Szolnok városa idén 950 éves jubileumát ünnepli, amelynek során megannyi rendezvény és esemény hivatott felhívni a figyelmet a település gazdag kulturális és történelmi hagyatékára. A Damjanich János Múzeum legújabb, Szolnoki öltések – Tóth Béláné Szabó Terézia alkotói életútja című időszaki kiállítása is ehhez az évfordulóhoz kapcsolódva mutatja be egy kiemelkedő tehetségű helyi alkotó munkásságát.
A tárlatot dr. Gecse Annabella néprajzkutató, a kiállítás rendezője nyitotta meg, aki beszédében rávilágított az ünnepek fontosságára és arra, hogy a múlt értékei miként segíthetnek megélni a jelen pillanatait. Mint mondta: „…azért van szükségünk ünnepekre, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból, hogy megállítsuk, felfüggesszük annak időszámítását – és egy rövidebb időszakra más, egyfajta szent idő lépjen a helyébe. Ezt pedig az a lelki szükséglet magyarázza, hogy a mindennapi rutinban megfáradt énünk, lelkünk megtalálja a visszautat önmagához – hogy aztán újra felvegye a hétköznapok zakatolásának ritmusát.”
Tóth Béláné Szabó Terézia már gyermekkora óta vonzódik a varrás világához. Évtizedekig műszaki rajzolóként dolgozott, ahol munkájához elengedhetetlen volt a precizitás és a szerkesztési készség, amelyek alapjaiban formálták alkotói tevékenységét. Ez idő alatt családanyaként és feleségként is helyt állt, miközben szenvedélyét, a varrást soha nem hagyta el.
fotó: Simon Ferenc/DJM
Az 1990-es évektől a globalizáció hatására feléledő hagyományőrző mozgalom környezetében Tóth Béláné Szabó Terézia is mélyebben elkezdett foglalkozni a szolnoki viseletekkel. Kérdése egyszerű volt, de annál izgalmasabb: „Hogyan öltözhettek a szolnokiak 100 évvel ezelőtt?”
Erre első körben a családi emlékekből, nagyszülei ruházatának ismeretében is tudott valamennyire válaszolni, majd a Damjanich János Múzeumhoz fordult, ahol Gulyás Éva néprajzkutató vezette be a néprajzi gyűjteménybe. Az ő segítségével megszületett az első újragondolt viseletdarab, amely élethűen követte a 19. század végének szolnoki ruháit.
fotók: Simon Ferenc/DJM
Tóth Béláné Szabó Terézia alkotásai közül kiemelkednek azok, amelyek a szolnoki csipkét használják fel. Ez az egyedülálló csipketípus Hagyák Stefánia nevéhez köthető, aki a két világháború közötti időszakban dolgozta ki annak technikáját.
–A csipke legfontosabb eleme a kézzel készített zsinór, amelyet a rajzolt minták vonalát követve pergamenre varrnak, majd a kontúrok közeit csipkeöltésekkel kitöltve alakítják ki a mintát – tudtuk meg Gecse Annabella néprajzkutatótól.
fotó: Simon Ferenc/DJM
A kétezres évek elején Tóth Béláné Szabó Terézia megismerkedett Jakabné Mészáros Gizellával, aki Hagyák Stefánia testvérének, Emerenciának mostohalánya, egyben Hagyák Stefánia örökségének egyetlen élő őrzője volt. Gizella tanításával Terike mesteri szinten sajátította el a szolnoki csipke készítését, amely azóta is szerves része alkotásainak.
A 2025. január 23-án megnyílt kiállítás azt is üzeni, hogy a hagyományok ápolása élő és folyamatos.
fotó: Székács Szidónia/DJM
„…Az efféle tudás úgy épült be a kultúránkba, hogy ma, amikor eltűnőben van, még nem is tudatosítjuk, hogy veszteség. Ennek a tudásnak a megmentését, az esélyt is köszönhetjük Terikének és a hozzá hasonlóknak.” – hangzott el Gecse Annabellától a kiállításmegnyitón.
A Szolnoki öltések – Tóth Béláné Szabó Terézia alkotói életútja című időszaki tárlat 2025. április 20-ig látogatható a Damjanich János Múzeum Időszaki kiállítások termében.
Borítófotó: Simon Ferenc/DJM
