Petőfi Sándor alakja mint korának kultúrhérosza újra és újra témát biztosít, különösképp a születésének 200. évfordulóját ünneplő évben. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a Bajor Gizi Színészmúzeumban nyitotta meg időszaki tárlatát Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában 1823-1849 címmel.
Köztudott, hogy Petőfi a pályája során nem egyszer kacérkodott a színészi hivatással, jól ismerte a kor színházi közegét, kritikákat írt, sőt még Shakespeare drámát is fordított. A költő egy korszakváltásnak a tanúja és résztvevője volt,így a kiállítás egyszerre kívánja bemutatni Petőfi színházhoz, színészethez való viszonyát, valamint a magyar nyelvű színjátszás létrejöttét, működését és sajátosságait a reformkorban.
A bejáratnál rögtön a jól ismert Petőfi-dagerrotípia – amit barátja, Egressy Gábor, a kor kiemelkedő színésze készített – köszönti a látogatókat. Négy termen keresztül követhetjük végig a 19.század színjátszásának különféle aspektusait. Az első és harmadik információdús, hagyományos módszerekkel nyújt betekintést, míg a második és negyedik gyakorlati részvételre is ösztönöz – ez dinamizmust kölcsönöz, nem engedi a figyelmet lankadni. A költő vonalát kiemelve minden helyiségben a szürke és fekete színvilágot kiegészítő piros sávban olvashatók a hozzá kapcsolódó szempontok, a témával összefüggésben álló versei.
fotó: Kovács Éva
Először a magyar nyelvű hivatásos színjátszás kezdeteinek nehézségekkel teli, 1790 és 1835 között zajló időszakáról kapunk színháztörténeti áttekintést. Bár kevés fennmaradt eredeti tárgy állt a kiállítást megalkotók rendelkezésére, mégis gazdag képet kapunk a játszóhelyekről, a műsoraikról, a színészekről.
Viszontagságos út vezetett az első állandó társulattal rendelkező épület létrejöttéig, a német nyelvű társulatok állandó versenytársat jelentettek. A jelenlegi Vörösmarty téren állt a Pesti Német Színház, amely sokkal nagyobb sikernek és megbecsültségnek örvendett a közönség körében. Ennek árnyékában több alkalmi játszóhelyen is próbálkoztak előadásokkal a kor társulatai, a pesti Reischl-ház, a budai Hacker Szála, vagy a Kisfaludy Sándor által Balatonfüreden építtetett színházépület maketteken elevenedik meg. Továbbá olvashatunk a budai Várszínház működéséről, vagy a Kelemen László-féle első magyar hivatásos színtársulatról.
fotó: Ferenczy Krisztina
fotó: Kovács Éva
Ezen időszakban tevékenykedő színészek kiemelkedő csoportját alkotta a Kassáról érkezett, legerősebb magyar vándortársulat, olyan alakokkal, mint Kántorné Engelhardt Anna, Déryné Széppataki Róza, Szentpétery Zsigmond, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly – akik a későbbi Nemzeti Színház alapítótagjai lesznek. A ránk maradt színlapokból képet kaphatunk az akkor műsoron futó darabokról, a címeket olvasgatva felfedezhetjük, milyen előadások számítottak népszerűnek.
„Miénk a hatalom / Az emberszív felett: / Idézni egyaránt / Mosolyt vagy könnyeket. / Mi szép, mi szép, mi szép / A mi föladatunk! / Legyünk büszkék reá, / Hogy színészek vagyunk.” – írja Színészdal című költeményében Petőfi Sándor.
