Két fiatal alkotónő színes képei fogadják a betérőt egy hónapon át Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A 2022. január 19-én nyílt „Tájidegen” című kiállítás festményei az egykori zsinagóga karzatán tekinthetők meg, azon a helyen, ahol hajdanán a nők a zsidó imaházakban helyet foglalhattak.
A két festőművésznő közös kiállítással indította a 2022. esztendőt, aminek a főcíme tulajdonképpen Gombos Zsófia egyik alkotásának az elnevezése, de Kiss Ágnes Katinka - a zalaegerszegi Göcseji Múzeum egykori munkatársa - is felvállalta e közös névadást. Még akkor is, ha művészetük stílusa eltérő, ellenben mondanivalójukban nagyon is egyező, mert mindketten hasonló módon gondolkodnak. Azt is megtudtuk, hogy egyikőjük színhasználata inspirálóan hat a másik alkotófolyamatára.
Miért éppen a tájidegen kifejezés a kiállítás vezérfonala? Gombos Zsófia a festményein keresztül a falusi tájképet mutatja be. Tájképet, némileg újrafogalmazva. Látunk házat, kerítést, udvart, szerszámot, szobabelsőt, de embert egyet sem. A szemünk viszont valamennyi alkotáson megakad egy olyan ponton, ami a megszokotthoz képest eltérő. Mintha minden egyes alkotáson a kakukktojást keresnénk. Ilyen a falusi udvaron álló rózsaszín szőnyegporoló állvány, vagy a szobában otthagyott műanyag szék és pink papucs. A vidékről alkotott idilli és nosztalgikus kép megtörik bennünk, s bizonyítva látjuk, hogy ma már a falusi lét a régi és a modern (sokszor silány minőségű) tárgyak egy sajátos egyvelege. Ahogy lassan arra sem kapjuk fel a fejünket, hogy a falusi udvaron nem az őshonos almafa vagy ribizlibokor áll, hanem örökzöldek és gyepszőnyeg díszítik a területet.
Mi a tájidegen Kiss Ágnes Katinka absztrakt képein? Az ösvények megjelenése a tájban először meghökkent. Ahogy kavarognak a képeken az intenzív színvilágú utak és vonalak. Hiszen az életünk is kanyargós utak sokasága. De a digitális világban is egyszerre mindenhol jelen szeretnénk lenni, egy időben több helyen, mert nem akarunk semmiből sem kimaradni. Ezek a színes vonalak egyben lehetnek az életünk válaszútjai, esetlegegymás létét keresztező útvonalak, a zsákutcák és persze a spirálok, amik felemelnek vagy éppen egy időre a mélybe taszítanak. Az alkotások készítésének sajátos technikája is egy kicsit idegen, szokatlan. Ugyanis a kép alapja egy klasszikus festmény, amiről egy fotó készül, majd erre számítógépes munkával további rétegek, motívumok kerülnek.
De vajon az a szó, hogy idegen, negatív vagy pozitív töltetű? Ha eszünkbe jut az a kifejezés, hogy idegen nyelv és idegen kultúra, amiből aztán jön a további gondolat, hogy kulturális sokszínűség, máris pozitív kicsengésűvé válik a jelentés.
Mi lenne velünk, ha a művészetek nem hatnának egymásra, ha a színek és formák nem inspirálnának másokat, ha az egyik kultúra nem lenne múzsája a másiknak. Jó dolog erről beszélgetni, véleményt hallgatni, eszmét cserélni. Főleg akkor, ha a kiállításmegnyitón a tér tele van művészetet kedvelő és ideális esetben művészetet értő emberrel.
Borítóképen:
Gombos Zsófia alkotása
