EN facebook

A másik Nyolcak - Női művészek a pécsi Modern Magyar Képtár új tárlatán

KIÁLLÍTÁS

2023-05-25 13:00

Nyolc modernista festőnő mutatkozott be a nagyközönségnek 1931-ben a Nemzeti Szalonban. Őket és a velük egy csoportban alkotó művésznőket mutatja be a Janus Pannonius Múzeum új tárlata, amely május 25-én könyvbemutató beszélgetéssel nyílik meg a JPM Modern Magyar Képtárban.

 

Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith (1899-1970-es évek), Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Muzslai Kampis Margit, Lóránt Erzsébet, Perényi Lenke, Szirmai Ili, Sztehlo Lili, Szuly Angéla, Wabrosch Berta: tizenöt festőnő – az elsők között a hazai modernizmus történetében –, akik vállaltan egy szűk, modern művészetet képviselő, professzionális művésznőkből álló csoportot hoztak létre 1931 januárjában. A Képzőművésznők Új Csoportjának egyetlen önálló kiállítását – ahol nyolcan szerepeltek – a Nemzeti Szalonban tartották ugyan ez év októberében. A csoport magát „újként" határozta meg, ebből következik, hogy tevékenységüket nem az akadémikus, műcsarnoki művészet szférájában képzelték el, hanem a modernizmus keretein belül. A művésznők története szorosan összefonódott, több közös vonás határozta meg életpályájukat. Lényegében egy olyan társaságról van szó, akik művészi tanulmányaikat még az első világháború előtti/ alatti időszakban kezdték, s meghatározónak tekinthető a Lyka-reform idején történt továbbképzésük. Később a főiskola védelméből kikerülő, a piacon megélni kényszerülő művésznőknek még nehezebb lett az érvényesülés útja. A sorsközösség összekovácsolta őket, de emellett meghatározó volt a művészethez való hasonló viszonyulásuk is, nőelődjeiktől különbözve, határozott elképzelésekkel rendelkeztek, a modern irányzatokat képviselték.

 

Lóránt Erzsébet - Hentesbolt (1935 körül)

 

Járitz Józsa - Fekvő bivaly (1920-as évek második fele)


A hagyományos műfajokban alkottak, de bátran vállalták a témák megújítását, saját nézőpontjuk érvényesítését. Voltak periódusok, amikor műveik stilárisan közel kerültek egymáshoz, ennek oka a szoros barátságokban keresendő. A közösségi érzet művészetüket formálta, ettől függetlenül teljesen egyéni utak rajzolódtak ki. Ezen időszak alatt is nagyon nehéz volt a professzionális női művészlét. Ezek a festőnők megőrizték magukat, vállalták egyéniségüket, ami az alapvetően férfiak által uralt művészeti szcénában eléggé reménytelen vállalkozás volt. Kizárólag nemi alapon szerveződő művészcsoportba nem vágytak, a szükség hozta. Végül is a hátrányokból erényt kovácsoltak.


Tizenöt festőnő életműve – töredékes formában – megrajzolja a két háború közti magyar művészet egy eddig ismeretlen arcát. Ez az arcél nem szokványos, nem illeszkedik az eddig dominánsnak tartott művészeti irányvonalakba, még ha időnként érintkezik is velük. A képeken gyakran tükröződik egy sajátos, eredeti nézőpont, amely szembemegy a női művészetről alkotott sztereotípiákkal. A művek többsége nem lágy, nem finomkodó, az érzékenynek tartott női lélek nem jelenik meg rajtuk. Helyette a nyerseség, a groteszk látásmód, torzítás, dinamizmus, egyszerűsítés a fő kifejezőerők, melyeket nem szoktak összepárosítani a finom női érzékenységgel. A korszakban ezt a közönség, a kritikusok az eredetiség utáni hajszának, a férfiakkal való versengés túlkapásának érzékelték, az általuk képviselt stílusirányzatok – elsősorban a Neue Sachlichkeit – társadalomkritikus, groteszk ága nem nyert pozitív fogadtatást.


Többségüknek elegendő volt a pályán maradáshoz a nyilvánosságnak az a kis szelete, amelyhez így jutottak. Az ígéretes kezdés ellenére nevük lassan elhomályosult, mondhatni kikopott a modern magyar művészettörténet feldolgozásaiból. Újrafelfedezésükre a 90-es évek végéig kellett várni.

 

Kopócsy Anna

 

 

Futásfalvi Márton Piroska - Hiúság (1929 körül)

 

Muzslai Kampis Margit - Szoptató anya (1934 körül)


A huszonöt éve Hölgyválasz címmel rendezett szombathelyi, budapesti és berlini kiállítások után a pécsi JPM Modern Magyar Képtárban számos újabban felfedezett alkotással kiegészülve látható ennek a kiemelkedő – a nemzetközi képzőművészetben szociológiailag és esztétikailag is egyedülálló – művészcsoportnak a munkássága.

 

A kiállítás 2023. május 25-én, 17 órakor nyílik egy könyvbemutató beszélgetéssel a JPM Modern Magyar Képtárban (Pécs, Papnövelde utca 5.)


A beszélgetés résztvevői:

Gálig Zoltán művészettörténész,
Kopócsy Anna művészettörténész, az Új nyolcak – Festőnők a modern művészet sodrában című könyv szerzője,
Nagy András esztéta és
Szilágyi Zsófia Júlia irodalomtörténész, a Jogos önérzet? – Ipar- és képzőművésznők a 20. század első felében című konferenciakötet szerkesztője.

 

Futásfalvi Márton Piroska - Két akt macskával (1930 körül)


A művek kölcsönzői:

Ferenczy Múzeumi Centrum (Szentendre), Kieselbach Galéria (Budapest), Móra Ferenc Múzeum (Szeged), Násfa Antik Galéria (Budapest), November Galéria (Budapest), Szépművészeti Múzeum (Budapest), Szombathelyi Képtár és magángyűjtők.

 

A kiállítás kurátorai, a Janus Pannonius Múzeum munkatársai:
Nagy András esztéta,
Szakács Vanda Kíra művészettörténész.

 

 

A másik Nyolcak – Festőnők a magyar képzőművészetben (1916-1936) elnevezésű kiállítás – Bartoniek Anna (1896-1978), Endresz Alice (1899-1947), Futásfalvi Márton Piroska (1899-1996), Hranitzky Ilona (1889-1980), Kiss Vilma (1885-1943), Lóránt Erzsébet (1898-1963), Muzslai Kampis Margit (1898-1981), Szuly Angéla (1893-1976), valamit Járitz Józsa (1893-1986), Perényi Lenke (1892-1970), Sztehlo Lili (1897-1959) és Wabrosch Berta (1900-1977) alkotásaival – 2023. szeptember 17-ig látogatható, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig.

 

 

 

Boríítókép:

Járitz Józsa - Lányok (1930-as évek)