Rippl-Rónai Zalaegerszegen - adja hírül több plakát, internetes hirdetmény, sajtómegjelenés a nyár eleje óta. Három hónapon át (október 2-ig) a zalaegerszegi és a városba látogató közönség csodás kiállítást tekinthet meg a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermében. De hogy fokozzuk az élményt, időnként tematikus tárlatvezetésekkel is jelentkezünk. Ugyanis egy vidéki városban ma már nem elég, ha új kiállítással jelentkezik egy múzeum. Az élményadás és -szerzésszinte elengedhetetlen tartozékai egy-egy rendezvénynek.
Rajzpedagógus lévén már kora tavasszal felcsillant a szemem, amikor véglegessé vált a dátum, hogy nyáron Rippl-Rónai alkotások vendégeskednek nálunk. A július eleji megnyitót nagy várakozás előzte meg, és próbáltuk a kiállításmegnyitót is különlegessé tenni. Pál-Simon Kornélia, a Rippl-Rónai Múzeum művészettörténésze pedig mindvégig partner volt az elképzeléseink, a különleges tárlatvezetéseink során.
Nemcsak borkóstolással egybekötött tárlatvezetéseket tartottunk, képzőművészeti tagozatos diákok alkothattak a kiállítótérben a kukoricás stílust kipróbálva, hanem zenés programokat is szerveztünk, amire én vártam a közönséget. Vendégem volt egy zenész - Nyakas Péter - is, aki gitárjátékával odavarázsolta a közönséget a müncheni és a párizsi bohém művészvilágba.
A körítés szinte adta magát, hiszen Rippl-Rónai első szerelme is gitáros, énekes lány volt, és a mester életének utolsó szakaszában a modell Fenella - aki csupa jókedvet és derűt hozott a Róma-villa kertjébe - szintén zenész volt. Persze a cím megtévesztő is lehet, de a tárlatvezetés elején leszögeztem, hogy véletlenül sem szeretném a témát bulvárosítani. Rippl-Rónai életében a nők mindig kiemelt szerepet kaptak. Lehet a nő az édesanya vagy a nagymama, élete párja és alkotótársa, nevelt lánya, festőművész barátai feleségei és persze a modell vagy a szerető is. Különös érzékenysége volt a szebbik nem iránt.A női szépségnek csodálója és élete végéig élvezője volt a művész. Ha valamennyi női arcképét egymás mellé tennénk, gyönyörű galéria állna össze. Elég csak rápillantani az édesanyjáról készített grafikára, az első szerelme keserédes portréjára, ami huszonéves titkot őrzött a művész életében, rácsodálkozni az Öreganyám című festményére, ami elhozta neki a hőn áhított párizsi sikert, és a Nabis csoport a tagjai közé fogadta, vagy szemügyre venni ezerarcú Zorka portréit, aki úgy vonult be a magyar művészettörténetbe, mint a legtöbbet ábrázolt női modell. Miért ne ismertettük volna meg ezzel a témával a zalaegerszegi közönséget?
Az érdeklődők pedig hálásak voltak az izgalmas történetekért. Sok hölgy a barátnőjével érkezett, de gyakoriak voltak a férfi vendégek is. Ügyeltem arra, hogy a téma bevezetése után a közönség soraiból egy férfi olvassa fel azt az idézetet, amit habár gyakran hallunk, kevesen tudjuk, hogy Rippl-Rónai a szerzője:
"A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi,
hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog,
és akkor boldog, ha érzik, hogy szeretik."
(Rippl-Rónai József)
A mester mindig az adott pillanatot igyekezett megfesteni. Azt a pillanatot, amelyben a női arc mint színes jelenség a legkívánatosabb volt, hiszen a szép nőket még szebbé varázsolta az alkotásain. Ehhez sokszor olyan kellékeket is választott, ami a nőiességet még jobban fokozta: gyöngysort, brosst, kalapot, kesztyűt, szőrmét vagy rúzst. A női portrék bűvöletében és a történetek sodrában pedig hangulatos gitárjáték repített el minket a müncheni fiatalok világába vagy a párizsi Montmartre bohém művészei közé. Így találkozott a vizualitás, a kalandos életút, az izgalmas történetek és a muzsika hangja a 21. században.
