E rövidke írás tárgya, egy 1884-ben Pulszky Ferenc születésének írói működésének ötvenedik évfordulójára az Országos Régészeti és Embertani Társulat által kiadott emlékérem több szerencsés egybeesésnek köszönhetően kerül most bemutatásra.
Tolna megyében élő történész-régészként a megye középkorát kutatom. Pályám kezdetén szembesültem vele, hogy a szekszárdi levéltárban található Kammerer Ernő (1856–1920) tudományos hagyatéka, amely több évtizedes anyaggyűjtését tartalmazza Tolna vármegye monográfiájának középkori részéhez. Ez a mű – barátjának, Wosinsky Mórnak a millenniumra megjelent, kétkötetes régészeti művével ellentétben – sajnos soha nem készült el.
A hagyaték megismerésével párhuzamosan egyre jobban foglalkoztatott a ma Iregszemcséhez tartozó Hékútpusztán született, majd Koppányszántón élő és gazdálkodó, osztrák nemesi családból származó Kammerer Ernő személye. Kammerer végzettsége szerint jogász volt, de bölcsésztanulmányokat is folytatott, ifjú korában Rómer Flóris tanítványaként ásatásokat is vezetett, Wosinsky Mór barátjaként sokat tett a Tolna megyei múzeumügyért is. 1887-től négy cikluson át a térség országgyűlési képviselője volt, 1896-ban pedig az Országos Képtár és Történeti Képcsarnok kormánybiztosává nevezték ki, ebben a minőségében a Szépművészeti Múzeum alapító igazgatójaként is tisztelhetjük. A fentiek ellenére úgy éreztem, mintha szűkebb és tágabb pátriája egyaránt kissé feledésre ítélte volna emlékét, így addigi ismereteimet 2002-ben közzétettem a szekszárdi múzeum évkönyvében.
Cikkem írása idején nem sikerült élő, egyenesági leszármazottakra bukkannom, ezért meglepetésként ért, hogy 2015-ben megkeresett Kammerer Ernő unokája, az akkoriban 89 éves Kammerer Egon, aki a második világháború végén alakulatával elhagyta Magyarországot, családjával hosszú ideje Venezuelában él. Kammerer Egon utoljára 2005-ben járt Magyarországon, amikor is többek között a pannonhalmi bencés apátságnak adományozta felmenői éremgyűjteményét.
Néhány hete az a váratlan megtiszteltetés ért, hogy egyik rokona révén, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével Kammerer Egon elküldte számomra a nagyapja hagyatékából rámaradt Pulszky Ferenc-emlékérmet.
A 4,7 cm átmérőjű bronzérem előlapján Pulszky Ferenc mellképe látható oldalnézetben, felirata: „Pulszky Ferenc LXX éves korában”, hátlapján babérkoszorúban az alábbi felirat olvasható: „Ötvenéves írói működése ünnepélyére az Orsz[ágos] Régészeti Társulat 1834–1884”. Az érem eredeti díszdobozában érkezett, amelynek tetején az érmet készítő bécsi Rozet & Fischmeister ékszerész cég jelzése látható.
Az Országos Régészeti és Embertani Társulat 1878-ban alakult, a régészet művelése, népszerűsítése, és művelőinek összefogása céljából. Első elnökének a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját, Pulszky Ferencet választották. Kammerer a Társulatnak már a kezdetektől tagja volt, a következő évben a négy szakosztály közül az „antik emlék- és éremtani szakosztály” előadójaként tűnik fel az akkor 23 éves minisztériumi fogalmazó.
1884-ben elnöke ötven éves írói jubileumát ünnepelte a Társulat, amelynek tiszteletére kiadta a „Pulszky-albumot”, Anton Scharff (1845–1903) bécsi éremművésszel pedig emlékérmet készíttetett. 1884. októberi újsághírek szerint az éremre előfizetőket gyűjtöttek, ára 2 forint volt. 1885. augusztus végén arról számoltak be a lapok, hogy pénzügyi okok miatt még nem készült el az érem, de „Scharff medailleur, aki az érmeket készíti, a napokban Budapesten járt és személyesen végezte a jubilans relief képének mintázását”; az érem elkészülését októberre várták (előfizetői árát ekkor forint 3 forintra tették). Az érem egy „díszpéldányát” a Fővárosi Lapok november 8-i száma szerint a Társulat nevében Nyáry Jenő és Henszlmann Imre adta át Pulszkynak, annak lakásán. Arról sajnos nem találtam adatot, hogy az érmet mekkora példányszámban készítették el.
A Pulszky Ferenc-emlékérem Kammerer Ernő által birtokolt, itt bemutatott példánya 1920-as halála után fiára, Kammerer Gusztávra maradt, akivel a veszprémi püspök 1928-ban nem hosszabbította meg a koppányszántói bérletet. A család ekkor Kaposvárra költözött, Kammerer Gusztáv itt hunyt el 1947-ben. Az érmet sok más családi tárggyal együtt felesége, gróf Lázár Lili vitte magával Venezuelába, amikor férje halála után elhagyhatta az országot, és onnan került most vissza Magyarországra, több mint hetven év után.
Fotók: Retkes Tamás (Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd)
