Első alkalommal találkozhat a magyar közönség Pierre-Auguste Renoir műveivel átfogó, reprezentatív kiállításon a Szépművészeti Múzeum tárlatán. A francia mester alakábrázolását a középpontba állító, január elejéig látható, nagyszabású tárlat a festő mintegy hetven alkotását vonultatja fel. A párizsi Musée d’Orsay-vel és a Musée de l’Orangerie-vel együttműködésben megvalósult kiállításra több mint húsz közgyűjteményéből kölcsönzött műtárgyakat a Szépművészeti Múzeum.
Bár Renoirt (1841–1919) az egyik leghíresebb impresszionista festőként tartják számon, hat évtizedet felölelő, az 1860-as évek elejétől egészen 1919-ben bekövetkezett haláláig kibontakozó, gazdag és sokszínű életművének jelentős része nem szorítható be a mozgalom keretei közé. Fiatal, kezdő művészként egyike volt az új – a pillanatnyi benyomások, változó fény- és színhatások rögzítésére irányuló, a festői spontaneitást hirdető – stílus megteremtőinek. 1881-es, sorsdöntő olaszországi útját követően azonban elfordult az impresszionizmus megközelítésétől és célkitűzéseitől.
A szilárdabb, állandóbb kifejezési formát kereső festő nagy elődeihez, Raffaellóhoz, majd a francia rokokó mestereihez, Jean-Antoine Watteau-hoz, Jean-Honoré Fragonard-hoz, François Boucher-hez, végül Tizianóhoz és Peter Paul Rubenshez fordult útmutatásért. Évtizedeken át intenzív párbeszédet folytatott példaképeivel, új, modern hagyományt teremtve. Renoir még élete végén, a 20. század első évtizedeiben is kísérletező és megújulásra képes alkotó tudott maradni, aki páratlan festőiségével, lenyűgöző termékenységével, példaértékű kitartásával a következő generáció nagy alakjait, Pablo Picassót és Henri Matisse-t is inspirálta.
„Figurális festő vagyok” – hangoztatta Pierre-Auguste Renoir, arra utalva, hogy mindig az embert állította művészetének középpontjába. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes interakciókat, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjain a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte. Képeit barátok, festőtársak, műkedvelők, családtagok népesítik be, akik így egy élettel teli, gondtalan, harmonikus világ részévé válnak.
Pierre-Auguste Renoir: Tanulmány. Torzó, napfényhatás / Study. Torso, Sunlight Effect, 1876
Olaj, vászon / Oil on canvas
Párizs / Paris, Musée d’Orsay
© R M N - Grand Palais (Musée d’ Orsay) / Adrien Didierjean
A kiállítás festményeken, grafikákon, szobrokon keresztül vizsgálja Renoir viszonyát a művészetét inspiráló modellekhez.
A tárlaton rajzok, grafikák, szobrok mellett mintegy negyven festményt láthat a közönség, köztük olyan főműveket, mint például A hinta, a Vidéki tánc vagy a Claude Renoir bohócjelmezben című alkotások. A festőnek szentelt első magyarországi kiállítás–amelyen a Szépművészetiben őrzött csaknem harminc Renoir-alkotás is kiemelt szerepet kap–kronológiai és tematikus elrendezésben ismerteti a művész fejlődését.
A párizsi Musée d’Orsay-vel és a Musée de l’Orangerie-vel együttműködésben megvalósult kiállításra 27 mű érkezett a két párizsi múzeumból, de kiemelkedő jelentőségű alkotások érkeznek a tárlatra további csaknem húsz jeles európai közgyűjteményből, többek között a párizsi Petit Palais-ből és a Musée National Picassóból, a madridi Museo Nacional Thyssen-Bornemiszából, vagy a bécsi Belvedere-ből.
A kiállított portrékon keresztül bemutatjuk, hogyan változott Renoir megközelítése modelljeinek státuszától és szerepeitől függően (családtagok, barátok és megrendelők). A kiállítás a Párizsban és külvárosaiban divatos szabadidős tevékenységek iránti érdeklődését is feltérképezi (Modern élet). Ez a szekció alkalmat ad arra is, hogy bemutassuk, hogyan modernizálta Renoir a 18. századi fête galante, a „gáláns ünnepségek” témáját. A tárlaton a Fiatal lányok zongoránál című alkotás különböző változatain figyelhetjük meg, hogyan ábrázolta Renoir modelljeit enteriőrben; az otthon, az intimitás témáját családi portréin is felfedezhetjük.
A kiállítás következő szekciója Renoir aktjaira fókuszál. Az 1869 és 1919 között festett alkotásokon figyelemmel kísérhetjük Renoir törekvését arra, hogy modelljét tájképbe helyezze, valamint végigkövethetjük, hogy az alakokon megjelenő fény-árnyék játékának impresszionista megjelenítésétől hogyan jutott el egy művészileg egységesebb megközelítéshez.
fotó: MTI/Hegedüs Róbert
A tárlaton külön szekcióban találkozhatnak a látogatók a francia mester utolsó remekművével, az 1919-ben született Fürdőzők című alkotással. A tárlat zárásaként néhány vitrin felidézi az egykor magyar magángyűjteményekben lévő Renoir-műveket, majd arra is kitér, hogy a 20. század elején mely alkotásokkal találkozott a magyar közönség. Végül egy filmrészlet is segít megeleveníteni az idős Renoir alakját.
A válogatás a festő és modelljei kapcsolatát is vizsgálja. Renoir nemcsak megfigyelte, de újra is alkotta a modellek vonásait, arckifejezéseit, és hétköznapi helyzetekben ábrázolta őket, így nem csupán művészi ideált kívánt teremteni, hanem életideált is, melyben szerencsésen találkozik egyéni boldogság és társadalmi harmónia.
A január elejéig látható tárlaton most első alkalommal kerül együttes kiállításra Renoir Fekvő női akt (Gabrielle) című alkotásának mindhárom, 1903 és 1907 között készült változata, melyek közül az elsőként megfestettremekmű 2019-ben, egy gyűjteménytörténeti jelentőségű vásárlás révén került a Szépművészeti Múzeum tulajdonába.
A kiállítás kurátorai: Cécile Girardeau, a Musée de l’Orangerie művészettörténésze, Kovács Anna Zsófia, a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni nemzetközi gyűjteményének vezetője és Paul Perrin, a Musée d’Orsay gyűjteményi igazgatója.
A Renoir - A festő és modelljei című tárlat 2024. január 7-ig tekinthető meg.
A kiállítás a Szépművészeti Múzeum szervezésében valósult meg, a párizsi Musée d’Orsay és a Musée de l’Orangerie kivételes kölcsönzéseinek köszönhetően.
Főtámogató: Gránit Bank | Kiemelt támogatók: MVM, Renault
Együttműködő partner: Air France | A kiállítás hotelpartnere: Ritz-Carlton Budapest
Borítókép forrása: MTI/Hegedüs Róbert