Továbbhaladva Balog István vándortársulatának világába csöppenünk. Közepén egy függönyökkel ellátott színpad áll, amelyet Mira János díszlettervező korabeli leírások alapján rekonstruált. A Balog István által vezetett vándortársulat emlékét őrző dokumentumok – szövegkönyvek, színlapok – is láthatok a teremben. A legizgalmasabb elemek kétségtelenül az „effektus masinériák”: az esőgép, a szélgép és a mennydörgés hangját imitáló szerkezet. A látogatók nem csak a színpadra állhatnak fel, ha kedvük tartja, de működésbe hozhatják a színpadi hangeffektusokat keltő eszközöket is.
fotó: Ferenczy Krisztina
A harmadik terem az 1837. augusztus 22-én megnyílt, Bajza József által igazgatott Pesti Magyar Színháznak állít emléket, amely 1840-ben vált hivatalosan is Nemzeti Színházzá. A mai Astorián álló színházépületből csak néhány maradvány maradt meg, de ezeket itt közelről is megtekinthetjük. Belehallgathatunk Petőfi Sándor színibírálataiba, melyek mindig nagy rajongással emlékeznek meg Egressy Gábor alakításairól. Az egykori társulatok mindennapjaiba nyerhetünk betekintést a színházi jegyzőkönyvön keresztül.
Metszeteket és litográfiákat láthatunk a színészekről különböző szerepekben. A korszak legendás művészeinek tárgyi emlékeit is szemügyre vehetjük: Orlai Petrics Soma által készített portré, Szerdahelyi Kálmán teáscsészéje, Lendvay Márton sarkantyúja, Egressy Gábor pénzeszacskója.
fotó: Kovács Éva
De Petőfi színésznőkhöz köthető viszonyai sem maradnak rejtve. A költő rajongását verseiben is kinyilvánította: „Ha te tudnád… ah, ha tudnád. / Elbájoltál véghetetlen!” – vallotta a Színházban című költeményében. Heves érzelmeivel nem fukarkodott – Laborfalvi Róza, Prielle Kornélia, Szathmáryné Farkas Lujza, Lendvayné Hivatal Anikó, De Caux Mimi – mindnyájukat kitüntette hosszabb-rövidebb ideig tartó csodálatával.
fotó: Ferenczy Krisztina
Az utolsó helyiség a vándorszínészek életmódját idézi meg. Megelevenedik Theszpisz kordélya, egy életnagyságú ekhós szekér, megrakva egy képzeletbeli vándortársulat tárgyaival: jelmezekkel, kellékekkel, díszletelemekkel – ezeket nyugodt szívvel felpróbálhatjuk. Lehetőségünk adódik, hogy meghallgassuk a korabeli színészek feljegyzéseit, naplórészleteit, leveleit a vándorszínészek életmódjának kihívásairól. Az egykori színész, Szuper Károly naplójából idézett részletekből feltárul előttünk Petőfi kalandos, bohém utazása a vándortársulatokkal. Ezek a történetek garantáltan mosolyt csalnak az arcra. Mindemellett a költő egyetlen drámájának, a Tigris és hiénának film- és előadásrészleteibe is belenézhetünk.
A kiállítás informatív, mégis szórakoztató, játékos elemeivel a fiatalokat is megszólíthatja. Felidézi a vándorszínészet színes, szeretetreméltó világát, de az idealizálás helyett igyekszik valós képet mutatni viszontagságairól, miközben színháztörténeti áttekintést is nyújt a korszakról.
fotó: Ferenczy Krisztina
Ekképp szólnak Petőfi bánkódó sorai a Bucsú a szinészettől című versében: „Szép élet a szinészi élet, / Ki megpróbálta, tudja jól, / Bár ellene a balitélet / Vak órjásának nyelve szól. / Hogy én lelépek a színpadról, / Szívem nagyon, nagyon beteg - / Isten veled, regényes élet! / Kalandok, isten veletek!”
Magyar nyelvű színjátszás Petőfi korában 1823 – 1849, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Bajor Gizi Színészmúzeum, időszaki kiállítás, 2023. április 21. – 2024. december 31.
A szerző a másodéves dramaturg szakos hallgató az Színház- és Filmművészeti Egyetemen és Kritikaírás című szeminárium keretében készítette a cikket.
Hasonló cikkek itt érhetők el!!!
Borítóképet készítette: Ferenczy Krisztina
