A konferencia második napján a reggeli szekciók résztvevői két nagy témát jártak körül: fenntarthatóság és vezetői szerep. A program a fenntarthatóság (trendi) témájával indult. A vitaindító beszédet, Hilda Flavia Nakabuye tartotta, az ugandai Fridays for Future kezdeményezés vezetője. Megindító beszédének első felében felhívta a figyelmet, Uganda, Afrika és a természet kizsákmányolásra, a gyarmatosító múltunk pazarló tetteire, ami kihatással van a jelenünkre és jövőnkre. Szerinte a múzeumok feladata, hogy megőrizzék a múltat, tanítsák a jelent (és a jelen generációt) és formálják a jövőt. Eddig a múzeumba járás csak a gazdagabb rétegek privilégiuma volt, mondja, szerinte a múzeumoknak nyitott intézményekként kellene működniük, ami mindenki számára elérhető. A jövőt a fiatalokban látja, ezért nagyon fontos, hogy minél több fiatal kerüljön akár olyan döntéshozói pozícióba, ahol változást indíthat el. Emellett nagyon fontosnak tartja a fiatalok bevonását minden téren és tanítását is. A közönség még házi feladatot is kapott: próbáljunk meg elindítani és véghez vinni egy fenntarthatóságról szóló projektet a saját környezetünkben, közösségünkben. Elmondása szerint ez nem egy könnyű és fájdalommentes feladat, de reménnyel és szeretettel töltve, egymással együttműködve képesek lehetünk mind a változás elindítására. Meg kell változtatni a gondolkodásunkat, hogy mi magunk legyünk a változás. Mindez csak akkor működhet, ha van szeretet, fejezi be beszédét. A közönség nagy része állva és meghatódva tapsol, Hilda Flavia pedig elérzékenyülve fogadja én pedig azon gondolkozom, hogy még az első kávémat is alig fejeztem be és még alig indult el a második nap, de már a csúcsra értünk, hova tovább?
A beszéd láthatóan sokunkat inspirált, motivált, sok hozzászólás és kérdés volt, rengeteg igen komoly és mély gondolat és az egyik talán legérdekesebb Henry McGhie kérdése volt: Mit gondolsz Hilda Flavia, mit tehetnek a brit múzeumok Ugandáért (volt brit gyarmat)? Ezzel egy kör zárult be, vagy nyílt egy új - nem is tudom -, mindenesetre egy párbeszéd kezdődött meg, ami talán eddig sosem volt, volt gyarmat és volt gyarmatosító hatalom között.
Aztán elindult a kerekasztal beszélgetés, még mindig a fenntarthatóság témájában. A három felszólaló, három különböző világból érkezett és más-más perspektívából vizsgálta meg a kérdéskört. Dr. Mordecai Ogada, kenyai restaurátor és ökológus. „Meg kell tanulnunk, hogy mi az örökségünk, de előbb el kell felejtenünk azt, amit rólunk mondanak.” Ez volt rövid beszédének alapgondolata, amiben többek között azt firtatta, hogy Afrika a mai napig egy vizsgálati terep, amit az Afrika tudományok hallgatói és afrikanista kollégák tanulmányoznak. Addig, amig Afrikára, mint egy tanulmányi terepre gondolunk, és csak azt látjuk, mit lehet még elhozni, elvinni onnan, elsajátítani, maga Afrika is csak egy tanulmányi esetként fog magára gondolni. Ezen kell változtatnunk. És ebben van nagy szerepe a múzeumoknak. Az afrikai múzeumoknak ablakokként kellene működniük, ablakként, ami elénk tárja Afrika és lakói lelkét, és megmutatja, kik is ők valójában.
Második felszólaló a Strasbourgi Egyetemi Múzeum munkatársa Sébastien Soubiran volt. Az egyetemi múzeumokra, mint kapcsokra gondol, amik összekötnek különböző világokat, elsősorban például az egyetemi világot a múzeuméval, vagyis a szellemit, a tárgyival. Megtestesítik a tudás tárgyi és kulturális dimenzióját. Legfőbb feladatuk, hogy a közösségekkel együttműködve alakítsanak ki olyan eszközöket, amik segítik a fenntarthatóságot. Ezáltal a tudomány és a társadalom közötti kapcsolat megújulhat és így ez közjóvá válhat, közös értékké.
A harmadik felszólaló, helyi erő, Ondřej Dostál, a National Technical Museum Prague munkatársa volt. Egy ellentmondásos kijelentéssel kezdi, miszerint a fenntartható múzeum egyenlő az ellenálló múzeummal. Majd kitér arra, hogy a kulturális fenntarthatóság a szociális fenntarthatóság egyik alpillérjeként tartjuk számon, holott ez talán egy főpillérként is szerepelhetnek a fenntarthatóság alappillére között. Úgy véli, az igazság az az eszköz, ami segít minket a fenntarthatóság megvalósításában.
