történetileg változó tapasztalatok és művészi döntések összefüggéseként értelmezhető.
Endresz Alice: Önarckép festőállvánnyal, 1933-1936
olaj, rétegelt falemez, 100 x 65 cm
Savaria Múzeum – Szombathelyi Képtár, 20–21. századi Képzőművészeti Gyűjtemény, Szombathely, ltsz. F.04.12
Elfeledett alkotások, új műtárgyértelmezések
A kiállítás a műfaji hierarchiák újragondolásához is hozzájárul. A Művészet mint munka című egység például Ferenczy Noémi gobelinművészetén keresztül mutatja meg, miként válhatott egy történetileg változó megítélésű technika az autonóm művészi kifejezés eszközévé.
A tárlat műtárgyvédelmi és restaurátori szempontból is tartogat figyelemre méltó eredményeket. Kövesházi Kalmár Elza Leányakt című szobra a kiállításra rekonstruált eredeti szecessziós talapzatán jelenik meg. Paczka-Wagner Kornélia csaknem négy méter széles, Mítosz című monumentális festménye pedig restaurálását követően most először válik hozzáférhetővé a nagyközönség számára. Mindkét példa érzékelteti, hogy a művek újraértelmezésében a kutatás, az állományvédelem és a kiállításrendezés egyaránt fontos szerepet játszik.
A történeti összefüggések feltárását magyar és angol nyelvű tudományos katalógus egészíti ki. A múzeum a hozzáférhetőséget is kiemelt szempontként kezeli: a könnyen érthető kommunikáció (KÉK) elvei alapján készült kiállításvezető egyszerű nyelvezettel és áttekinthető szerkezettel segíti a művek megismerését.
Az Elhivatottak olyan kérdéseket vet fel, amelyek a művészettörténeten túl a múzeumok gyűjteményezési, kutatási és kiállításrendezési gyakorlatát is érintik. Kiknek a munkásságát tekintjük egy korszak meghatározó teljesítményének? Milyen szerepe volt az intézményeknek egyes alkotók elismertetésében vagy éppen háttérbe szorulásában? És milyen lehetőségei vannak ma a múzeumnak arra, hogy a korábban kialakult történeti elbeszéléseket újragondolja?
Kiss Vilma: Leány nárcisszal, 1927 körül
olaj, vászon, 100 x70 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
Az Elhivatottak – Magyar képzőművésznők a 20. század első felében című kiállítás 2026. október 21. és 2027. február 14. között tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében valósul meg.
A tárlat kurátorai dr. Kopócsy Anna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének oktatója és Drienyovszki Zsófia, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria művészettörténész munkatársa.
Nyitókép: Részlet.
Éber Anna: Önarckép, 1929 körül
olaj, vászon, 80 x 60 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria
