A Pulszky Társaság 2003 márciusában az Egerben rendezett tisztújító közgyűlésán döntött a Pulszky Ferenc- és a Pulszky Károly-díj megalapításáról. 2014-ben pedig az elnökség javaslatára a választmány Éri István-díjat is alapított, amelyet azóta az előzőekhez képest minden év tavaszán átadott. Itt olvasható az eddigi kitüntetettek névsora!
Gratulálunk az idei díjazottaknak, Szoleczky Emesének, Zsigmond Gábornak, Bodó Sándornak. Nézzük, melyikük mivel érdemelte ki a rangos szakmai elismerést!
A Pulszky Ferenc-díj azon muzeológusnak, restaurátornak vagy közművelődési szakembernek adható, aki kiemelkedő szakmai életútjával jelentős mértékben hozzájárult a magyar múzeumügy fejlődéséhez, a múzeumokban őrzött tudás széles körű társadalmi népszerűsítéséhez. A díjazott:
SZOLECZKY EMESE TÖRTÉNÉSZ, történész, muzeológus, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezető-helyettese
Fotó: Kiss Barnabás
Dr. Szoleczky Emese immár 40 esztendeje a Hadtörténeti Múzeum munkatársa. 1978-tól, belépésétől kezdve több mint egy évtizeden át a Hadtörténeti Múzeum akkori Közművelődési Osztályán látott el tárlatvezetői, múzeumpedagógiai, közművelődési, közönségkapcsolati feladatokat. Az 1980-as években iránymutató módon kapcsolódott be a fiatalok múzeumhoz szoktatásához, a tananyagon túli történelmi, hadtörténelmi és hazafias nevelés, ismeretterjesztés gyakorlatának múzeumszintű bevezetéséhez.
Dr. Szoleczky Emese később, mint osztályvezető-helyettes és gyűjteményvezető is számos hazai és nemzetközi vándorkiállítás, kiállítás, konferencia, rendezvény keretében járult hozzá intézménye, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közművelő tevékenységéhez. Általa rendezett „Jelszavaink valának: haza és haladás” Magyarország hadtörténete 1815–1866 című, 2013-ban megnyílt állandó kiállítást, az első világháború 100. évfordulójára, 2014-ben készített vándorkiállítást, a 2016-ban Magyarországot és az erdélyi magyarlakta területeket bejárt, Kratochvil Károly életéről szóló vándorkiállítást, vagy a Huszton 2018 végén bemutatott vártörténeti tablókiállítást kell megemlíteni. Gyűjteményvezető muzeológusként a Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény feldolgozásában, digitalizálásában és publikálásában ért el eredményeket, neve jól ismert a történész–muzeológus konferenciák előadójaként, múzeumi kiadványokban megjelenő írások szerzőjeként.
Szerkesztője a „Tarsoly” című ismeretterjesztő kiadványnak mindvégig szerkesztője, a Hadtörténeti Múzeum Értesítőjének szerkesztőbizottsági tagja. Szintén tagja a Magyar Múzeumi Történész Társulat kiadványa, a Történeti Muzeológiai Szemle szerkesztőbizottságának.
Két cikluson keresztül az ICOM Magyar Nemzeti Bizottság titkára, 2003-2011 között elnökségi tagja volt, részt vett többek között a nagysikerű budapesti német–magyar ICOM konferencia szervezésében és lebonyolításában, valamint társulati kirándulások szervezésében.
Külön ki kell emelni azt a nemzetközileg is elismert tevékenységet, amelyet a látás- és mozgássérültek múzeumi fogadása, kiállítás-látogatása, műtárgyismerete, a testi fogyatékossággal élők számára szükséges múzeumi és könyvtári akadálymentesítés terén folytat.
A fentiek alapján, a kiemelkedő szakmai életútja, mellyel jelentős mértékben hozzájárult a magyar múzeumügy fejlődéséhez, a múzeumokban őrzött tudás széleskörű társadalmi népszerűsítéséhez nyerte el a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület által adományozott Pulszky Ferenc-díjat,
A Pulszky Károly-díj a döntés évében a 40. életévet be nem töltött muzeológusoknak, restaurátoroknak vagy közművelődési szakembereknek adományozható. Az idei kitüntetett:
Dr. ZSIGMOND GÁBOR PhD, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese; történész-közgazdász, a hadtudományok doktora (PhD), főigazgató-helyettes.
Fotó: Gál Csaba
2005-ben a Károli Gáspár Református Egyetemen végzett, mint történelem szakos bölcsész. 2011-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen Summa Cum Laude szerezte meg a Hadtudományok doktora címet. 2018-ban a Kodolányi János Főiskolán kiváló minősítéssel szerezte meg a közgazdász, gazdálkodási és üzletviteli szakirányú diplomát. 2005-ben mint frissen végzett történész a BKV Zrt-nél helyezkedett el. Sajtóreferensként a közlekedés-szakmai sajtómegkeresések kezelése és ezek megválaszolása volt a feladata.
Közel 10 éven keresztül, 2007-től 2016-ig vezette a budapesti közlekedési társaság múzeumait, azaz a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumot és a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeumot. A 10 év alatt szoros szakmai kapcsolat jött létre közte és a Közlekedési Múzeum muzeológusai között. 2016-ban került a megújuló Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettesi pozíciójába. Itt a Szakmai és Tudományos Igazgatóság irányítása a feladata, melyhez a muzeológiai feladatokon kívül hozzátartozik a kommunikáció, a kiállítás-szervezés és a múzeumpedagógia is.
Nevéhez kötődik többek között a sikeres, az Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett „Bringológia” című kiállítás, ami első sorban a kétkerekű közlekedés társadalmi vonatkozásait tárgyalta. Neki köszönhető a Múzeum új kiadványa, a Közlekedés- és Technikatörténeti Szemle.
Vezetésével jelenleg is folyik a volt Északi Járműjavító területén, a Dízel Csarnokban létrehozandó új Közlekedési Múzeum tartalomfejlesztési munkája. A minden tekintetben a 21. századnak megfelelő Múzeum, mint látogató- és kutatóhely, restaurátorműhely, kompetencia központ, több mint 10 ezer m²-en kiállítások, látogatható raktárak és egyéb kulturális programok lebonyolítására alkalmas intézmény megtervezése, majd megvalósítása a feladat, melyet Zsigmond Gábor magas szintű szakmaisággal és emberséggel irányit.
A Múzeum nemzetközi kapcsolatainak ápolása is feladatai közé tartozik..
A fenti nem kevés munkája mellett több egyetemen is – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapesti Corvinus Egyetem – közlekedési és örökségmenedzsment témájú tantárgyakat oktat.
Az utóbbi pár évben megjelent legfontosabb könyvei: Közlekedik a székesfőváros, A fővárosi autóbusz közlekedés 100 éve, A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868-1918).
Az Éri István-díj az egyesület azon tagjának adományozható, aki hosszabb távon kiemelkedő és hatásában jelentős tevékenységet folytatott-folytat a társaság szakmai, érdekképviseleti és/vagy szervezési munkája terén, lényegesen hozzájárulva ezzel egyúttal a magyar múzeumügy fejlesztéséhez is.
A díjat a Pulszky Társaság egyik kezdeményezőjének, alapítójának és kiemelkedő vezetőjének, Éri Istvánnak az emlékére, születésének 85. évfordulója alkalmából alapította. Az idei kitüntetett:
BODÓ SÁNDOR DSc, a Budapesti Történeti Múzeum tiszteletbeli főigazgatója, a néprajztudomány kutatója, egyetemi oktató.
Fotó: Gál Csaba
Középiskoláit Sárospatakon végezte, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult történelem-néprajz szakon. A szolnoki Damjanich János Múzeumban eltöltött év után a miskolci Herman Ottó Múzeumba került, ahol muzeológusként, majd 1973-tól megyei múzeumigazgató-helyettesként dolgozott. 1975-ben A bodrogközi pásztorkodás címmel írta meg doktori disszertációját. 1979-től 1989-ig a Heves Megyei Múzeumok igazgatója volt.
1989. április 1-től 1995. december 31-ig dolgozott az ekkor Művelődési és Közoktatási Minisztérium névre hallgató intézményben. 1990 augusztusától a közgyűjteményi főosztály vezetőjének nevezték ki.
1996-ban elnyerte a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója pozícióját. Főigazgatása alatt nyílt meg számos jelentős, meghatározó tárlat, pl. A magyar honfoglalás 1100. évfordulójára készült jelentős tárlat, 2000-ben pedig a budavári királyi palota történetéről szervezett nagy időszaki kiállítás. Kiemelkedő kiállításai között említhetjük még A főváros 1000 éves története címmel létrejött új várostörténeti állandó tárlatot, valamint a Királyi palota újkori történetét bemutató másik állandó kiállítást (2013).
2013-ban ment nyugdíjba. 2018-ban elnyerte az MTA doktora címet.
1998-tól 2003-ig a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület alelnökeként tevékenykedett, ezen időszakban került sor a Múzsák kertje. A magyar múzeumok születése című nagyszabású kiállításra 2002-ben az Országos Széchényi Könyvtárban, s Bodó Sándor és Viga Gyula főszerkesztésében ugyanebben az évben jelent meg a Magyar múzeumi arcképcsarnok című kötet is. Tevékenységével jelentősen hozzájárult a Társaság szakmai tekintélyének növeléséhez.
