Morandini Mária emlékkönyve a Göcseji Múzeum gyűjteményéből

TÁRGY

Szényi Krisztina
2021-12-23 18:00

Emlékkönyve szinte mindenkinek volt. Nagy becsben tartottuk, hónapokon át osztálytársaktól barátokig járt, és olykor a tanárok is írtak bele bölcs gondolatokat, kedves útravalókat. Izgultunk, vajon milyen rajz fogad majd minket, melyik versidézetet olvashatjuk a könyvecske lapjain. A papír sarkán lévő fül mögött, amire a TITOK szót írták, legtöbbször a következő mondóka állt: „Te kis piszok, nem látod, hogy titok?” vagy „2x2=4, jó feleség légy!” Nos igen, a boldog békeidőkben azért ilyen tettekre - hogy a lap sarkát meggyűrjék - nem vetemedtek.

 

Emlékkönyvvel több mint száz éve is rendelkezett szinte minden fiatal lány, erről tesz tanúbizonyságot az a tárgy, ami a Göcseji Múzeum történeti gyűjteményében található. Különösen szép, szecessziós díszítése van Morandini Mária bársonyborítású emlékkönyvének. Mária, akit mindenki csak Mariskának szólított, Morandini Tamás zalaegerszegi építész és Weber Mária elsőszülött lánya. 1897-ben született. A kitűnő tanuló diáklány a veszprémi Angolkisasszonyok Intézetében szerzett tanítói diplomát, majd a fővárosi Erzsébet Nőiskolában tanári képestést. Budapesten kezdett dolgozni, majd 1924-ben eljegyezte őt régi ismerőse, dr. Schlemmer József, aki szintén zalaegerszegi születésű ifjú volt, és a fővárosban a II. számú belklinikán orvosként dolgozott. Házasságkötésüket követően hazaköltöztek Zalaegerszegre, ahol az ifjú férj elismert kórházi és magánorvos lett, Mária pedig háztartásbeliként a hátteret biztosította a családnak.

 

A 34 aranyozott élű lapot forgatva gyönyörű alkotások és szinte kalligrafikus írások láthatók a könyvben. A barátok, családtagok és iskolatársak bejegyzései és rajzai 1909-1914 közötti években kerültek a lapokra.

 

 

A család jóbarátja, a hihetetlenül magas, 194 cm-re nyúlt Hantke Emil tisztviselő 1910-ben a következő kedves sorokat írta Mariska naplójába:

„Az én Drága kis Mariskámnak!
Gyermek képzeletet sző szebb álmokat
Ifjú szívnek ábránd boldogságit ad.
Óvd meg a valótól lelked álmait
Lelket szennyez az, mit a való tanít.
Álmodj! Legyen álmod ragyogó tavasz
Hol a napsugár is virágot fakaszt.
Illatos, ábrándos, rejtett kis berek
Hova be nem látnak a rossz emberek
S ha sokára egyszer, -mert jő a pillanat
Hogy szétfosztja álmod a tapasztalat
Gyermek álmaidról megemlékezel
Meglásd ujra gyermek és boldog leszel.”

 

Veszprémben, Mariska egyik barátnője 1912-ben Deák Ferenc sorait idézte: „Két hatalmas érzést olta szívedbe a természet: az igazságot és a szeretetet; ezek legyenek vezércsillagaid az életnek pályáján, ha ezeket követed, érjen bárminő sors, erkölcsileg sülyedni nem fogsz.”

 

Morandini lányok

 

Egy emlékkönyvbe betűzött levél is olvasható, amit Mariska édesanyja, Morandini Tamásné 1913. december 12-én írt lányának Veszprémbe. Ekkor otthon, Zalaegerszegenmár zajlottak a karácsonyi előkészületek, és Máriának is szántak néhány feladatot odahaza:

„Kedves Mariskám! Örömmel értesültünk, hogy 22-én érkezel haza, már alig várunk kedves kis leányom. Csak pontosan írd meg, melyik vonattal érkezel, hogy várhassunk az állomáson. Jövő héten teljesen végzünk a nagytakarítással. A tánciskola is már vége felé jár.… A tangót is tanulják, mindenki kíváncsian várta, milyen is lesz a tangó, és mondhatom, hogy igen kedves, szép tánc. A karácsonyfa egyleti mulatságon is bemutatja 6 pár a tangót…. A karácsony-egyleti kiosztáson lesz pásztorjáték Horváth tanító bácsi tanítja be a gyerekeket. Az apát úr is el fog jönni az ünnepélyre…. Varga néni már szólt, hogy te is feltétlen segédkezzél a kiosztásnál. A karácsonyfánkat mai délelőtt elkészítjük, hogy délután pontosan elmehessünk. A kicsinyek már most örülnek a karácsonyfa díszítésnek. Valami kis ajándékot is kell vennem, de nem tudom, mi legyen az.”

 

Az alábbi sorokat olvasva, az ember rácsodálkozik, hogy több mint száz évvel ezelőtt hasonlóan a maihoz, temérdek munka várta a nőket, a családanyákat. Tánc- és a karácsonyi műsor próbái, a gyerekek elkísérése a programokra, a finomságok elkészítése, a fenyőfa díszítése, az ajándékok beszerzése, a karitatív munkák. Milyen különös, hogy a várakozás, az adventi ünnepre való felkészülés valahol ugyanolyan volt, a szívek megteltek szeretettel, segítő szándékkal, és egy anya ugyanolyan szeretettel várta haza gyermekét a távoli iskolából, ahogy ezt ma is tesszük.


Morandini Mária emlékkönyve ezt így meséli…

 

 

emlékezet, múzeumpedagógia, tárgy
2021-12-01 07:00
helytörténet, látogató, múzeumtörténet, néprajz
2019-05-15 09:00
emlékezet, fénykép, gyűjtemény, tárgy
2021-02-19 07:00