A Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása annak az 1990-es években indult művészgenerációnak a gondolkodásmódját járja körül, amely a rendszerváltozás utáni évtized gazdasági és kulturális nyitottságát felszabadító élményként élte meg. Ebben az elektronikus zenék forradalmasító szemlélete, a DJ-kultúra és a partik világa meghatározó inspirációt jelentett, ami a művek vizualitásában, a bennük felvetett kérdésekben is megjelent. A tárlat ezen a képi kultúrán, a flyerek és lemezborítók világán, az irányt mutató elektronikus zenéken keresztül negyed évszázados visszautazásra invitál az időben. A kiállítás, több mint félszáz alkotó mintegy 150 művén keresztül, a különböző médiumok – festészet, objekt, fotó, print, videó és a számítógép-alapú művészet – kilencvenes évekbeli alakulását mutatja be.
A nyolcvanas évek végének nemzetközi és hazai történései elhozták a negyvenéves kommunista egypártrendszer és ezzel együtt a központilag irányított cenzúra megszűnését s egy új, szabad és demokratikus politikai rendszer kialakulását. A rendszerváltozás meghatározta a kilencvenes évek újszerű, sokoldalú hatások alapján formálódó művészetének kibontakozását is. A hagyományos médiumok mellett az új képi eszközök, a képszerkesztő programok és a számítógép kínálta lehetőségek egy egész generáció számára az önmeghatározás új formáit jelentették.
A tematikus tárlat öt fő szekciója olyan témaköröket mutat be, melyek ma is releváns kérdéseket vetnek fel. A kiállítás első, Előzmények című bevezető része olyan alkotásokat mutat be, melyek előhírnökei a kilencvenes évek új szemléletének.
A Szöveg/jel/jelentés szekcióban olyan műveket láthat a közönség, melyek a kép és szöveg viszonyával, a kép leírhatóságának vagy önálló egzisztenciájának elméleti problémájával, a textualitás kérdésével foglalkoznak, ami megjelent a művek karakterében is. A képszerű, jelentéssel bíró formák a művészek számára szintén elemzés tárgyát képezték; gyakran használtak olyan szimbólumokat, melyeket saját maguk alkottak, vagy melyek eredeti jelentését módosították. Az időszakban megjelenő hiánypótló művészetelméleti szövegfordítások, valamint a városokat ellepő reklámokszlogenjei, logói is hatást gyakoroltak az alkotókra.
Braun András: Szöveges feladat, 1998
olaj, papír, vászon, 180 × 260 cm
acb Galéria, Budapest
Az 1990-es évekre érezhetővé vált, hogy az emberi tevékenység aktívan befolyásolja bolygónk klímáját és ökoszisztémáját. A szaklapokban, majd a tömegmédiában is egyre gyakoribb témává vált a Föld eltartóképessége, az erőforrások végessége, a klímaváltozás hatásai, az ember és természet viszonya egy olyan korban, ahol a tudományos fejlődés határtalannak tűnt.
A kiállítás harmadik, Ökofuturizmus című szekciójában látható művek különböző ökológiai kérdések felmutatásával reflektálnak az ember által alakított környezet problémáira. A természeti tematika, a természettudatos beállítódás a művészetben (ha nem is a mainstream vonulatban) több kiállításban megjelent a kilencvenes évek során.
Gyenis Tibor: A kertészek tovább élnek, 1999
C-print, MDF-lap, 50 × 60 cm
Paksi Városi Múzeum
A tárlat negyedik, Test/identitás nevet viselő szekciójában a kilencvenes években megjelenő újfajta viszonyulás rajzolódik ki a testhez és az identitáshoz. Az új szemlélet kialakulásához nagyban hozzájárultak a rendszerváltás után megjelenő társadalmi, gazdasági és kulturális jelenségek. A kapitalizmus és a globalizálódó piac termékei, illetve a tudomány legújabb eredményei a test felett gyakorolt nagyobb kontroll, illetve egy folyamatosan szépíthető, javítható test lehetőségét ígérték. A rendszerváltást követően a nyugati feminista teóriák a kilencvenes években egyszerre érkeztek az országba, aminek nyomán a társadalmi nemek kérdését is tematizáló művek születtek.
Számos alkotónak megváltozott a művészi önmeghatározáshoz való viszonya is. A korábbi heroikus művészkép lazult; foglalkoztak munkák alkotói szerepekkel, jellemző volt a csoportként vagy művészpárosként való alkotás, illetve többen használtak művészneveket vagy bújtak alteregók mögé, ami az időszakban kibontakozó DJ-kultúrával is összefüggésbe hozható.
