Az amerikai elnöki beiktatás fontos híre volt, hogy a first lady, Dr. Jill Biden Robert S. Duncanson, a Hudson River School tájképfestő iskola egyetlen afrikai-amerikai művészének egy tájképét választotta a Capitolium díszítésére a beiktatás idejére. A festmény címe „Tájkép szivárvánnyal”, 1859-ben készült, és a Smithsonian American Art Museum and the Renwick Gallery gyűjteményében őrzik, innen kölcsönözték a fontos alkalomra. Duncanson művei más közgyűjteményekben is megtalálhatók: például a New York Historical Society-ben kettő, a Metropolitan Museum of Art-ban hat tájképe.
Forrás: News24/Getty Images
Duncanson az első afrikai-amerikai művész volt, aki sikeres karriert épített fel, és nemzetközi hírnévre is szert tett.
1821-ben Fayette-ben (Seneca County, New York) született, apja szabad afrikai-amerikai kereskedő volt, akinek apját Virginiában szabadították fel a rabszolgaság alól, anyja szabad afrikai-amerikai, akinek családját három generációval korábban szabadították fel. Duncanson gyermekkorában Michiganben éltek szüleivel és négy testvérével, s felnőve apja mesterségét folytatta, szobafestő és asztalos lett. Az 1840-es évektől Duncanson vándor portréfestőként kereste kenyerét, majd a nagyvárossá fejlődő, nagyszámú felszabadított afrikai-amerikai közösséggel rendelkező Cincinnati virágzó művészeti közéletében vált egyre elismertebbé. A várost gyakran nevezték ekkor a Nyugat Athénjának.
Duncanson nem részesült hivatalos akadémiai oktatásban, a Cincinnati Művészeti Akadémia nem vette fel származása miatt, ezért metszetek, képek másolásával sajátította el a rajzolás és festés alapjait. Első európai utazása 1853-ban történt. A Hudson River School festői gyakorolták rá a legnagyobb hatást, az ő befolyásukra kezdett el tájképeket festeni. 1851-ben Cincinnati városának egyik leggazdagabb polgára, Nicholas Longworth Belmont Mansion nevű palotája falképeinek elkészítésére kapott megbízást. 1861-ben készült, „A lótuszevők födje” című orientális tájképe vált leghíresebb alkotásává. Ennek keletkezése idején az amerikai sajtó a legjobb nyugati tájképfestőként kezdte emlegetni, egyre több gazdag megrendelőtől kapott megbízást, többen közülük a rabszolgaság eltörlésének hívei voltak.
A tájképek mellett zsánereket is festett: 1853-ban készült Harriet Beecher Stowe Tamás bátya kunyhója című regénye által ihletett festménye. Foglalkozott az új műfajjal, a fotográfiával is – James Presley Ball-lal közösen egy, az afrikai rabszolgakereskedelem történetét feldolgozó hatalmas panorámaképet mutattak be. A polgárháború idején egyfajta önkéntes száműzetésbe vonult, Montréal-ban élt, majd 1865-ben angliai körútra indult.
Duncanson hatása igen jelentős volt a 19. századi amerikai és kanadai festészetre, de európai elismertsége is számottevő volt. Nem véletlen, hogy már 2018-ban a Metropolitan Museum of Art a ”Black History Month” keretében kiemelt figyelmet fordított életműve bemutatására. Ennek akár folytatásaként is tekinthető a mostani döntés, hogy az ő tájképe legyen a 46. amerikai elnök beiktatásának kiemelt műalkotása. A trump-i ízléstől igen távol álló választás jelzi az új utat a művészettörténet más alkotóinak, irányzatainak ismertebbé tétele, egyúttal az amerikai művészet értékeinek – ezen belül az afrikai-amerikai kultúrának – elismerése irányában.
A leadkép adatai: Robert S. Duncanson – A lótuszevők földje. 1861. Olajfestmény, Svéd Királyi Gyűjtemény, Stockholm (forrás: wikipedia)
