Idén május 18-án, a Múzeumi Világnapon nyílt meg a Szolnoki Galériában a Szolnok ispán öröksége című kiállítás, amely városunk első ismert írásos említésének 950. évfordulója előtt tiszteleg. A tárlatot a Damjanich János Múzeum munkatársainak közös munkája hívta életre Gecse Annabella forgatókönyve alapján, és a szolnoki lakosság aktív bevonásával jött létre.
A kiállítás egy különleges várostörténeti időutazás: ikonikus műtárgyak, lakásbelsők, képzőművészet és személyes történetek fűzik össze a múltat a jelennel – és üzennek a jövőnek. A múzeum a maga eszközeivel, a tárgyak nyelvén idézi meg Szolnok örökségét, a város tárgyi kultúráján keresztül mesélve el annak sokszínű történetét.
A kiállítás központi részében 36 olyan tárgy kapott helyet, amelyeket a különböző gyűjtemények (régészet, történelem, néprajz, művészettörténet és könyvtár) muzeológusai választottak ki egyetlen szempont alapján: legyenek szolnokiak, és méltó módon képviseljék a várost.
A földszinten berendezett lakásbelsők különböző korszakok és társadalmi rétegek életmódját jelenítik meg. A néprajzi és történeti gyűjtemény tárgyai itt nemcsak dokumentálnak, hanem mesélnek – hétköznapokról, városi életről, múlt századi enteriőrökről. A kiállított terek érzékletes képet adnak arról, milyen is lehetett az élet a régi Szolnokon, egy polgári otthonban vagy épp egy munkáslakásban.
Az emelet két oldalán a város művészeti és régészeti örökségének lenyomata bontakozik ki. Az egyik oldalon a Szolnoki Művésztelep öröksége elevenedik meg, festmények és filmes összeállítások révén, míg a másikon a múzeum fennállása óta végzett ásatások eredményei kerülnek reflektorfénybe – nemcsak a leletek, hanem a feltárások körülményei és értelmezéseik is.
A kiállítás egyik legszemélyesebb és legmeghatóbb egysége a közösségi tárgytér, ahol a szolnoki lakosok által kölcsönzött, számukra a „szolnokiságot” jelképező tárgyak láthatók. Ezek az emlékek – fényképek, apró relikviák – olyan történeteket hordoznak, amelyeket hivatalos kiadványokban nem mindig találunk meg, ám annál fontosabbak a városi identitás szempontjából.
A kiállítás különleges záróakkordja az időkapszula, amelybe a látogatók kis tárgyakat vagy írott üzeneteket helyezhetnek el. Ezeket a kiállítás végén egy cserépedénybe zárják, amelyet 2075-ig a Damjanich János Múzeum igazgatói irodájában őriznek majd – a város ezeréves fennállása előtt tisztelegve.
A Szolnok ispán öröksége kiállítás nemcsak a városról mesél, hanem magáról a múzeumról is. A tárlatot szolnoki polgárként megnyitó Kaposvári Gyöngyi, a múzeum igazgatóhelyettese is hangsúlyozta, hogy a tárgyak mögött ott állnak a gyűjteményeket építő muzeológusok – nemcsak a jelenlegi stáb, hanem az elődök is, akik évtizedekkel ezelőtt gyűjtötték, rendszerezték, leltározták ezeket a tárgyakat.
A kiállítás 2025. augusztus 30-ig látogatható a Szolnoki Galériában. Érdemes bejárni a tereket, elidőzni a tárgyaknál, beleolvasni a történetekbe, és talán egy üzenetet is hagyni a jövő szolnoki polgárainak.
Fotók: Simon Ferenc
