November 10-én és 11-én tartották a Társasjátékok Ünnepét a Lurdy Házban. Mivel a játékelemek felhasználásban, motivációs erejükben rengeteg lehetőséget látok több területen is, nem csak szórakozás céljából látogattam ki, hanem azt vizslattam, hogy mit lehet felhasználni a történelemoktatásban - legyen szó tanóráról, múzeumpedagógiai foglalkozásról, vagy bármi másról.
Úgy tűnik, hogy a társasjáték-ipar még nem fedezte fel ezt a piaci rést, így ha 45 vagy 90 percben, és egy egész osztályban gondolkozol, akkor ez (még) nem a neked szóló poszt. Viszont ha érdekelnek izgalmas és értékes játékok, amikből inspirálódni lehet, akkor mindenképp folytasd az olvasást!
Segít ráhangolódni! Írás közben ezt hallgattam:
A kék pólós játékmesterek általában a fejüket vakarták, amikor arról kérdeztem őket, hogy tudnak-e olyan játékot ajánlani, amit történelemoktatásra is fel lehet használni. Szinte az egyetlen tipp A világ története című társas volt, amit úgy vezettek fel, hogy történelembe bújtatott Rizikó. És valóban: a küzdelmeket egy adott korban, egymás ellen hadakozó népek vívják, akik ott és akkor jelennek meg, ahogy a nagy (töri)könyben meg van írva. A három órás játékidőben nagy vonalakban képet kaphatunk ugyan a történelemről, de a kipróbáláshoz ez az időkeret hosszúnak bizonyult.
Nem értem be ennyivel, az egyes fejlesztő csapatok pultjait járva igyekeztem tudást is átadó játékokat felfedezni. Az első, amit kiszúrtam Fekete történetek - megtörtént esetek névre hallgatott, majd hamarosan követte a Logisztori a reformáció idejéből. A két játék ugyanarra a mechanikára épül: pár mondatból kell megfejteni a teljes történetet, amit csak a játékvezető ismer. Előbbi esetben megtörtént gyilkosságokat kell felderíteni, utóbbiban pedig arra kell választ adni, hogy pl. miért gyűlölték a rendek Brandenbugi Györgyöt? Valójában egy komplex barkobcháról van szó, amit "házilag" is össze lehet állítani - mondjuk egy múzeumi órára.
Ez utóbbi, reformációs játékot a Bibliai Társasjátékok pultján találtam, több más oktató játékkal egyetemben. Ilyen például a Színről színre című játék, amivel egyenesen
kiállítást lehet tervezni. A játékkártyákon bibliai témájú képzőművészeti alkotások vannak, több jellemzővel (pl. korszak, anyag, nyelvterület). A cél, hogy egy "folyosóra" valamilyen szempontból összekapcsolódó lapok kerüljenek - így alakul ki a végül labirintus-szerű szépművészeti kiállítás.
Ha az ember nyakába veszi az amúgy hatalmas területű rendezvényt, és elég szemfüles, akkor kiderül, hogy van azért néhány csapat, akik oktató célzattal is készítenek játékokat. Ilyen például Székely játékok csapata, akik egész játéksorozatot szenteltek a székely szavak, mesterségek, vagy gazdálkodás megismertetésének. Ők gyakran építenek ismert játékokra (Pl. Szókirakó, Activity), megcsavarva az eredeti játékmenetet.
Ki kell emelni a Kard és korona című játékról nevet kapó Kékjáték csapatát is. Már a névadó játék is a magyar történelembe, a kiskirályok korába kalauzolta a játékosokat (jól el is fogyott, már a második kiadás megy), a 60. évfordulóra pedig megjelent a Pesti srácok 1956 című társas. Különösen az 56-os játékban szembetűnő, hogy a játék mennyire hűen követi a valós eseményeket és helyszíneket: archív fotók, valós személyek, megtörtént események adják a játék gerincét, a játékmódtól függő mélységben.
És ha ez nem lenne elég, hosszú, de izgalmas mechanikát, egyedi játéktáblát tettek a játék alá, amiben a résztvevők közösen küzdhetnek a forradalom győzelméért - hacsaknem azt a játékmódot választják, amiben néhány ÁVÓ-s is keveredik közéjük...
Nem mellesleg a játék gyártására a Kickstarter-en keresztül gyűlt össze a pénz, és angol változata is létezik.
A végére maradt személyes kedvencem, a Mátyás - ez akár az általam is fejlesztett Ligák harca című múzeumi stratégiai játék folytatása is lehetne. 1458-at írunk: az ifjú király uralkodik ugyan, de a korona még Bécsben van, és csak borsos áron kerülhet az uralkodó fejére. A cél az ország felépítése, fejlesztése, a pénzből pedig a Szent Korona visszavásárlása. Az amúgy maratoni játékidő lehetőséget ad a kor viszonyainak, szereplőinek a megismerésére, mindeközben pedig nem egymás gyepálásával, hanem kooperatív játékról lévén szó, az ország építésével lehet elfoglalva a négy játékos. A résztvevők különböző szerepeket visznek (nádor, érsek, kapitány stb.), adót szednek be, építkeznek, gazdálkodnak és hadakoznak - hol külföldi támadókkal, hol pedig a fekete halállal. Mivel ez a játék is közel három órán keresztül szórakoztatja a magyar nemesség színe-javát, és a résztvevők létszáma is igen korlátozott, tanórát nem, de egy pazar estét mindenképpen lehet rá építeni.
Ideje mérlegre tenni a Társasjátékok Ünnepét!
Mit tudtunk meg a történelemről?
Azt mindenképpen, hogy kiváló alapanyag. Rengeteg játék kap történelmi narratívát, de a legtöbb esetben ez nem jár ismeretátadási funkcióval. Vannak olyan társasok, ahol az élményt adó és készségfejlesztő funkció mellett megjelenik valamilyen mértékben a tudásépítés is. Napokig lehetne az oktatási célokat is felvállaló játékokkal játszani, legyen szó Mátyás Magyarországáról, székely szókincsről, vagy 1956-ról, de ennek az útnak még az elején járunk. Az oktatók már tanulnak a játékfejlesztőktől, de még kevés társasjátékfejlesztő indult el az oktatás irányába.