A délelőtt további részében az új stratégiai tervet mutatta be az ICOM stratégiai terv bizottsága. A 2022-2028 között érvényes stratégiai terv, amit, ha minden jól megy a csütörtökön tartandó általános gyűlésen elfogadunk, alapgondolata szintén a változás. A tervet Carol Ann Scott mutatta be, előadását pedig ezzel a mondattal kezdte: „ez a terv a változásról szól - a változásokról, amelyekkel a múzeumok szembesülnek, és azokról a változásokról, amelyek lehetővé teszik az ICOM számára, hogy a jövőben is támogatni tudja hálózatát.” A tervben a mondhatni menő, trendi, kortárs témák kerülnek előtérbe, mint például a digitalizáció, digitális jövő kérdése, a kommunikáció, dekolonizáció, restitúció, klímaváltozás, társadalmi diverzitás, fenntarthatóság, vezetői szerep, stb. A rövid bemutató után a jelenlévők kérdéseket tehettek fel, és közösen megvitathatták, az új tervet.
A délutáni, de még ebéd előtti utolsó szekció a vezetői szerep témakörét járta körül. Két vitaindító előadást hallhattunk, Hilary Carty, ügyvezető igazgató a Clore Leadership-nél és Lonnie G. Bunch III, a Smithsonian Intézet 14. titkára tolmácsolásában. A változás itt is többször előkerült, mindkét előadó megegyezett abban, hogy a változás állandó, és ezt el kell fogadjuk, a jó vezetők pedig az értékek és elveket – amik szintén állandónak kellene maradniuk – követve tudják a változást jól menedzselni.
Az ezt követő kerekasztal beszélgetésben Elizabeth Merritt, a Strategic Foresight alelnöke és a Museums for Future alapító igazgatója, a múzeumokat egy a VUCA mozaik szóval jellemezte: VUCA – volatile, uncertain, complex, ambiguite (változékony, bizonytalan, összetett, kétértelmű). Változékony, hiszen a szociális média növekvő befolyása, folyamatos gyorsaságot követel. Bizonytalan, mert sosem tudjuk, mi jön, lesz-e még otthoni munkavégzés vagy sem például. Összetett, itt a finanszírozás különböző lehetőségeit hozta példaként. És kétértelmű, hiszen miért is bízunk a múzeumban? És miben bízunk pontosan? Tette fel a kérdéseket. Ebben segíthet a stratégiai előrelátás, hogy kimozdítsa a múzeumokat ebből a beláthatatlan helyzetből.
Marek Prokůpek, a franciaországi KEDGE Arts School, KEDGE Business School művészeti menedzsment tanszékének adjunktusa, a múzeumi finanszírozás kérdését és nehézségeit taglalta. A múzeumokra egyre nagyobb finanszírozási nyomás nehezedik, a gazdasági értékek egyre relevánsabbak, így a múzeumnak is gazdasági hatást kell gyakorolnia. A kormányzat és a politikai döntéshozók hatékonyságot követelnek. Egy ilyen helyzetben a múzeumoknak szükségük van együttműködésekre és partnerségekre. A fenntartható finanszírozás egyik alapja szerinte a kockázatkezelési stratégiák bevezetése, hogy a múzeum kevésbé legyen érzékeny a rendkívüli eseményekre. Előadása végén kitért az INTERCOM által menedzselt Museum Leadership Project-re.
Andrés Roldán, a kolumbiai Parque Explora igazgatója, előadásában arról beszélt, hogy a múzeumok közösségi terekként kell, hogy működjenek, elérhető és inkluzív helyként, amely összekapcsolja a különböző társadalmi rétegeket. Erre példaként a Parque Explora példáját hozta. A múzeum képes kulturális és szociális központként is működni.
A kerekasztal utolsó bemutatkozó előadását Antje Schmidt tartotta, aki a Museum für Kunst und Gewerbe Hamburg (MK&G) digitális főosztályának vezetője. A múzeum egy intézményi és digitális újjászervezésen és átalakuláson ment keresztül, ennek tapasztalatait osztotta meg velünk Antje Schmidt. Elmondta, hogy ez egy hosszú és nehéz feladat, amit minden múzeumnak egyénileg kell megvívnia, nem tud általános igazságokat mondani, csak, amit átélt. Egy dolog viszont, ami univerzálisan fontos minden múzeum számára, az a reflektív gondolkodás, mindig megkérdőjelezni magunkat és kritikai szemmel gondolni, újra gondolni mindazt.
Az ebéd utáni szekciók ismét kis csoportokra bontották az óriási tömeget. Az egyes nemzeti, illetve szakmai bizottságok érdekesebbnél, érdekesebb témákat boncolgattak ezeken az üléseken. Ha valaki egy kis változatosságra vágyott a sok előadás között a múzeumi vásár nagyszerű lehetőséget kínál új technológiák felfedezésére, más múzeumok és szakmai intézmények, könyvesboltok és publikációk megismerésére. Én egy kis nézelődés után a vásárban a mai napot az ICOM COSTUME bizottság ülésével zártam. A ruházati cikkek iránt érdeklődő ICOM-tagok bizottsága egy kis változatossággal szolgált a többi ülés mellett. A teoretikus előadások helyett konkrét példákat és eseteket mutattak be az előadók. Megismerhettük egy buddhista szerzetes viseletét, a franciaországi Szentlélek Rendjének tiszti köpenyeinek restaurálását, hallhattunk a kolumbiai népviseletekről és egy igen érdekes előadást is Palmer Alexandra tolmácsolásában az 1956-ban Kanadába emigrált Dr. Forbáth Péter ruhatáráról.
A szakmai program kedd estére itt véget ért, de a kíváncsi kollégák a Múzeumok Éjszakája keretében egészen éjfélig bejárhatják a helyi múzeumokat és különleges programokon vehetnek részt.
