A Magyar Nemzeti Galéria Ismeretlen ismerős címmel nyitotta meg új időszaki kiállítását, amely Vaszary János 70 művét mutatja be az érdeklődők számára. A művek között 24, eddig teljesen ismeretlen alkotással is találkozhatnak a látogatók. A kiállításról most Váradi Patrícia szubjektív beszámolójában olvashatnak.
Csónakosok a tengerparton
A Magyar Nemzeti Galéria kiállítótereiben nem először találkozhatunk a Vaszary hagyatékkal, hiszen képein keresztül 1961-ben és 2007-ben is betekintést nyerhettek az akkori múzeum látogatók a művész életébe.
Az idei kiállítás Vaszary János elveszettnek hitt művei köré szerveződik, amiket 2016-ban találtak meg a Magyar Nemzeti Galéria munkatársai a műtárgyanyag számbavétele alkalmával. Senki nem gondolta volna, hogy a Galéria raktárában megtalálható falnak fordított, kicsi szekrény kincseket rejt magában. Az előkerült vászontekercsek Vaszary olajfestményeit tartalmazták.
,,Meglepődésünkre két szennyezett vászontekercset találtunk, amelyeket pecséttel lezárt spárgával kötöttek át. Kézzel írt, halvány VASZARY felirat volt olvasható a vásznakon.”
A látogató, amint belép Vaszary "világába", rögtön szemben találja magát a művésszel. Önarcképe komolyan és szigorúan tekint az ajtóban álló új vendégre, sötét szemeit a miénkbe fúrja, ezzel olyan hangulatot teremtve, mintha valami fontos, eddig még soha nem látott dologban lenne részünk. Ellentmondást nem tűrő pillantása azonban távolságtartásra kényszerít minket. Egyszerre megmagyarázhatatlan, félelmetes, rejtélyes, előkelő és közönyös.
,,Tiszta, nyílt, de acélos tekintete mintha mindig a lényeget fürkészné a felszín látszat-takarója mögött.”
Fiatalkori önarckép
Miután szembenéztünk a festővel, a raktár-festmények történetébe nyerhetünk betekintést. Majd a folyosóra lépve Vaszary korai világába érkezünk: naturalista és realista, pályakezdő képeivel találkozunk, amelyet tartózkodás és pontosság jellemez.
Virágáruslány, 1888 Agarászat
A korai képeit bemutató folyosó végén kezdeti éveinek jellegzetességeit írja le a falszöveg, utalva arra, hogy a művész már akkor hatalmas tehetséggel rendelkezett. Vaszary korának művészei, kritikusai és művészettörténészei is elismerték rátermettségét. Nemcsak festőként, hanem tanárként is tevékenykedett. A Müncheni Akadémia (Akademie der Bildenden Künste München) növendéke volt, de fejlődését a Hollósy-kör befolyásolta. Később Párizsban tanult, ami festészetére is hatást gyakorolt, művészetében megjelennek a párizsi stílusirányzatok.
Amennyiben nem a folyosót választjuk utunk folytatásaként, akkor egy kis terembe érkezünk, ahol az itáliai élettel, vidámsággal, színekkel szemben a halál formái, a mélabú és a sötétség jelennek meg. A kettősség határán az ember áll.
Ez az ellentét: élet és halál, világosság és sötétség, múzsák és tragédiák, a világ összetett hulláma, az élet kiszámíthatatlansága, a bizonytalanság kíséri végig az érdeklődőt a kiállításon. Egymással szemben álló falak, boldogság, nyugalom, hevesség és harag. Gergely Mariann kurátori koncepciójának értrelmében két ellentétes érzés, öröm és bánat áll szemben egymással.
Labdázók a tengerparton A megfeszített Jézus
Hatalmas térbe lépünk át, amelynek középpontjában Vaszary János egész alakos önmaga áll, merev tekintetével figyelve minket, ahogy szemrevételezzük alkotásait. Középen székek vannak egy sorban elhelyezve, de minden második az ellentétes irányba néz. Míg valaki a színes akt festményeket, csendéletet, a pezsgő Duna-korzó életet, a túlcsordult boldogságot és jó kedvet szemléli, addig a mellette ülő a sötétséggel, szomorúsággal, a háború gyötrelmeivel, gyűlölettel néz szembe, perifériából láthatja társa arcát is. Tehát azt is látjuk, amit tulajdonképpen nem nézünk. Ez utalhat arra is, hogy a Vaszary képek mindeddig a szemünk előtt voltak, de mégsem láttuk őket.
Ez a kettősség jellemzi Vaszary életét is: hevesség, nyugodtság, vékony és vastag ecsetvonások, erős stílusváltások. Végigtekintve a kiállításon látjuk, ahogy a pályakezdő alkotásai átcsapnak a sokkal expresszívebb, reménytelenséget sugárzó festményekbe, majd ezeket felváltják a színesebb ejszakai pezsgő életet ábrázoló városi és Duna-korzó képek.
A falak lépcsőzetesen vannak elhelyezve, fehér falakon a festmények vannak, a szürke oldalakon pedig a falszövegek segítségével ismerkedhetünk meg a festő életével, a művek ábrázolásának részleteivel.
Kifelé haladva újabb különös dologba botlunk. Két festmény, szembe egymással: Akt kertben zöld kerítés előtt és Kereszténység című mű. Az ellentétben azonban hasonlóság is felfedezhető, az egyik egy meztelen nőt a kertben, a másik pedig a halott Krisztust ábrázolja. Mind a kettő középpontjában a fekvő test, hasonló pozícióban van megfestve. Azonban, míg az egyiken a virágok, kert, természet, derű, önfeledtség érzéki hangulatot teremtenek, addig a másik inkább szomorúságot, az erkölcs vesztését jeleníti meg.
Akt kertben zöld kerítés előtt
Kereszténység
Vaszary rendkívüli műveinek hatását nehezen felejthetjük el. A tárlat egy hatalmas labirintus az érzelmek és stílusirányzatok mezején. A kiállítás különös és megmagyarázhatatlan érzést hagy az emberben, hiszen a művész eddig soha nem látott alkotásait láthatjuk odabent. Valami újjal és rendkívülivel, színessel, fekete-fehérrel, boldogsággal, szomorúsággal, rengeteg érzéssel és élménnyel gazdagodik a látogató. Ha még utoljára visszatekintünk az ajtóból ismét azzal a mélyreható pillantással találkozunk, ami, mintha azt üzenné, hogy egy titok részesei lettünk azzal, hogy átléptük a küszöböt és betekintést nyerhettünk a soha nem reprodukált művei közé.
Kurátor: Gergely Mariann művészettörténész
A kiállítás 2023. január 15-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galéria C épületében.
A fotók forrása:
Váradi Patrícia
