125 éve halt meg Barabás Miklós, a 19. századi magyar képzőművészet egyik meghatározó mestere. Az évforduló alkalmából a Magyar Nemzeti Galéria 125 művet mutat be a Barabás Miklós. A rajz mestere című kiállításon. A tárlaton néhány ismert festmény mellett elsősorban olyan rajzok és akvarellek láthatók, amelyekkel korábban még nem találkozhatott a közönség.
A kiállítás átfogja a teljes grafikai életművet, így a korai munkák mellett láthatjuk majd Barabás itáliai képeit (köztük a Velence alkonyatkor című különleges remekművet), az 1840-es években a pályafutása csúcsára érő művész akvarelljeit, a korabeli fürdőéletet bemutató grafikáit, litografált arcképeinek sorozatát, s a késői Barabás néhány alkotását.
Barabás Miklós (1810–1898) a 19. század első felében kialakuló nemzeti festészet egyik legfőbb képviselője. Munkássága szinte az egész századra kiterjedt, de elsősorban a reformkori Pesten bontakozott ki. Festőként kortársairól készült több ezer portréjával vált ismertté, emellett zsánerképeivel is nagy sikereket aratott. Grafikusként, rajzolóként pályafutása jóval sokrétűbbnek mutatja Barabást: ifjúkori utazásainak nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű akvarelljeit követően szinte minden műfajban készített rajzokat és vízfestményeket. A sokszorosítás akkor újnak számító műfajában, a litográfiában is maradandót alkotott, a század negyvenes–ötvenes éveiben kortársairól készített kőrajzai arcképcsarnokként elevenítik fel a reformkor politikai és kulturális közéletét.
A tárlat különlegessége, hogy a festőként, elsősorban arcképfestőként ismert Barabás gazdag életművének részleteit ezúttal olyan grafikai műfajokon keresztül ismerheti meg a közönség, mint az akvarell, a rajz vagy a litográfia.
Velence alkonyatkor, 1834
papír , akvarell
lapméret: 136 × 183 mm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A háborgó tenger, háttérben a Vezúvval, 1837
papír, akvarell, ceruza
lapméret: 149 × 215 mm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Selyemfezes hölgy (Nő csíkos ruhában), 1844
papír, akvarell, ceruza, tus, fedőfehér
lapméret: 262 × 203 mm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A kiállítás tematikus és részben kronologikus egységeken keresztül kíséri végig az életpályát a gyermek- és fiatalkori rajzi próbálkozásoktól kezdve az öregkori vízfestményekig. A pályakezdést követően különösen lényeges Barabás 1834–1835 közötti itáliai tanulmányútja, amelynek során a kor legmodernebb művészi alkotómódszerei közé tartozó akvarellfestészet jeles képviselőjétől, William Leighton Leitch skót festőtől átvette a friss látásmódot és elsajátította a technikát, amelyet aztán egész művészi pályafutása során alkalmazni tudott. A fekete szín mellőzésével könnyed, virtuóz tájképeket készített nemcsak itáliai, hanem magyar tájakról is, amelyek szintén megjelennek a kiállításban. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből összevetésképpen a skót művész és más angol akvarellezők munkái láthatók.
Barabás Miklós a reformkorban a nemzeti festészet kibontakozásának első számú képviselője volt. A kiállítás nagy egységet szentel a festő portréművészetének. Barabás változatos technikákkal örökítette meg a közélet legfontosabb szereplőit, irodalmárokat, művészeket, politikusokat, vagy épp a közönség kedvenceinek számító színészeket, muzsikusokat. Ebben a szekcióban láthatjuk a Petőfiről készült kevés egykorú arckép közül is az egyiket.
Petőfi Sándor mellképe, 1860
tus, ecset, papír, 160 × 102 mm
BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, Budapest
Enyelgés, 1841
olaj, vászon, 106,5 × 85 cm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Barabás sokoldalúságáról tanúskodik, hogy korabeli divatrajzai, sajtóillusztrációi, karikatúrái és csoportos életképei is tulajdonképpen műfajteremtőnek tekinthetők. Számos zsánerjelenetet komponált korabeli szövegekhez, előfordult az is, hogy az ő rajza ihletett szerzőket költemények megírására. Nemcsak a Magyarországon megjelenő sajtótermékek számára dolgozott, hanem külföldi lapoknak – korabeli szóhasználattal: almanachoknak – is. A korszak nagy eseményeinek krónikása is volt, a mindennapi élet történésein kívül olyan történelmi eseményekről is tudósított, mint a Lánchíd alapkőletétele, majd az építkezés maga vált pesti látképeinek főszereplőjévé. Külön tematikus egység foglalkozik pesti vedutáival, amelyek mellett a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből Rudolf von Alt által ugyanabban az időszakban készített pesti látképek láthatók, így kiváló alkalom nyílik a két művész komponálási módszereinek összehasonlítására, illetve a reformkori Pest és Buda látképeinek böngészésére.
Barabás gyakran különböző fürdőhelyeken keresett kikapcsolódást; első alkalommal 1839-ben járt ilyen kúrán, élményeiről, benyomásairól, a helyszínről rajzsorozatot készített, amelyet a kiállításban külön egységben mutatunk be. Lebilincselően érdekes tanulmányozni, hogy a mai spa-kultúrához képest milyenek voltak a gyógyulás, pihenés különböző módozatai.
Gräfenberg alakokkal (Gräfenberg környéke), 1839
papír, akvarell , ceruza
lapméret: 262 × 360 mm
Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A kiállítás érdekessége, hogy a rajzok, akvarellek közül néhány egészen nagy méretben, illetve nagyító segítségével is tanulmányozható lesz.
A tárlaton főként a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott alkotásokat láthat a közönség, de a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár kollekciójából is szerepelnek olyan művek, amelyek korábban még nem voltak kiállítva. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött osztrák, német és angol művészek munkáiból izgalmas párhuzamok állíthatók Barabás művei mellé, amelyek új kontextust teremtenek a magyar művész grafikáinak.
A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya és Dsupin Luca művészettörténészek
A tárlat 2024. január 14-ig látogatható!
Borítókép:
Művész a tengerparton/Önarckép (részlet), 1834
papír, akvarell
lapméret: 230 × 310 mm
Szépművészeti Múzeum –Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
