Verebes György Munkácsy Mihály-díjas, Érdemes Művész AZ EMBERI LÉTEZÉS TESTFORMÁI című egyéni kiállítása két helyszínen – a Damjanich János Múzeumban és a Szolnoki Művésztelepen – ünnepli az alkotó 60. születésnapját. A tárlat megnyitója 2025. május 10-én volt, és egy időben jelent meg a Kortárs Szolnok sorozat 5. kötete is, amely Verebes György eddigi munkásságát és művészi pályáját mutatja be.
Verebes György vajdasági származású festőművész, 1965-ben született Zentán. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett, festészettel 1988 óta foglalkozik. Illusztrátor, díszlet- és arculattervező, zeneszerző, tanár, aktív közéleti szereplő. 2003-tól a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője. Számos hazai és nemzetközi művészeti projektben vett részt, a Szolnoki Képzőművészeti Társaság alapítója, a Magyar Festészet Napja Alapítvány elnöke. Munkásságát több rangos díjjal ismerték el, köztük a Munkácsy-díjjal és a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetéssel.
A kiállítás Verebes György életművéből nyújt átfogó válogatást a legkorábbi munkáktól egészen a legfrissebb alkotásokig. A múzeum Időszaki kiállítások termében két korábbi sorozat kerül bemutatásra: az ezredforduló táján indult Alvó titánok, valamint a vele párhuzamosan született és a 2010-es évektől meghatározóvá vált Mudra-sorozat. A Folyosó Galériában ritkán látható grafikák, rajzok és illusztrált kötetek szerepelnek. A legújabb, 2024-től készülő Szóma széma sorozatot a Szolnoki Művésztelep Kert Galériája mutatja be.
A festőművész a vele készült interjúban többek között alkotói folyamatairól, a festmények születéséről és Szolnok inspiráló közegéről mesélt.
Az alkotásai többnyire figurálisak, ugyanakkor transzcendens jelentésrétegeket hordoznak. Hogyan talált rá erre az egyensúlyra?
–Az ember átmegy mindenféle folyamatokon, absztrakt festészet, különféle kísérletek, amik már évtizedek óta részei a kortárs képzőművészeti életnek, aztán végül ezek mégiscsak az emberi figurához vezettek el engem. Az emberi test, az emberi létforma testbeágyazottsága egy idő után az eszközévé vált annak, hogy kifejezzem azt, ami a testen túli irányába törekszik.
A távol-keleti, az ókori görög filozófia, mitológia és a keresztény kultúra erőteljes inspirációs forrásként jelenik meg műveiben. Ezek milyen jelentéssel bírnak az ön értelmezésében?
–A párhuzamok és az egybevetések lehetősége a különféle tradicionális rendszerekkel körülbelül húsz éve került az érdeklődésem középpontjába. Észrevettem, hogy ami például Indiában vagy Kínában több ezer évvel ezelőtt megfogalmazódott, az tökéletesen párhuzamba állítható azokkal a szellemi-belső tartalmakkal, amelyek a keresztény kultúrkörben is megjelentek. Ezeknek a párhuzamoknak a feltárása és az ezekre való reflektálás irányította leginkább a gondolataimat – és ettől kezdve a létrehozni szándékozott vagy már létrejött művek fő mozgatórugójává ez vált. A festmények mintegy dokumentumai annak az önkutatási útnak, amelyet immár majdnem három évtizede végzek.
Az Alvó titánok sorozathoz kapcsolódóan azt írta, az első arc „felhőből bukkant elő”. Mennyire hagyja, hogy a festmények „vezessék”, és mennyire dolgozik előre eltervezett koncepció alapján?
– Általában szigorú előtervezettséggel nem dolgozom, inkább egyfajta érzület az, ami elindít egy festményt. Vannak festéstechnikai kérdések, amikhez az embernek tartania kell magát, de van egy pillanat, amikor átadom az irányítást és a „festmény elkezdni festeni önmagát”.
Mit jelent számára Szolnok, mint alkotói közeg?
–Szolnokra érkezve az életem egy új szakasza kezdődött – mind a magánéletben, mind az alkotási lehetőségek tekintetében. Gyakorlatilag az a művészi pálya, amely ma már összekapcsolható a nevemmel, itt indult el. Természetesen voltak előzményei ennek az útnak, amelyek egyenes vonalon vezettek idáig, de azok a lehetőségek, amelyek itt, a Szolnoki Művésztelepen nyíltak meg számomra, döntő jelentőségűek voltak. A műterem, a művésztelep közege, az itt élő emberek, a barátok hatása – mind-mind fontos szerepet játszottak. Több mint húsz éve élek itt, és a művésztelep számomra az a tápláló közeg, amelyből folyamatosan építkezem.
fotó: Baráth-Szabó Evelin
Hogyan befolyásolta az alkotói folyamatot az idő múlása?
– Bízom benne, hogy az idő múltával bölcsebb lettem valamivel. Az idő azért múlik az emberben, hogy bizonyos fölösleges dolgok letisztuljanak. Ha ezt a művészet elő tudja segíteni, akár a saját belső folyamataimat tekintve, akár úgy, hogy műalkotásokat nézek vagy az én műveimet nézik mások, akkor azt hiszem, hogy megtettem a legtöbbet, amit tehettem.
fotó: Baráth-Szabó Evelin
A kiállításhoz kapcsolódóan, annak címével megegyezően megjelent a Kortárs Szolnok katalógus-sorozat 5. kötete, amely Verebes György több mint három évtizedes munkásságát mutatja be. A kötet nem egy kiállítási katalógus, hanem összegző jelleggel átfogó képet nyújt a művész eddigi életművéről, 102 műalkotás reprodukcióját bemutatva. A 112 oldalas, magyar-angol nyelvű kiadványt a Damjanich János Múzeum munkatársa, Képiró Ágnes művészettörténész, egyben a kiállítás kurátora írta és szerkesztette.
A katalógust lektorálta és az előszót jegyzi Wehner Tibor művészettörténész. A szöveggondozás és az angol fordítás a Damjanich János Múzeum Művészettörténeti Osztályának vezetője, Szebenyi Nándor munkája. A borítóterv és a belívek grafikai megjelenése Szender Ákos munkáját dicséri. A kötetben szereplő fotókat Baráth-Szabó Evelin, Kozma Károly és Verebes-Nagy Edit készítették.
A kiadvány megvásárolható a Damjanich János Múzeumban, valamint postázással az 56/510-150 titkársági elérhetőségről. Ára 3000 Ft.
A tárlatok látogathatók:
Szolnoki Művésztelep | Kert Galéria – 2025. június 21-ig
Damjanich János Múzeum | Időszaki kiállítások terme és Folyosó Galéria – 2025. augusztus 3-ig
Fotók: Simon Ferenc
