Már csak néhány napig, július 31-ig látható a mezőlaborci Andy Warhol Modern Művészeti Múzeum gyűjteményéből összeállított kiállítás a Lendvai Várgalériában. Noha a muraközi település csak háromezer lélekszámú, mégis a régió egyik meghatározó kulturális intézményévé vált a galériája. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumnak évtizedek óta igen jó a kapcsolata az itt tevékenykedő muzeológusokkal.
A szakmai segítségen túl közös pályázati együttműködések, előadások, kirándulások gazdagítják a közös múltat és a jelent. A Lendván szervezett művésztelepeken pedig számos zalaegerszegi képzőművész alkothatott, élvezve a szlovéniai magyarok vendégszeretetét. Korábban olyan nagyívű kiállításokat tekinthetett meg itt a közönség, amelyeket Rembrandt, Hundertwasser, Marc Chagall, Joan Miro, Victor Vasarely, Picasso vagy éppen a nagy csomagolóművész Christo alkotásainak szenteltek. Idén tavasszal A képzőművészet világhírű nagyjai című sorozat a 20. század egyik legjelentősebb alkotójának a kiállításával bővült.
Andy Warhol nevét szinte mindegyik generáció ismeri. A popkultúra nagy alakja, a pop-art képzőművésze számos olyan műalkotást adott a világnak, amelyek egybeforrtak az alakjával. Marilyn Monroe ikonikus arcképei, II. Erzsébet királynő ábrázolása, a különleges önarcképei, a Campbell’s-féle leveskonzervek, Elvis Presley férfias megjelenítése, Ingrid Bergmann híres kalapos képe mindannyiunknak felejthetetlen. Joggal tesszük fel a kérdést, mi a titka ennek? Miért van az, ha csak egyszer láttuk ezeket a műveket, valahogy nem eresztenek, mintha varázserővel bírnának? A színek ereje, a pimaszság, a különleges tálalás és a népszerű témák rabul ejtenek minket. Sőt, ezeket az alkotásokat szívesen hordjuk pólókon, táskákon, ékszereken, és menő dolog a világot járva betérni olyan múzeumba, ahol őriznek egy-egy Warhol szitanyomatot. Az irányzat neve nem hiába ered a „popular” szóból, az alkotások pedig a mindennapi tárgyakból és szimbólumokból, a fogyasztói társadalom hétköznapi életéből merítenek. Vannak elemek, melyeket Warhol változtatás nélkül reprodukál, de a nagyját inkább a megszokottól eltérő környezetben és közegben ábrázolja.
A lendvai kiállítás számos olyan ismeretanyagot is megoszt, amelyekről csak ritkán olvasunk. Azt tudjuk, hogy a Kelet-Európából az USA-ba emigrált családnak három gyermeke volt, s a legkisebb, Andy már a szabadság földjén, Pittsburgh-ben született. A beteges kisfiút még a széltől is óvta az édesanya, aki óriási hatással volt a gyermek életének további alakulására. Julia Warhola ugyanis amellett, hogy sokat mesélt és inspirálta a gyerekeit, állandóan kézműveskedett: varrt, hímzett, kötött, gyönyörű kalligrafikus írásával sokat alkotott, humoros grafikákat készített; a macskás sorozatát pedig itt a lendvai kiállításon egy külön blokkban be is mutatják.
Julia Warhola tusrajza és írása
De azt is megtudjuk, hogy Andy Warhol pályája elején, amikor kirakattervezőkét kereste a kenyerét, azt kutatta, miként tudna kitűnni New York színes és csillogó, nyomtatott feliratai mellett. Úgy döntött, az édesanyja szépírását használja fel. Egyre másra tűntek fel a nagy márkák nevei fehér alapon fekete színű betűkkel, ami egy egyszerű szláv nő kézírása volt. A kalligrafikus elemek először meghökkentették a nyilvánosságot és a szakmai kört, később azonban számos felkérést kapott az ifjú művész, és jól fizetett kirakatrendezővé vált.
Nagyszerűen mutatják be a kiállítás kurátorai, miként inspirálta Andy Warholt az édesanyja tusrajzai az In the Bottom of my Garden (A kertem legmélyén) című sorozatában. Julia sokat és szívesen rajzolt, a kis tusrajzokat pedig elküldte Szlovákiába a rokonoknak. Andy Warhol viszont az angyalrajzait sokkal szabadabban, frissebben és játékosabban jelenítette meg, a kis puttók közege egy biztonságos, remény- és örömteli világot jelenítenek meg. Több világiasság, mozgalmasság, merészség látható ezeken a rajzokon, amelyeket a legértékesebb alkotásai között tartanak számon még a pop-art előtti időszakából. Nem csoda, hogy a tárlaton két egymáshoz nagyon közeli falrészen tekinthetők meg anya és fia alkotásai.
A főteremben persze ott sorakozik pazar színkompozíciókban a Marilyn Monroe-ról készített 1967-es szitanyomat sorozata, Jimmy Carter, Ingrid Bergmann, Kimiko, Edward Kennedy, az édesanya Julia Warhola, de még Goethe is. A lendvai kiállítást megtekintve joggal idézzük fel Warhol pályatársának, Robert Rauschenberg festőművésznek a mondatát: „Nem mindegyik Warhol jó Warhol, de rossz Warhol nem létezik.”
Borítóképen: Az Andy Warhol kiállítás főterme
