A padlásra felkerülő holmikról egy idő után megfeledkezünk. De van idő, amikor egy nagytakarítás, vagy csak a kaland kedvéért felmerészkedünk körülnézni. De alkalom lehet az is, ha ingatlantulajdonos-cserére kerül a sor, és az új lakó felfedezi új háza minden zegzugát. Ez történt Babosdöbrétén, a valamivel több mint 500 lelket számláló kis településen. Babosdöbréte: még a neve is meseszerű.
Történt nem is olyan régen, hogy az új háztulajdonosok körbenéztek a padláson az ódon gerendák között, és érdekes albumra lettek figyelmesek. Egy meglehetősen rossz állapotú, borító nélküli 70 oldalas kötetet találtak, amiben 27 gyönyörű kézzel festett oldalt pillantottak meg rovarok, növények, állatok és különleges viseletű emberek ábráival. A belső borítón német nyelvű cím állt: Bromme, Traugott: Systematischer Atlas der Naturgeschichte für Schule und Haus. Verlag: Stuttgart Engelhorn, 1861. Magyarul valahogy így szól, hogy Traugott, Bromme: Természettudományi atlasz iskolai és otthoni használatra. Engelhorn Kiadó, Stuttgart. 1861.
A szerző, Traugott Bromme neves német útleíró volt, aki az 1800-as évek első harmadában, rengeteget utazott. Járt az Amerikai Egyesült Államokban, bejárta Texast, majd Mexikó tájait, hajóorvosként egy kolumbiai hajóval eljutott Nyugat-Indiákra, fogolyként pedig Haitin töltött egy évet. Ez kiváló alkalom volt, hogy bejárja a szigetet. Kalandos útjai után visszatért Németországba, könyvet írt és jelentetett meg utazásairól, kézikönyveket adott ki Észak-, Közép- és Dél-Amerikáról. Leírt minden tapasztalatát és élményét, hogy a 19. században tömegesen Amerikába vándorló honfitársainak segíteni tudjon az eligazodásban. Útikönyvei, térképei nagy sikert arattak a németek körében, számos kiadást megértek.
De hogy hogyan került egy példány ebből a nagyszerű természethistóriai műből egy babosdöbrétei ház padlására, arról nincs elképzelésünk. Mivel konkrét bizonyítékaink nincsnek, csak sejteni lehet, hogy a faluban élő földbirtokos családé, a Skublics famíliáé lehetett. Az új tulajdonos a gyönyörű természettudományos kötetet a Göcseji Múzeumnak ajándékozta, s restaurálás után a múzeum történeti gyűjteményébe került, ahol most is féltve őrizzük.
