A nyári szünet után újra várják a közönséget intézményi sétára a zalaegerszegi muzeológusok.
A szeptemberi alkalommal Petőfi alakját idéztük meg és a kort, amelyben a költő élt. Vendégünk is volt Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész személyében, aki hangulatos előadást tartott „Szabadság, szereTem!” címmel. A professzor az az előadó, aki képes lelkesedését és szenvedélyét másokra is átragasztani, olyan elragadtatással tud mesélni Petőfi költészetéről és bármilyen furcsa, modernségéről.
Bodoni Emese fotója
Nagy hatású költő volt, ő volt az első, aki a jelentés értelmezését az olvasóra bízta, és kevés szóval tudott világos értékrendet adni. Tudták, hogy a világirodalmi szintű költő verseit 48 nyelvre fordították le, és a kínai gyerekeknek 17 Petőfi-verset kell ismerniük?
A magával ragadó előadás után indult a séta, ahol már várták a muzeológusok az érdeklődőket az intézmény különböző pontjain. Elsőként Dr. Kostyál László művészettörténész mutatott be három Kisfaludi-plasztikát, amelyeket Petőfiről formázott. A rendezvény előfutáraként a hónap műtárgya lett Kisfaludi Strobl Zsigmond „Vándorló Petőfi” című alkotása. Különös alkotás ez, hiszen a szobrászművész híres volt a kitűnő portréábrázolásairól, de a költőt nem ismerhette. Mégis nagyszerűen mintázta meg arcélét, lendületes léptekkel haladó alakját.
Másik műtárgyként Kiss Nóra néprajzkutató jóvoltából egy 19. század közepi konyhai faliképet ismerhetett meg a közönség, majd Béres Katalin történész egy Petőfi Társaság által kiadott emléklapot mutatott meg, amelyet hajdan Schlemmer József zalaegerszegi főorvos kapott köszönetképpen a nagylelkű mecénáskodásáért, és amelyen számos színes versillusztráció szerepelt.
Az októberi Múzeumi kerengő vezértémája a szüret volt. Öt műtárgyat ismerhettek meg az érdeklődők a szőlőmetszés zalai és dunántúli hagyományainak a felelevenítésével. Orha Zoltán régész megmutatott egy tavalyi feltárásról előkerült középkori szőlőmetsző kést, közben szót ejtett a vincellérek munkájáról. A régi Zala vármegye területén sok szőlőbirtok volt, az itt készült borok jó minőségűek voltak, még az esztergomi vásáron is árulták őket.
Ezután egy Szív-hegyi pince enteriőrhöz kalauzolta a közönséget Béres Katalin történész, aki felelevenítette az itt látható festett bútorok izgalmas történtét. De szóba jött az is, hogy sok zalaegerszegi családnak van „hegye”, ami azt jelenti, hogy van kicsi szőlőbirtoka valamelyik városkörnyéki dombon. A múzeumi sétán az is elhangzott, hogy a középkori jó minőségű bornak a filoxéra-járvány vetett véget, ami Amerikából érkezett. Ahogy azok a szőlőfajták is, amelyek képesek voltak aztán ennek a kártevőnek ellenállni. Kiss Nóra néprajzkutató egy különleges alakú nohaszedő kosarat hozott magával, aminek elnevezése az észak-amerikai Noah szőlőfajta nevéből ered. Mi tagadás, ebből a szőlőből nem születik finom bor.
A pinceszinten Németh Roland régész római kori poharakkal és korsóval várta az érdeklődőket, a sort pedig Dr. Kostyál László művészettörténész zárta Miroslaw Rymar lengyel grafikusművész egyik plakátja előtt, ami egy nagy szőlőfürtöt ábrázol. De ha az alkotáshoz közelebb lépünk, nagyon aktuális lesz a mondanivaló. Akkor, amikor a világ éppen a feje tetejére áll, a szőlőszemek nem gyümölcsök, hanem kézigránátok. Sajnos akármerre nézünk, az agresszió, a fegyver, az erőszak tekint vissza ránk. Ezt ábrázolja őszinte nyersességgel a krosnoi művész.
A szőlőfürt megjelenítése Miroslaw Rymar plakátján nagyon aktuális
Borítóképen:
