Az ember olykor meglepődik, milyen gyorsan elrepül közel két óra. Főleg, ha kellemes a társaság, gyönyörű az idő és számos érdekes történetet hall, ami leköti a figyelmet. Talán ezt érezték azok az érdeklődők is, akik ellátogattak a Templomnyitogató című programra, amelyet a Tourinform iroda és a Zalaegerszeg Turizmusáért Egyesület hirdetett meg. A város különleges értékeinek történetébe nyerhettek bepillantást mindazok, akik részt vettek a belváros széli sétán. Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum történész-főmuzeológusa avatta be a közönséget a Kálvária kápolna és temetőkert, a református és az evangélikus templomok titkaiba.
A temetőkertben Both István önkéntes temetőgondnok fogadta a vendégeket, akitől megtudtuk, hogy az 1700-as évekből származnak az első sírok, igaz, a fejfákat annak idején tölgyfából készítették, így azok már nem maradtak fenn. Megyeri Anna egy különleges lant alakú sírkőre is felhívta a figyelmet, az ugyanis Gothard János csizmadiamester és felesége, Simonfy Borbála emlékhelye, akiknek egy értékes műemléket köszönhetünk mi zalaegerszegiek. Ők a belvárosban, a Várkörön éltek takaros házukban, és mivel mélyen vallásos emberek voltak, a jótékonykodást is fontosnak érezték. Ők állíttatták azt az emblematikus alkotást, amely mellett oly sokszor elhaladunk, ez pedig a Szentháromság-szobor a Mária Magdolna Plébániatemplom előtt. A szemfülesek észrevették már, hogy valamennyi szent elegáns csizmát visel. Bizony, ez sem véletlen, hiszen Gothárd Jánosnak köszönhetően a csizmadiacéh ajándéka volt ez az impozáns szobor a város lakóinak. Ahogy az is érdekes adalék volt, hogy a temető területe koponya alakú dombon fekszik, és kelet-nyugati tájolású. Kezdetben fakerítés ölelte körül a sírkertet, ma már stációkkal körbevett kőkerítés díszíti.
A református templomban elsőként Hodánics Péter Csaba református lelkész köszöntötte a séta résztvevőit, aki elmesélte, hogy igazából 1921 után jelentek meg Zalaegerszegen a gyülekezet tagjai, Őrségből, Őriszentpéterről, Kustánszegről érkeztek református családok. A templomot Szeghalmi Bálint tervei alapján 1940-42 között építették, aki szokatlan módon az erdélyi, kalotaszegi népi motívumokat is beleálmodta az enteriőrbe. De szó esett a nemrég, a templom felújítása során megtalált időkapszuláról is, ami a vészjósló, háború előtti időszak miatt nem is igazi urna volt, hanem egy papírtekercs, ami nem állta ki az idő vasfogát. Levelet és üzenetet nem találtak benne, csak hitvalló plakátot, egy korabeli újságot és Horthy kormányzó képét meglehetősen rossz állapotban. A séta a Kálvin-teremben folytatódott, ahol a csoport Tolvaj Márta, az Őrségi Kitelepítéseket Kutató Egyesület alelnöke vezetésével megtekintette a Kitépték őket közülünk című tárlatot.
A neogótikus stílusú evangélikus templomban megcsodálta a közönség az orgonát, a néhány évvel ezelőtt felújított oltárt és templombelsőt. Az evangélikus gyülekezet a városban 1902-ben kezdett önálló életet, miután elvált a zalaistvándi anyagyülekezettől, és a templom rá néhány évvel készült el. A templom tervét Gerey Ernő budapesti építész készítette, a kivitelezést pedig a zalaegerszegi, de itáliai származású Morandini Tamás építési vállalkozó gondjaira bízták, aki 1906. március 15-én meg is kezdte a kivitelezést. A harangokat a soproni Seltenhofer cégénél készítették, a nagyobbik 569 kg, míg a kisebbik 295 kg súlyú. Az épület mellett áll a reformáció 500. évfordulója alkalmából emelt Luther Márton szobor, Farkas Ferenc zalaegerszegi szobrászművész alkotása.
Tavaszi napsütés, kellemes séta, sok értékes történet. A program közben megfogalmazódtak további kívánságok, és a látogatók csak úgy sorolták, a következő alkalommal mely témáról hallanának szívesen. Hiába, a kétéves bezártság, a programok hiánya érezhetően megviselte a lelkeket, és a közönség az első szóra jön, érdeklődik, hozzáfűz és csak úgy meséli a személyes, családi történeteket. Egy történésznek pedig igazi kincs, egy valódi gyűjtőmunka az ilyen találkozás.
