Egy olyan számítógépes játékot szeretnénk bemutatni, amit a művészet és kurátori tudás egy sajátos közvetítőjeként készítettek el alkotói. Játékosai egy galériát építhetnek meg, alakíthatnak ki és rendezhetnek be maguk számára, miközben saját kurátori elképzeléseket, elméleteket dolgozhatnak ki és oszthatnak meg egymással. Az Occupy White Walls (Foglalj el fehér falakat) elnevezésű számítógépes játék mindazokat szeretné bevonni, akik érdeklődnek a kulturális kalandok, tervezés iránt. Érdemes megismerni a játék fejlesztőinek szempontjait, elgondolkodni arról, hogyan gondolkodik egy fejlesztő cég a gyűjtemények, múzeumi terek, galériák világáról.
Fotó: Occupy White Walls
"Jelen pillanatban 3000 festmény van az adatbázisunkban, csodálatos dolgok a XIX. és XX. századból. Ugyanakkor nagy ambícióink vannak, így azt tervezzük, hogy a következő évig több millió műtárgyat tudunk majd online rendelkezésre bocsájtani felhasználóinknak.” - fejtette ki elképzelését Yarden Yaroshevski, a kis londoni StikiPixels elnevezésű játékfejlesztő stúdió alapítója. A fejlesztők azon a véleményen vannak, hogy a művészet tárgyai a világ múzeumi lerakataiba régóta vannak elzárva, ahogyan Yaroshevski a vele készült rádiós interjúban fogalmazott: A legtöbb múzeum gyűjteményének csak 5-10 százalékát állítja ki, a többi a pincében, raktárakban hever. Bár a múzeumok küldetése az lenne, hogy műtárgyakat állítson ki, a gyűjteményi alap sok esetben nem mutatkozik meg elég hatékonyan.”
Látványos építmények
Az Occupy White Walls tervezői épp ezt a - talán téves elképzelésen alapuló - problémát szeretnék orvosolni azáltal, hogy virtuális környezetükben minden felhasználó kialakíthatja és berendezheti saját személyes művészeti galériáját. Két tevékenység áll a játék középpontjában: művészetet lehet szemlélni és galériát építeni. Habár a játék még csak béta-verzióban játszható, a felhasználók már létrehoztak néhány szemlélhető galériát.
A játék érdekessége, hogy lenyűgözően sok építészeti elemből állítható össze saját álom-múzeumunk: falak, ajtók, szőnyegek, ablakok, erkélyek, padlóelemek és fedőelemek, mind másmilyen stílusban, amely összességében egy építészeti tárat tesz ki, amilyet az ember játékokban gyakran láthat.
„Sok dizájner és építész használja a játékot, és megfigyelhetjük, hogy vannak, akik nem helyeznek el egyáltalán műveket, hanem csak a puszta építészeti egységet/építményt/építészeti teljesítményt hagyják érvényesülni”.
Sok amatőr „galériatulajdonost” elvisznek az építészeti lehetőségek, ellentmondva a klasszikus múzeumi white cube elképzelésének. Így néhány galériában a festmények bizánci tapétaminták között függenek, üvegből készült pilléreken állnak, vagy épp arab díszítésű csempén vannak elhelyezve. Ebben mutatkozik meg a legnagyobb kihívás is, amivel valós múzeumépületek építészei is sok esetben szembesülnek: olyan látványos épület megalkotása, amely ugyanakkor mégis hagyja érvényesülni a benne helyet kapó művészetet. Yaroshevski büszke arra, hogy ez csupán a játék egyik kihívását jelenti:
“Sok játékos először azért próbálja ki ezt a lehetőséget, mert szeretnének valami megalkotni, hiszen ez tényleg egy menő építészeti játék. Ugyanakkor végül mégis a művészet miatt maradnak.”
Minden művész megérdemel egy lehetőséget
Saját festménygyűjteménye kialakításakor minden játékos kutathat a játék adatbankjában elhelyezett képek közül. Ugyanakkor nem önkényesen, mivel a játék saját virtuális intelligenciája, D.A.I.S.Y. segít a tartalmak alakításában. Felajánl festményeket, amelyeket játékosok kommentáltak, lájkoltak, vagy olyanokat, amelyeket megvásárolhatunk saját művészeti galériánk számára. D.A.I.S.Y. rövidítése: "Discover Art Intended Specifically for You", azaz "fedezd fel a saját művészeted". A játéktervezők elképzelése szerint, minél többet válogatunk a virtuális galériában, D.A.I.S.Y. annál jobban ráhangolódik személyes ízlésünkre, és olyan ajánlatokat tesz, ami ízlésben és motívumaiban illik kialakított galériánkhoz. Egyfajta Spotify történelmi festményekhez.
Fontos a tervezők számára, hogy a játék a jövőben az aktuális művészetet is tudja szolgálni: “A továbbiakban, szeretnénk egy kicsit nyitni majd, s megengedni, hogy a játékosok saját művészetüket is feltölthessék a játékba. Ebbe nem szeretnénk kurátori módon beleszólni, ezt a feladatot D.A.I.S.Y. veszi majd át. Így tehát, ha valaki például egy nemiszervet ábrázoló festményt tölt fel, a mesterséges intelligencia ezt a képet csak azoknak ajánlja fel, akiknek korábbi elképzeléseik alapján ez releváns lehet. Egyik szlogenünk: Minden művész megérdemel egy lehetőséget.”
A művészeti diskurzus demokratizálódása
A játék kommentszekciójában feltűnő egy egységes hangnem, amely minden festmény és galéria esetében megjelenik: nem csupán a barátságos légkör uralkodik ebben a rendszerben, hanem az a szemlélet mód is, hogy a művészet felszabadult és természetes. Így leírhatja valaki azt, hogy “ez egy nagyszerű kék szín”, bármilyen kultúrtörténeti megnyilatkozás, vagy a múzeumelméletből vett tudományos fogalom alkalmazása nélkül. A játék szeretne ezzel is hozzájárulni a művészeti diskurzus demokratizálódásához.
Yaroshevski elgondolása, aki a múzeumok börtönébe zárt műtárgyakról, művészetről beszél, azon a félreértésen alapulhat, hogy a múzeumokat puszta “kiállítást előállító gépezeteknek” tekinti. Ezzel ellentétben áll nála a kurátori és művészeti munka nagyra értékelése, amely során talán sok esetben épp a félreértés hat megtermékenyítő módon: “Az egyik legfontosabb dolog, amit az ember a művészektől, vagy dizájnerektől tanul, hogy a saját elképzelését az embernek gyakran félreértik. Az egyik poszterünkön, ami kiakasztható virtuális galériánkba, ez áll: Légy félreértve”.
A múzeumi világban dolgozók számára egy más perspektívából nyílik lehetőség értelmezni a tárgyi világot. Talán ezért is érdekes egy ilyen fejlesztésen és a mögötte rejlő elképzelésen, szándékokon keresztül átgondolni a külső szemlélők szempontrendszerét. Izgalmasak lehetnek azok a kutatások, amelyek az ilyen virtuális világot megalkotó játékok felhasználóinak elképzeléseit, megközelítésmódját tárják fel, vagy magát a megalkotott virtuális teret veszik górcső alá.
Forrás: Tobias Nowak júliusi cikke alapján, Deutschlandfunk
