Ritka az olyan múzeumi kollekció, amely a magyar festészet XIX-XX. századi történetéből olyan rangos anyagot tud felvonultatni, mint a Mosonmagyaróvárott látható Gyurkovich-gyűjtemény. A Hansági Múzeum patinás kiállítóhelyén, a Cselley-házban elhelyezett gyűjtemény több mint félszáz alkotása között olyan nagy nevű festők műveivel találkozhatunk, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál vagy Mednyánszky László, Rippl-Rónai József illetve Aba-Novák Vilmos – és még sorolhatnánk hosszan a neveket.
A gyűjtemény története az I. világháború utáni években kezdődött, amikor a fiatal medikus Gyurkovich Tibor (1898–1981) lakása díszéül egy-két rézkarcot, majd festményeket vásárolt. 1929-ben szerezte meg egy aukción a mai kollekció legkorábbi darabját, Glatz Oszkár Kisleány piros fejkendőben c. képét. Ekkor még nem egy gyűjtemény létrehozása vezette, csupán „a művészet szeretete inspirált és ebben is az, hogy magyar festőtől, nagy festőtől szép, művészi értékű képet szerezzek” — miként későbbi visszaemlékezéseiben vallotta. Igazi gyűjtővé Gyurkovich a II. világháborút követően vált, amikortól nagy hozzáértéssel, határozott ízléssel s egy jól körvonalazható koncepció mentén gyarapította kollekcióját egészen az 1970-es évekig. Célként azt tűzte maga elé, hogy „lehetőleg a magyar festészet minél több jelentős művésze képviselve legyen” gyűjteményében.
A végeredmény felől visszatekintve már az első vásárlásban is megragadható az az értékválasztás, amelyhez a későbbiekben is ragaszkodott Gyurkovich. A művészet klasszikus tradíciója, a látványelvű képalkotás és a kiegyensúlyozott, harmonikus világlátás jelentette számára a legfontosabb igazodási pontokat. Mindezek eredményeként egy, a XX. századi magyar műgyűjtés történetében szinte társtalan kollekció jött létre. Míg a legjelentősebb gyűjtemények vagy az antikvitástól a barokkig terjedő régi művészet, vagy épp ellenkezőleg, a kortárs művészet alkotásaiból álltak össze, addig a Gyurkovich-gyűjtemény gerincét az akkori félmúlt, a XIX. század hazai festészetének alkotásai adják. S ez teremti meg napjaink közgyűjteményei között elfoglalt különleges helyét is, hisz míg a XX. századi festészetünk terméséből számtalan múzeum rendelkezik jelentős anyaggal, addig a XIX. századi piktúránkról átfogó képet csupán a Hansági Múzeum Gyurkovich-gyűjteménye ad a hazai kiállítási palettán.
Az 1929 és 1978 közötti félévszázados gyűjtőmunka eredményeként ma 150 festményt és grafikát számlál a kollekció, amelyet 5 plasztika és Gyurkovich Tibor 23 db munkája egészít ki. Ám nemcsak a művek száma jelentős, a művészek névsora is rendkívül impozáns: XIX. századi festészetünk majd’ minden jelentős alakjára (Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Borsos József, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály) rálelhetünk benne, miként a XX. század első felének művészetét is nagy nevek (Csók István, Egry József, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Gyárfás Jenő, Körösfői-Kriesch Aladár, Mednyánszky László, Nemes Lampérth József, Rippl-Rónai József, Szőnyi István, Vaszary János) reprezentálják. Így valóra vált Gyurkovich korábban már idézett gyűjtői koncepciója.
A gyűjtemény kialakításában társa volt felesége, Mika Irén (1902–1990). Értelmiségi családba született – édesapja neves nyelvész volt –, tanult művészettörténetet, majd könyvtáros lett. Míg férje a festményeket gyűjtötte, addig Mika Irén a porcelánművészet szakértőjévé vált és 264 darabot számláló kollekciót hozott létre. Ennek legértékesebb szeletét az antik, a XIX. század első feléből való porcelánok alkotják, amelyek nagyobbrészt a bécsi illetve különböző német manufaktúrákból kerültek ki. A kollekció másik, számban nagyobb részét XX. századi nyugat-európai gyárakból kikerült porcelánszobrok alkotják.
A házaspár szerette volna egyben tartani gyűjteményét, ezért egy vidéki várost kerestek – a Népszabadságban feladott hirdetés útján –, amely hajlandó azt befogadni és kiállítani. Mosonmagyaróvár jelentkezett a felhívásra és a középkori eredetű Cselley-házat felújítva alakított ki méltó helyet a gyűjtemény számára. A kiállítás 1989-ben nyílt meg Askercz Éva művészettörténész rendezésében.
Járványtól sújtotta napjainkban a galéria ugyan nem látogatható, de a magyar festészet legnagyobb mestereinek alkotásai immáron bárki számára bármikor elérhetőek a MúzeumDigitár oldalán.
Borítókép: hansagimuzeum.hu