Eperjesi Ágnes: Szorgos kezek 017/IV., 2000
színes fotó, alumíniumlemez, 100 × 100 cm
a művész tulajdona
A Pop/Remix című szekcióban bemutatott művek a vizuális kultúra kilencvenes években végbement átalakulására reflektálnak. Az új, technológiai korszak érzetét adó digitális eszközök meghatározta képi és hangzásvilág kihatott a divatra, a sci-fi filmekre, a komputerjátékokra, a grafikai designra és a zenére egyaránt. Az elektronikus zene ekkori térnyerése és eszköztára inspiratívan hatott a művészekre. A DJ-kultúrában már a nyolcvanas években megjelenő fogalmak a képzőművészek számára új értelmet nyertek: a remix, a sample vagy a mix olyan új módszerek, amelyek alkalmazhatók voltak a képről való gondolkodás kiterjesztésére.
Ravasz András: Relax, 1998
1/3 komputerprint, lightbox, 92 × 130 × 10 cm
Irokéz Gyűjtemény, Szombathely
A kiállítás utolsó, Valóság/illúzió című szekciójában kiállított művek e két fogalom viszonyával és mibenlétével foglalkoznak. Ez a művészettörténet kezdeteitől alapvető kérdés a kilencvenes években új lendületet vett: a valóság mibenléte, megkérdőjeleződése gyakran felmerült elméleti írásokban, valamint a popkultúrában is. A digitálisan előállított képek, a számítógépes szerkesztettség vagy annak látszata, valamint az internet és az új kommunikációs módok témát szolgáltattak a művészeknek mind elméleti, mind formai értelemben. Ezzel párhuzamosan a kilencvenes évek második felére az egzisztenciális és szociális problémák megjelenése igényt teremtett a mindennapok realitásának ábrázolására is, mely törekvés gyakran éles ellentétben állt az évtized eleji euforikus álom ígéreteivel.
Németh Hajnal: Házilag őrzött révület I., 1997
színes fotó, alumíniumlemez, 60 × 60 cm
Irokéz Gyűjtemény, Szombathely
Komoróczky Tamás: Komyofej, 1997
C-print, papír, 12 db, 4 db: 506 × 609mm, 8 db: 150 × 210mm
Paksi Városi Múzeum
A műalkotásokat a korszakban Magyarországon nagy hatást gyakorló külföldi alkotók, Muntean/Rosenblum, Pipilotti Rist, Cindy Sherman, Andreas Gursky és az akkor Budapesten filmet forgató Matthew Barney egy-egy művével helyezi a kiállítás nemzetközi kontextusba.
Az izgalmas és a mai napig újszerűnek ható képi világot megjelenítő műalkotásokat látványos, több zenehallgatási, videós és edukációs ponttal kiegészített enteriőrben láthatja a közönség.
A kiállítás kurátorai: Harangozó Katalin, Major Sára, Petrányi Zsolt, Tarr Linda Alexandra
Kiállító művészek:
Ádám Zoltán, Andreas Gursky, Bakos Gábor, Matthew Barney, Benczúr Emese, Beöthy Balázs, Braun András, Csáky Marianne, Csontó Lajos, Csörgő Attila, EIKE, El-Hassan Róza, Eperjesi Ágnes, Erdélyi Gábor, Erhardt Miklós, Farkas Gábor, Ferenczi Róbert, Gál András, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, Győrffy László, Hajdú Kinga, Dominic Hislop, Imre Mariann, iski Kocsis Tibor, Július Gyula, Kicsiny Balázs, Király András, KIS VARSÓ, Komoróczky Tamás, Koronczi Endre, Kósa János, Köves Éva, Kupcsik Adrián, Lakner Antal, Muntean/Rosenblum, Nagy Kriszta, Nemes Csaba, Németh Hajnal, Pacsika Rudolf, Ravasz András, Pipilotti Rist, Cindy Sherman, Sugár János, Szabó Dezső, Szacsva y Pál, Szarka Péter, Szegedy-Maszák Zoltán, Szigeti András, Szil(i) István, Szűcs Attila, Uglár Csaba, Uray-Szépfalvi Ágnes, Vákuum TV, Varga Ferenc, Várnai Gyula, Vécsei Júlia, Veress Zsolt, Wéber Imre,Wechter Ákos
Előzmények:
Bachman Gábor, Beke László, Birkás Ákos, Bódy Gábor, Erdély Miklós, Jovánovics György, Károlyi Zsigmond, Körösényi Tamás, Maurer Dóra, Rajk László, Soós György, Szentjóby Tamás
A TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989–2001) című tárlat 2024. február 11-ig látogatható.
Borítókép:
Komoróczky Tamás: Addikció, 1997
papír, inkjet print, kollázs, farostlemez, 120 × 199 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
