1999 - Éppen negyed évszázada annak, hogy két hónapot Londonban töltöttem, és az egyik legemlékezetesebb élményem az a kiállítás volt a National Galleryben, ahol Rembrandt valamennyi ismert önarcképét egy időszaki tárlaton mutatták be a közönségnek. Akár ifjúkori vagy időskori, akár New Yorkból érkezett a mű vagy a szomszédos Hollandiából, gyönyörű keresztmetszetet láthattak az érdeklődők a mester legmarkánsabb alkotásaiból. Míg más londoni múzeumokba annak idején folyamatos volt a közönség beléptetése, addig ennél a gyűjteménynél szükség volt a türelemre, olyan hosszú sorban várakoztak az érdeklődők az épület előtt. Nagy hatást gyakorolt rám a kiállítás, Rembrandt mással össze nem téveszthető ecsetvonásai és ábrázolásmódja, nem beszélve a jól ismert színhasználatról és az élményről, hogy egy helyiségben lehettem a világhírű alkotásokkal.
2024 - Nagylányomnak idén sok kalandot rejtett a nyári szünet. A júliust a dél-angliai Brightonban egy nyelviskolában töltötte, ahol nemcsak az idegen nyelvet használta napi szinten, de tágult a világképe, új ismeretségeket kötött és fontos lépéseket tett a felnőtté válás irányába. Kislány korától kezdve jár velünk kulturális programokra, így nem volt kérdés, hogy a helyi múzeumot is meglátogatta. Már messziről hirdette a homlokzatra feszített reklámfelület: Rembrandt in Brighton. Igaz, nem a huszonöt évvel ezelőtti kiállítást ismételték meg a szervezők, de önarcképet ez alkalommal is bemutattak a londoni National Gallery 200. születésnapja alkalmából rendezett országos ünnepségsorozat keretében. Bicentenáriumot pedig úgy ünnepeltek, hogy a londoni galéria tizenkét különböző műkincsét az ország tizenkét pontján egy időben mutatták be.
Első alkalommal hoztak el a dél-angliai közönségnek Rembrandt-önarcképet, méghozzá a legismertebbet, a mester 1640-ben alkotott olajfestményét, amin 34 évesen örökítette meg ifjúkorát. A művész magabiztos pózban ábrázolja magát, drága szőrmében, bársonyruhában és ékszerekkel díszítve. De a vájt szeműek tudják, hogy ez az öltözék egy gazdag reneszánsz ember viselete, Rembrandt pedig bő száz évvel később élt.
Mi lehetett a célja ezzel a megjelenítéssel? Egyrészt a tisztelgés a korábbi nagy festők előtt, másrészt egy áhított rang, mégis a korabeli nagy alkotókkal, Tizianoval vagy Raffaelloval hasonlította össze magát. Olyan képet vetített magáról, amilyennek szeretné, ha a kortársak látnák, vagyis magasabb társadalmi státuszban láttatta magát, mint amit a művészek a saját korukban megélhettek.
A kiállítást egy olyan kiegészítő tárlat is színesítette, ami a fiataloknak igazán maradandó élményt jelentett. Kit nem inspirálna az, ha egy múzeumban a saját önarcképét is kitehetné Rembrandt világhírű festménye mellé? Brightonban ez megvalósult. A végeredmény előtt azonban a fiatalok részt vettek egy kreatív projektben. A tizenévesek kezdésként megismerték Rembrandt korát, majd a modern művészetekhez és a fotográfiához vezető hosszú utat. Egy másik alkalommal eljátszottak a gondolattal, vajon őket hogyan látják majd társaik, ha Rembrandthoz hasonlóan ők is 34 évesek lesznek.
A festészeti és grafikai technikák megismerése és a fotográfiai beállítások kipróbálása után kezdődött csak el a konkrét munka, ami azért is izgalmas volt, mert a vizuális kultúra segítségével együtt volt a sejtelmes múlt (1640), a megélt jelen (2024) és a spekulatív jövő (2040). A „Hey, Rembrandt!” című projekt mellé állt Alejandra Carles-Tolra kortárs fotóművész is, aki különösen fontosnak tartja azt az iránymutatást, amivel a fiatalok figyelmét a művészetek felé irányíthatja. A nagyközönség a kiállítás egy kialakítottműhelysarkában saját portrét készíthetett és szöveges üzenetet is hagyhatotta Mesternek.
Ki ne szeretne Rembrandttal közös kiállításon szerepelni?
Élmény volt ez a jubileumi tárlat a brightoni közönségnek, akik akár minden nap ellátogathattak a múzeumba, lévén egy évben csak egyszer kell megváltani a belépőjegyet, ami ezután éves bérletként működik tovább. Élmény volt annak a néhány tizenéves fiatalnak, akik a művészeti projektben részt vettek és élményt jelentett annak a tizenhét éves diáklánynak is, aki Magyarországról érkezett egy nyelviskolába Brightonba, és aki nem is sejtette, milyen sorsszerű találkozása lesz Rembrandttal, a világ egyik legismertebb festőművészével.
Borítókép:
